Zsidó Ferenc: „azt szeretnénk, ha az olvasók ezt a kiló kenyérnyi összeget szívesen áldoznák kultúrára, ha továbbra is elsődlegesen nyomtatott lapként gondolnának a Székelyföldre”
Fotó: szekelyfoldfolyoirat.ro
A Székelyföld küldetése úgy tükrözni a régió értékeit, hogy ne süppedjen bele a regionalitásba, a folyóirat nem csupán irodalmi lap, önmeghatározása szerint kulturális periodika – foglalta össze megkeresésünkre a lap főszerkesztését augusztus vége óta ellátó Zsidó Ferenc.
2020. november 01., 19:412020. november 01., 19:41
– Pár hónapja lettél a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. Hogyan látod, melyek azok a fő tényezők, amelyek a lap szerkesztésében, kitekintésében, irányultságában a folytonosságot biztosítják? Vagy kérdezhetem úgy is: mi az, ami terveid szerint nem változik, és mi az, amin változtatni szeretnél?
– Huszonhárom éves múltja van a Székelyföldnek, határozott arcéle, amely kötelez. Elődeim jól felépítették, komoly márkanévvé alakították a lapot. Nekem elsősorban tovább kell vinnem, kicsit talán a marketingjét modernizálnom. Mélyreható strukturális változásokat nem szeretnék eszközölni tehát, egy-két rovat dinamikáján tervezek változtatni, illetve markánsabbá tenni a piacon az online térben való jelenlétet. A belbeccsel minden rendben, de a külcsínt nem árt még fényezni, mert a médiahasználati szokások átalakulóban vannak.
– Amikor főszerkesztő lettél, úgy nyilatkoztál: bízol abban, hogy a lap továbbra is mérvadó, iránytű jellegű mindazok számára, akik a kortárs irodalomban, úgy általában véve a kultúrában, tudományokban (történelem, néprajz, oral history, irodalomtudomány stb.) tájékozódni akarnak Székelyföldön, Erdélyen innen és túl. Ha esetleg egyfajta „mennyiségi” szempontból lehetne vizsgálni: a Székelyföld milyen arányban részesíti előnyben a székelyföldi, erdélyi témákat, és milyen arányban mutat Erdélyen túl?
– Igen, ez lenne a küldetése a lapnak, ha szabad ilyen nagy szavakat használni: úgy tükrözze a régió értékeit, hogy ne süppedjen bele a regionalitásba. Hogy a lapszerkesztési gyakorlatban ez mit jelent?
Konkrétabban: például Budapest szempontjából zonális értelemben mi a periférián vagyunk, ennek ellenére szívesen közölnek ottani szerzők is a lapban, tehát nemcsak helyi presztízse van. Ugyebár a Székelyföld nem csupán irodalmi lap, önmeghatározása szerint kulturális periodika. A koncepció szerint a szépirodalom-, a tanulmány-, a könyvszemlerovatunkban igyekszünk minél nyitottabb műhelyként működni, az itt megjelenő szerzők kb. fele nem is erdélyi.
A történelem-, az oral history, a néprajzrovatainkban és néhány más időszakos rovatban (pl. Academica Transsylvanica – erdélyi tudósok arcképcsarnoka; Nobile officium – erdélyi nemesi családok bemutatása stb.) viszont jellegzetesen székelyföldi, erdélyi témákkal foglalkozunk. Így jön létre az egyensúly, így érezheti azt az erdélyi olvasó, hogy róla is szól a lap, ugyanakkor be van kapcsolva egy szélesebb áramba, ezért szeretheti a Székelyföldet a világ távoli tájékain élő magyar is.
A tapasztalat szerint a legolvasottabb az Ujjlenyomat című rovatunk, amelyben elsősorban színes visszaemlékezések jelennek meg: hogyan élték meg a nagy történelmi eseményeket a helyi kisemberek. A történelemtudomány számára is fontos adalékokkal szolgálnak ezek az oral history anyagok.
– Az előbbi kérdést az olvasóközönséggel kapcsolatosan is feltenném: olvasóitok, előfizetőitek aránya hogyan alakul jelenleg: mennyien érdeklődnek a lap iránt a Székelyföldről, Erdélyből, és mennyien a határon túlról?
– Ha nem tévedek, a Székelyföld a legnagyobb példányszámú havilap a Kárpát-medencében: 1500 példányban nyomják, melyből közel 1200 a rendszeres előfizetőké, a többi szabad eladásra kerül. Területi megoszlású statisztikánk az előfizetőinkről van: mintegy 700 erdélyi/romániai, 500 pedig külföldi – főként magyarországi, de van előfizetőnk Németországban, Kanadában, az Egyesült Államokban stb. Ezzel mi vagyunk a legtöbb stabil előfizetővel rendelkező havilap is. Igyekszünk ugyanakkor minél több kulturális intézményhez, könyvtárhoz is eljuttatni a Székelyföldet.
– Bár a lap varázsa, értéke abban is áll, hogy elsősorban tekintélyes vastagságú, papírillatú, kézben fogható, visszalapozható, könyvespolcra sorakoztatható nyomtatott termék, azért igyekszik jelen lenni az online térben is – hiszen ez manapság megkerülhetetlen. Hogyan, milyen formában teszitek hangsúlyosabbá a Székelyföld online jelenlétét?
– Vállalt koncepciónk, mellyel némiképp szembemegyünk a trenddel: elsődlegesen nyomtatott folyóirat lenni a jövőben is. A 190 oldalas Székelyföld havonta csupán 5 lejbe kerül: az előállítási ár ennek az összegnek természetesen a többszöröse, a fenntartó Hargita Megyei Tanács támogatásának, illetve további közalapítványi pályázatoknak köszönhető, hogy ilyen kedvezményesen tudjuk adni.
Ugyanakkor mi is tartjuk a lépést az online világgal: nemrég üzemeltük be a folyóirat megújult honlapját, a www.szekelyfoldfolyoirat.ro-t, amelyen késleltetve megjelenik a nyomtatott lap anyaga, aktuális hírekkel kiegészítve, és a közösségi oldalakon is jelen vagyunk.
Fotó: Iochom Zsolt
– Ha jól tudom, a Székelyföld által kiadott Székely Könyvtár sorozatban immár közel 100 könyv látott napvilágot, legutóbb A madéfalvi veszedelem tanúkihallgatási jegyzőkönyve 1764, a nemrég elhunyt Egyed Péter versei, valamint a Székely írók (az árnyékos oldalról) című kiadvány. Milyen további köteteket terveztek?
– A százkötetesre tervezett Székely Könyvtár-sorozat a székely írásbeliség bő 300 évének minden korszakát lefedi, egészen a kortárs írógenerációig. Évi tíz könyvvel rukkolunk ki, az általad említettek a 83–85. sorszámúak, rövidesen megjelenne: Tamási Áron Négy dráma c. kötete, Fábián Ernő Válogatott írásai, Bartalis János Válogatott versei, illetve a kétkötetes Molnár H. Lajos Volt egyszer egy udvar című regénye – így eljutunk 90-ig. Jövő év végére pedig a sorozat végéig. A korábbi kötetekről a www.szekelykonyvtar.ro oldalon lehet tájékozódni.
– A Székelyföld folyóirat az utóbbi időben tudatosan és rendszeresen vállalja a fiatal generáció tehetséggondozását, pályázatai révén alkotásra buzdítja a középiskolásokat, a járvány előtti időszakban a szerkesztőség tagjai Erdély-szerte ellátogattak tanintézetekbe, rendhagyó irodalomórákat tartani. Irodalomtanár is, pedagógusként is dolgozott. Hogyan látod, gyerek és irodalom kapcsolatának felvirágoztatása tekintetében mi lehet a legfontosabb hozadéka annak, ha a diákok személyesen találkozhatnak szerzőkkel?
– Igen, a Székelyföld 2015 óta minden évben ír ki diákpályázatot, ennek értelmi szerzője elsődlegesen Fekete Vince szerkesztőkollégám.
Tanári gyakorlatomból is tudom, hogy ez legjobban szemtől-szemben, rendhagyó irodalomórák formájában működik: így lehet „elhitetni” velük, hogy az irodalom ma is él, így tudjuk népszerűsíteni az aktuális pályázatot is. És működik a dolog: olyan év is volt, hogy százötven körüli pályaműből kellett kiválasztani a győzteseket. Az ekképp felfedezett fiatal szerzők egyike-másika mára már rendszeresen publikál a lapban.
– Prózaírói munkásságod termékeny: az elmúlt tizennyolc évben regényeid, rövidprózáid, novelláid láttak napvilágot. Főszerkesztői munkád mellett jut-e időd írásra? Elárulnád, milyen prózán dolgozol jelenleg?
– Tizennyolc év? Elég ijesztően hangzik. A Székelyföldnél most még beszokóban vagyok, azt, hogy jut-e, vagy mennyi idő jut írásra a főszerkesztői munka mellett, majd megmondom fél év múlva… Az tény, hogy jelenleg egy kritikakötetet próbálok összerakni, melynek jövőre meg kellene jelennie, és elvileg egy regényen is dolgozom.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Idén tavasszal rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak Ákosnál: az 58 éves, Kossuth-díjas dalszerző-énekes nemrégiben komoly műtéten esett át.
Későn debütált, mégis néhány év alatt a kortárs svéd irodalom egyik legismertebb szerzője lett. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Karin Smirnoff írásról, Svédország átalakulásáról és könyvei kelet-európai sikerének lehetséges okairól beszélt.
Vallasek Júlia kolozsvári műfordítót jutalmazta Dsida Jenő-díjjal a Romániai Írók Szövetsége Jane Austen műveinek, valamint Doina Gecse-Borgovan Rătăciri deliberate/Haza: úton című könyvének magyarra való átültetéséért.
Négy napon keresztül várja a kortárs irodalom szerelmeseit a Bánffy-palota udvarán megnyitott, 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A megnyitó keretében átadták a Kolozsvár Büszkesége díjakat.
Átadták Országos Színházi Találkozó (OSZT) díjait vasárnap Debrecenben: a szakmai zsűri 12 kategóriában, a MASZK-SzíDoSz színészzsűri pedig 4 csoportban hirdetett győzteseket vasárnap.
Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmje nyerte el a jubileumi, 25. alkalommal megrendezett kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) közönségdíját a szombat este megtartott díjátadón.
Színes programkínálattal várják a látogatókat a szombaton tartandó Múzeumok éjszakáján a székelyföldi múzeumok: a tárlatvezetések és egyéb, a kiállításokhoz köthető események mellett gyermek- és szórakoztató programok is lesznek.
Újabb kötetét mutatják be B. Kovács András sepsiszentgyörgyi írónak Kolozsváron.
Holtai Gábor első nagyjátékfilmje, az Itt érzem magam otthon is versenyez a 25. TIFF fődíjáért. A hatalom és az alkalmazkodás természetét vizsgáló pszichológiai thrillert hétfő este vetítették a Győzelem moziban a rendező jelenlétében.
Beválogatták az június 15–21. közötti magyar Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába az Aradi Kamaraszínház fesztiváldíjas monodrámáját, a Keant. Közös gyergyószentmiklósi–sepsiszentgyörgyi koprodukciót is látható.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!