
Szűkös keretek között. A járvány idején a művészetkedvelőkben erőteljesebben merülhetett fel az igény új alkotásokra
Fotó: Páva-Sándor Edina
Vegyes fogadtatásban részesült a Krónika által megkeresett erdélyi magyar közgyűjtemény-vezetők, képzőművészek, galériatulajdonosok körében az a felvetés, miszerint a 21. században, járványhelyzettel „megfejelt” digitális világunkban miért nincs erdélyi magyar képzőművészek alkotásait összegyűjtő, értékesítő online platform, és kinek a feladata lehetne létrehozni, működtetni ezt. Bár többen elzárkóztak a válaszadástól, illetve feleslegesnek tartották a kezdeményezést, a lapunknak nyilatkozó érintettek jónak, hiánypótlónak tartják az ötletet.
2021. április 26., 12:372021. április 26., 12:37
2021. április 26., 12:442021. április 26., 12:44
Alaposan átalakult, felértékelődött az otthon szerepe az elmúlt időszakban, hiszen nagyon sokan immár nemcsak a szabadidejüket, éjszakáikat töltik „fészkükben”, hanem lakásukból dolgoznak is, azaz sokkal több időt töltenek otthonukban. A járványhelyzet miatt kialakult új (kényszer)életvitel sokakat arra késztetett, hogy átalakítsák, felújítsák szó szerint állandóvá vált lakhelyüket, új lendületet kapott a lakberendezés.
Ebből az indíttatásból megpróbáltunk utánanézni, létezik-e olyan közintézmény, civil szervezet vagy magánvállalkozás, amely kortárs erdélyi magyar képzőművészek alkotásainak online gyűjtőhelyeként szolgálna, internetes boltot működtetne.
„Nyomozásunkat” a legkézenfekvőbb módszerrel, a világháló böngészésével kezdtük. Bár egyaránt találtunk ilyen jellegű magyarországi, illetve román, köztük elvétve romániai magyar alkotók „portékáit” kínáló internetes oldalakat, célzottan erdélyi magyar képzőművészek alkotásait felvonultató online felületre nem bukkantunk.
Nem véletlenül, hiszen – mint érintettek a Krónikának megerősítették – nincs ilyen. És bár a 21. század, illetve napjaink legnagyobb kihívása, a járványhelyzet elméletileg „megkövetelné” az ilyen jellegű „piaci” megjelenést,
amelyet egyes érintettek egyenesen feleslegesnek tartanak. Legalábbis ez tűnik ki több, a Krónika által megkeresett erdélyi magyar közgyűjtemény-vezető, galériatulajdonos, képzőművész reakciójából, hozzáállásából. Többen érdemi nyilatkozat nélkül fogták rövidre beszélgetésünket, jelezve, nem illetékesek, nem az ő feladatuk ezt megszervezni.
De már ez a hozzáállás is rendkívül „beszédes”, és egyfajta magyarázattal szolgál arra, miért nincs efféle kezdeményezés. Mint ahogy az is, hogy mások arra sem tartották érdemesnek a témát, hogy válaszoljanak többszöri megkeresésünkre.
Nem így tett Szabó Attila képzőművész. A Szilágy Megyei Történelmi és Szépművészeti Múzeum muzeológusa és kurátora készségesen válaszolt, amikor arról faggattuk, hogyan viszonyul az erdélyi kortárs képzőművészeti alkotások értékesítésének kérdéséhez, szerinte lenne-e igény a kortárs erdélyi magyar alkotások gyűjtőhelyéül szolgáló platform létrehozására, illetve születtek-e már ez ügyben kezdeményezések.
Az erdélyi képzőművészvilágban jártas műkritikus, művelődésszervező megosztotta, egyelőre valóban nem létezik olyan, a kortárs erdélyi magyar képzőművészeket és azok munkáit tömörítő platform, ahol az érdeklődők és a vásárlók találkozhatnának az erdélyi képzőművészek alkotásaival, és lehetőségük nyílna megvásárolni azokat – holott erre
Ebben az értelemben mindenképp hiánypótlónak gondolja a felület létrehozását, amely összeállításához a műkritikusok, a művészettörténészek és a kurátorok személyében minden bizonnyal kerülne szakmai segítség is. Említést tett az Erdélyi Művészeti Központ (Eműk) és a Barabás Miklós Céh intézményeiről, amelyek saját honlappal és közösségi médiafelülettel is rendelkeznek – ugyanakkor elmondása szerint ezek szigorúan a saját stratégiájuk és az éves munkatervük mentén közlik az információkat, amelyek főként a kiállításokkal és az aktuálisan kiállító művészek munkáival kapcsolatosak.
Egyébként mi is az elsők között kerestük meg az Erdélyi Művészeti Központot. Nem véletlenül, hiszen a 2012-ben alapított, sepsiszentgyörgyi székhelyű Eműk – a honlapjukon olvasható ismertető szerint – legfőbb feladatának tartja, hogy belátható időn belül az erdélyi képzőművészet megközelítőleg egy reális, kultúraközi viszonylatban is értékelhető, konvertálható önképet alakítson ki, mind a maga, mind környezete számára.
Vécsi Nagy Zoltán intézményvezető lapunknak úgy fogalmazott, a művek forgalmazásával a galériák foglalkoznak, semmi esetre sem a közgyűjtemények, a jövőbeli tervekről pedig nem állt módjában nyilatkozni, mivel nyugdíjba vonult.
Fotó: Pixabay.com
Szabó Attila képzőművész arról tájékoztatott, léteznek más kortárs művészeti honlapok is, eladásra szánt alkotásokkal azonban egyik sem számol, holott a gyűjtőfelületet bárki kezdeményezhetné: magánszemély, cég, alapítvány, szakintézmény vagy akár vállalkozó is. Hozzátette, az egyre népszerűbbé váló internetes vásárlással a rendelés és a kiszállítás nem jelentene különösebb akadályt.
– ismertette Szabó Attila. Tapasztalata szerint az erdélyi magyar kortárs képzőművészeti alkotások gyűjtőhelyei általában a kortárs galériák, ám ezek is főként a helyi, szűk közösséget érik el, internetes felületet pedig általában nem is működtetnek.
Darvay Tünde festőművész – aki több évet élt az Egyesült Államokban, mielőtt hazaköltözött volna Kolozsvárra – alkotásai értékesítéséről szólva lapunknak elmondta, az egyetem elvégzése óta kialakult egy bizonyos rendszer, ahogyan gazdára találnak munkái. Azonban ebben az időszakban minden leállt, egyelőre csak gyűlnek az alkotások a lakásában. „Normális körülmények között általában nonprofit vagy profitorientált galériákban állítok ki egyéni és csoportos kiállításokon, ahol gyűjtők és magánszemélyek is érdeklődnek a festményeim iránt” – vázolta a művész. Erdélyben ő sem tud olyan szervezetről, online platformról, amely az erdélyi magyar alkotók boltjaként működne.
– panaszolta Darvay Tünde.
Azt nem tudta megjósolni, mennyire segítene rajta egy erdélyi online platformon való jelenlét, de valószínűnek látja, hogy csatlakozna. Arról szólva, hogy kinek a feladata lenne egy ilyen internetes oldal létrehozása, úgy fogalmazott, véleménye szerint nem feltétlenül a művészé.
– fejtette ki az alkotó.
Szerinte akár egy művészetet kedvelő, támogató üzletember is megvalósíthatná az ötletet, olyan vállalkozó, aki potenciálisan jövőt lát az erdélyi kortárs magyar művészetben. El tudna képzelni például egy, az online térben működő kortárs képzőművészeti vásárt is.
„A közösségi oldalakon látom az Amerikában tevékenykedő művészközösségek összefogását, mennyi mindent szerveznek annak érdekében, hogy túléljék ezt a nehéz időszakot” – számolt be pozitív külföldi tapasztalatairól Darvay Tünde. Ezek kapcsán arról is beszámolt, hogy például az Instagramon ő is kapott több ajánlatot, hogy felár ellenében reklámozzák és népszerűsítik a munkáit a gyűjtők és vásárlók körében, de ezek a platformok főleg Észak-Amerikában és Ázsiában működnek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
A szeretet, ami megmarad című izlandi film érkezik a romániai mozikba – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület. Az izlandi filmet 12 éven felülieknek ajánlják és számos romániai városban vetítik.
2025. november 24–29. között hetedik alkalommal szervezi meg a Szigligeti Színház Lilliput Társulata a Fux Feszt – Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválját Nagyváradon.
szóljon hozzá!