Beszélgetés Guttman Mihállyal, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnökével
2006. január 26., 00:002006. január 26., 00:00
A Romániai Magyar Dalosszövetség újjáalapítóját, a kolozsvári zeneiskola nyugalmazott igazgatóját nemrég Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díjjal tüntették ki Budapesten. A hatvan éve oktató zenepedagógus ma is vállal órákat – munkájáról, terveiről az iskolában kérdeztük.
– A hivatásos és a műkedvelő zenében egyaránt otthon van, tanárként, karvezetőként, közösségépítőként. Melyik terület jelent nagyobb kihívást? – Nem ismerek mást, csak jó zenét és rossz zenét – csak jó előadást és rossz előadást. Ezt a jót vagy rosszat nyújthatja számomra képzett zenész, de a magát öntevékenynek nevező amatőr együttes is. A muzsikus önmagával és a közönséggel szemben igényes legyen. Éppen ezért számomra a legfontosabb a tanítás. A gondviselés minden nemzetnek feladatokat adott, amelyeket meg kell oldania. De ezen belül az egyénnek is ad egy sajátságos feladatot, amit ha nem old meg, nem tud beolvadni a nagy egészbe. A tanítás a tanár részéről energiaveszteséget jelent, de ezt az energiát idővel visszakapja a tanítványoktól. Nagy boldogság, ha az ember látja a tanítványain, hogy igyekeznek, és felnőve túlhaladták azt, amit a tanár nekik fiatalkorukban adott. Ezért nem tudok különbséget tenni a képzett és az amatőr zenész között. – Bartók Béla és Kodály Zoltán örökségének folytatását vállalta fel. Hogyan fogadták ezt a törekvését Kolozsváron, illetve vidéki közösségekben? – Valamikor a harmincas években találkoztam először Bartók zenéjével Aradon, amikor kiváló zenetanárnőm, Medveczky Margit elém tette Bartók hegedűduóit. Később Kolozsváron találkoztam több kiváló zenésszel, akik Bartókot személyesen is ismerték – Nagy István hegedűművészszel, karmesterrel, a folklorista Jagamas Jánossal. Amikor Bartók egynemű kórusait a zeneiskola leánykórusának tanítottam, eljöttek a próbákra, utána pedig megbeszéltük mindazt, ami az előadásból kimaradt, és meghallgattuk még egyszer a felvételeket. Kodállyal csak leveleztem, nem ismertem, sajnos: akkor nem tudtam az országból odasétálni, és megismerkedni vele, de olyan partitúrákat is kaptam tőle, amit másképp nem tudtam volna beszerezni. Ilyen volt a Kádár Kata, a Hegyi éjszakák partitúrája vagy több egynemű kórusa. A zeneiskolában Bartókot és Kodályt is énekeltünk, a román ajkú gyermekek is megtanulhatták mindkét művész munkáit. A tordaszentlászlóiakkal más a helyzet, ők ezeket a népdalokat az anyától, nagyanyától, dédanyától tanulták meg, és ezt zenei anyanyelvüknek tekintik. Nem okozott gondot Kodály, Bartók, Bárdos művészetének oktatása, mert ők magukkal hozták a zenei anyanyelvet. – Van-e utánpótlás, van-e, aki ekkora intenzitással vezetné tovább a kórusmozgalmat? – Az intenzitás mindig attól függ, hogy ki mit érez magában. Van, aki úgy indul el az életre, hogy már kiskorában megunta, amit csinálnia kellene. Én boldog ember vagyok, mert egy életen keresztül mindig azt tehettem, amit szerettem. A családom – a gyerekeim, a feleségem – is támogatott, hogy az életemet ennek szentelhessem. A zeneiskola mellett a filharmóniában is dolgoztam művészeti titkárként, többször vezényeltem is, akárcsak a magyar operában. Ami az utánpótlást illeti, biztosan lesz, aki felvállalja. A nevelés, a tanítás, a példaadás az, amit minden pedagógusnak adnia kell. Mert nem a sok szóval tanítunk, hanem példaadással. – Milyen tervei vannak az idei évre? – Kodály Zoltán „százéves terve” az volt, hogy az elemi és középiskolákban minden ember elsajátíthassa a zeneolvasást. Azt írta, reméli, hogy a 2000-es évekre már mindenki tud zenét olvasni. Sajnos, ez nem sikerült. 2006-ot írunk, de nem tudom, ki az, aki elé nyugodtan odatehetünk egy kottát, hogy szolmizálja. Idén szeretnék tovább dolgozni a tordaszentlászlóiakkal, hogyha vállalják teljes erőbedobással azt a munkát, amit elkezdtem velük. A dalosszövetségen belül pedig a kottaolvasási versenyek szervezésén dolgozom. Mindezzel a kodályi százéves tervhez csatlakozunk, hogyha már az iskolában nem, legalább az amatőr mozgalom keretében tanítsuk a kottaolvasást. Folytatom egy másik megkezdett munkámat is: romániai magyar zeneszerzők antológiáját állítom össze, most rendezem sajtó alá. Fel akarjuk térképezni továbbá az erdélyi kórusmozgalmat, összegyűjteni a vidékről még megmaradt ereklyéket, fénymásolatokat, fényképeket készítünk a serlegekről, zászlókról. Rekonstruáljuk ezt a mozgalmat, amely része zenei történelmünknek. Ez a múlt, amit nem szabad elfelejtenünk, amire támaszkodnunk kell, és ami erőt ad ahhoz, hogy az igazit megvalósítsuk.
Hirdetés
szóljon hozzá!
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.
Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.
A Kolozsvári Magyar Operában koncertszínházzal, a magyarországi közmédián portréfilmmel, tematikus műsorokkal tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája új programsorozatot indít útjára idén. Az Olvasatórium kritikusi kerekasztal első eseményét március 26-án, csütörtökön 19 órától tartják.
Szatmárnémetiben rendez Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki a Harag György Társulattal állítja színpadra Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő című műve alapján készülő előadást.
A mérai magyar, román és cigány tánchagyományt is színpadra állítja a Cifra lelkek forrásvize című előadás, amely ugyanakkor tiszteleg minden egykori adatközlő, zenész, táncos és énekes előtt, akik a régió kulturális örökségét formálták.
Dede Franciska, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) kutatója tart előadást Kolozsváron arról, hogy milyen képek jelentek meg szobabelsőkről a 19-20. század fordulóján a nyomtatott lapokban.
szóljon hozzá!