Sapientiás remake készül a „lüdércről” szóló némafilmből

Nehezebb, mert olyan, mintha egy mankót elvennének az embertől, viszont olyan más eszközöket hoz a felszínre, amelyek számomra nagyon izgalmasak” – tette hozzá Pálffy Tibor.

Farkas Boglárka Angéla, a Sapientia film szakának volt diákja, jelenlegi gyártásvezetője elmondta, amikor az egyetemre jött „volt egy betegsége”, mindent dialógusba próbált belezsúfolni. A némafilmben azt szereti, hogy „vizuális nyelv”, megtanít képekben fogalmazni.

Pál Emőke, a kolozsvári Váróterem Projekt színházi műhely színésze elmondta, a mesterképzés után kedvet kapott a doktori képzéshez, amely alatt a színpadi és filmszínészet közötti különbségeket és hasonlóságokat tanulmányozta.

A meghívottak megosztották, miként viszonyulnak Drakula figurájához, a leforgatott filmes adaptációhoz. Lakatos Róbert felháborítónak tartja, hogy a Drakula halála kapcsán mindenki a Drakula-filmekről beszél, mert semmi köze nincs a Friedrich Wilhelm Murnau által megrendezett történethez, sokkal inkább a népi hiedelem világából ismert „halott vőlegényhez”.

Blos-Jáni Melinda szerint a mai nézők a vámpír gróf alakját nehezen tudják elkülöníteni a korábbi, filmekből megismert Drakula-képtől. Megemlítette a TIFF (Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál) egyik reklámját, melyben Gabriel Spahiu alakítja Drakulát. Pálffy Tibor elmondta, nagyon sajnálja, hogy nem hívták el erre a castingra. 

„Függetlenül attól, hogy eddig ki vagy mi volt Drakula, nagyon személyes kapcsolódást érzek ehhez a figurához. Úgy gondolom, hogy nagyon sokszínű archetípus Drakula alakja” – jegyezte meg a sepsiszentgyörgyi színész.

Drakulának nagyon tisztán megvan a megfelelője a magyar népi hiedelemvilágban is, amit lüdércként ismernek: szellemlény, aki a vágyott szerető képében jelenik meg, szexuálisan gyötri az élőt, elszívja az energiáját. „Ez a lény talán mindig létezett a képzeletben, valószínűleg az erotika, ami folyamatosan aktuálissá teszi a figurát” – mondta Lakatos.

Gesztusok, színészi játék  

Pálffy Tibor a Drakula-karakter kapcsán elmondta, nagyon nyitottan közeledett a projekthez. Nagyon kíváncsi volt a diákokra, hogyan közelítik meg ezt a témát. „Jólesett látni, hogy bátran, nyitottan közelednek ehhez a dologhoz.

Számomra ez volt a kulcs, hogy Drakulának mi a félelme a Maryvel való viszonyában, a megsemmisülésében, hogyan tud megjelenni. A félelem emberi kapcsolódási pont és ettől Drakula nem szörny, hanem valahol ember, neki is megvannak a saját félelmei. Ez volt, ami nekem személyesen izgalmas volt” – hangsúlyozta Pálffy Tibor. 

Pál Emőke azt fejtette ki, hogyan látja a némafilmes színészi játékot. „A színházi színész játékát befolyásolja a nézők jelenléte, a film esetében nincsenek nézők, de ott a kamera. A színházban szükséges egy erőfeszítés, hogy minden néző tudja kódolni a játékot. Ha a színész ezt az erőfeszítést teszi a kamera előtt is, az teátrálissá teszi a játékát” – mondta Pál Emőke.

„Egy-egy jelenetnél az az érzésem, hogy egy 700 férőhelyes színpadon állnak. Ez abban nyilvánul meg, hogy a némafilmes színészek sokkal tágabb teret akarnak betölteni a játékukkal. Ez a jelenség a széles gesztushasználatból, a távolba meredő tekintetből következtethető” – magyarázta a Váróterem Projekt színésze.

Hozzátette: korabeli színészoktató könyvekben talált információkat, arról, hogy egy adott érzelmi állapotnak mi a fizikai megfelelője, a színésznek hogyan kell lélegeznie, hova kell néznie, milyen gesztust kell használnia. Az esemény végén a filmszak két hallgatója szólalt fel, akik operatőrként vettek részt a forgatáson. Dózsa Endre és Bodor Balázs elmondta, nagyon hálásak a lehetőségért.