Nemcsak az égen fénylő Napsugár

A kerek évforduló nemcsak az emlékezésre, számadásra nyújtott lehetőséget, hisz az egykori és jelenlegi munkatársak a legolvasottabb erdélyi gyermeklap kulisszatitkaiba is beavatták az érdeklődőket. Versek, mesék, rajzok elevenedtek meg a humorral fűszerezett beszámolókból, és így nemcsak jelenlegi olvasóinak, hanem a Napsugár lapjain nevelkedett idősebb korosztály számára is igazi csemegének bizonyult az 557-ik számához érkezett lap kétnapos születésnapi rendezvénye.
„A Napsugár arculata az idők folyamán – a borító, a papír minősége, a grafikai megjelenítés, a szerkesztői koncepció – sokat változott, a lényege azonban változatlan maradt” – mondta el a hétvégi szakmai fórumon Zsigmond Emese, a lap főszerkesztője. A Napsugár „lelkét” képező ismérvek, elvek közül az olvasásra nevelést, a felelősségtudatot emelte ki a lap főszerkesztője, hozzátéve, hogy a szerkesztők célja a kezdetektől fogva változatlan: minőségi olvasmányt adni a gyermekek kezébe. „Minden gyermekért felelősséget érzünk, aki ezt a lapot a kezébe veszi: a legszínvonalasabb irodalmi, grafikai tartalmat szeretnénk nyújtani nekik, hisz az ő ízlésük igen sérülékeny, befolyásolható” – fejtette ki a főszerkesztő. A szervezők az elmúlt évek megvalósításairól is beszámoltak: találkozók, kiadványok, különböző rendezvények, szakmai továbbképzések, táborok, író-olvasótalálkozók, a világhálón való szereplés hozzájárul ahhoz, hogy a Napsugár mára intézménnyé nőtte ki magát.
„Ötven év alatt a gyerekek őszinte, tiszta lényéből nagyon sok átragadt a Napsugárra. Márpedig a gyerek nem az üres beszédet és üres dicséretet szereti, hanem azt, hogyha komolyan beszélnek arról, ami számára fontos. A másik ok: a fél százados jubileum, úgy gondolom, azt jelenti, hogy következetes és kitartó munka van a hátérben” – fogalmazott Vallasek Júlia irodalomtörténész, aki időutazásra invitálva a közönséget történeti és tartalmi éttekintést nyújtott a Napsugárról.
Murádin Jenő művészettörténész a lap vizuális világáról szóló ismertetőjében kifejtette, az illusztráció nem alárendeltje, hanem mellérendeltje a szövegnek, és az a kérdés sem maradt megválaszolatlanul, hogy milyen illusztráció nyeri el a gyerekek tetszését: az, amelyik a gyerek világával azonosul, áttekinthető, tömör, és nem szakad el a mese realitásától.
Az ünnepségen olyan írókkal, költőkkel, grafikusokkal találkozhatott a közönség, akik az első lapszám megjelenése óta gazdagították a Napsugár szellemi kincsestárát, de azokkal is, akik később csatlakoztak a csapathoz. A közönség találkozhatott többek között Fodor Sándorral és Soó Zöld Margittal – a felejthetetlen Csipike megalkotói – a címlapokat illusztráló Kopacz Máriával vagy Kányádi Sándorral, Lászlóffy Csabával, Rusz Líviával, Unipan Helgával, Markó Bélával, Berszán Istvánnal és Egyed Emesével is.  
Semmi sem bizonyítja jobban azt, hogy milyen népes, erős és vidám a Napsugár tábora, mint a díszelőadásra összesereglett zsibongó gyereksereg, akik igazi élménnyé varázsolták a születésnapot. Az előadott dalok, gyerekjátékok és néptánc után Kolozsvári Állami Magyar Opera emeleti előcsarnokában megnyílt „napsugaras” kiállítást tekinthette meg a közönség. A gyerekek Csipikével is találkozhattak, akinek híre már előadás közben lázba hozta őket. Ezt követően Gryllus Vilmos csalogatta játékos, zenei párbeszédre a kicsiket.
A Napsugár előzményének tekinthető, hogy 1955 májusában Farkas János pedagógus, szerkesztő javaslatot tett Bukarestben egy magyar nyelvű gyermeklap indítására. 1956 tavaszán a Központi Bizottság Sajtóosztályának utasítására Kolozsváron tárgyalni kezdtek a magyar nyelvű gyermeklap alapításáról. Az alapító ülésen Farkas János és írótársai, Nagy István, Horváth István és Asztalos István vettek részt, ők tekinthetők a Napsugár alapító tagjainak. A folyóiratot a Pionírszervezet Országos Tanácsának gyermeklapjaként jegyezték be, később a Román Szocialista Köztársaság magyar nemzetiségű gyermekeinek lapjaként tartották számon. Az első lapszám 1957 januárjában jelent meg, főszerkesztőnek Asztalos Istvánt választották, aki a pályájuk kezdetén lévő legtehetségesebb erdélyi magyar írókat-költőket vonzotta a Napsugár köré. A gyermeklap nevének kiválasztása is Asztaloshoz fűződik: Erdélyben sok helyen a szülők napsugaramnak becézték a gyermekeket. Asztalos 1960-ban bekövetkezett halálától 1992-ig Farkas János a lap főszerkesztője, a tisztséget ’92-től máig Zsigmond Emese tölti be. A lap 33 évét a kommunista rendszerben élte meg, és a hatalom elvárásainak megfelelően hasábjain helyet kellett adnia a hazafias írásoknak, dicsőíteni a diktátort, és ateista szellemben nevelni a kicsiket.
1990 után újjászületik a lap, 1995-ben megalakul a Napsugár Alapítvány, amelynek célja intézményes hátteret teremteni a folyóirat számára. Máig a legolvasottabb erdélyi magyar gyermeklap, mottója a kezdetek óta változatlan: a legjobbak szóljanak a legkisebbekhez.

Márton Éva, Toth Ibolya