Ki nem mondott dolgoktól és hangosan kikiabált igazságoktól volt „fülledt” a Nemzeti Színház Underground Terme, ahol a marosvásárhelyi magyar–román együttélésről szóló színdarab kapcsán szerveztek beszélgetést.
2015. január 28., 19:502015. január 28., 19:50
Nem volt véletlen a Double Bind (Kettős kötés) című produkció helyszínének kiválasztása, hiszen le kell menni a mélyre, a legfájóbb sebekhez, a legtitkosabb gyűlölethez azért, hogy nyíltan lehessen beszélni a témáról.
„Magyar vagyok, itt születtem, ez az én városom. Bukarestben szeretem a románokat, ott kedvesek, viccesek, ott otthon vannak. De ebben a városban nem akarom látni őket, számomra nem léteznek”. „Román vagyok, itt születtem, ez az én városom. Budapesten szeretem a magyarokat, ott kedvesek hozzám, ott otthon vannak, és én is otthon vagyok náluk. De ebben a városban nem akarom látni őket, számomra nem léteznek” – ilyen és hasonló mondatok hangzottak el a Double Bind című előadásban, amelyet a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu és a Tompa Miklós Társulat színészei adtak elő. A keddi előadást a MaghiaRomânia társaság által kezdeményezett beszélgetés követte.
Saját történeteiket vitték színpadra
Alina Nelega rendező, a Liviu Rebreanu Társulat művészeti igazgatója már rég szeretett volna írni egy darabot Marosvásárhelyről, de úgy érezte, a város kultúrájának fele ismeretlen számára, pedig itt él. Így jött az ötlet, hogy felkérje Kincses Réka rendezőt egy közös projektre. Az előadás születése fellelhető a darabban, amikor Alina elmondja Rékának, hogy nagyon tetszett neki az Ariel Gyermek- és Ifjúsági Színházban rendezett, felnőtteknek szóló darabja, A Pentheszileia-program.
A vásárhelyi születésű berlini rendező, Kincses Réka örült a felkérésnek, így ki is válogatták a színészeket mindkét társulatból. Az alkotóknak volt bátorságuk kimondani, a nézők elé tárni olyan jeleneteket, amikor például a Székelyföldről Vásárhelyre költözött lány kimondja: utálja a románokat, a bukaresti, szintén Vásárhelyt választó lány pedig azt, hogy utálja a magyarokat.
Botoşani-ból, Szebenből és Bukarestből is ebbe a városba jött tanulni, dolgozni, élni az előadásban szereplő több színész, és saját tapasztalataikat mutatták be a színpadon. Egyikük meg akart tanulni magyarul, mert úgy gondolta, ha a város fele magyarul beszél, neki is kell tudnia legalább alapszinten.
Őszinte vallomások hangzottak el az a két rendező részéről is az előadásban. „Réka, te csak a magyarokról írsz” – jegyezte meg Alina Nelega a darabban, akit Elena Purea alakított. „Te pedig azt hiszed, hogy tudod, mi zajlik a magyarok fejében” – vágott vissza a Berekméri Katalin megjelenítette Kincses Réka.
Magyarok és románok közös otthona
A számos különbség ellenére az előadás azt sugallja, bár már óvodásként veszekedünk azon, hogy Marosvásárhely az enyém vagy a tied, valahol mindkettőnknek ez az otthona, sajátunknak tekintjük. Ebben a hangulatban indult a beszélgetés, amelynek moderátora Mircea Sorin Rusu színikritikus és fordító volt, aki egy vásárhelyi könyvesboltban talált egy budapesti kiadású könyvet, ennek segítségével tanul magyarul. Tudását demonstrálva pár szót szólt magyarul is.
A szervezők mindenkit bátorítottak, hogy beszéljen az anyanyelvén, mert tolmácsok segítségével mindenki megérti a másikat. A közönségből hozzászólók első reakciója az volt, hogy „fájdalmas volt ezt végignézni” – és erre a gondolatra épült szinte minden hozzászólás.
Sokan megköszönték az alkotóknak az előadást, és javasolták, hogy vigyék ennek hírét Bukarestbe is, nyílt térre, hívják meg a parlamenti képviselőket is. Abban is egyetértettek a jelenlévők, hogy szükség lenne olyan román nyelvű tananyagra, amelyből megtanulhatnak magyarul a román anyanyelvűek. Mindenekfelett egyetértettek abban, hogy szükség lenne megbocsátásra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
A szeretet, ami megmarad című izlandi film érkezik a romániai mozikba – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület. Az izlandi filmet 12 éven felülieknek ajánlják és számos romániai városban vetítik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!