Ahogy várható volt, meglódult a gázolaj ára. Sok viszont a kérdőjel az üzemanyagárak alakítása körül

„Ha a nyersanyag jelentős részét helyben termelik ki, akkor az üzemanyagáraknak elvileg nem kell lekövetniük a világpiaci árak minden egyes ingadozását. A hazai termelés természetes tompító tényezőként működik, és ennek korlátoznia kellene az áremelkedések mértékét” – húzza alá Chisăliţă.

korábban írtuk

Gázolajdrágulást hozhat július

Július 1-jétől többet fizethetnek a gázolajért a gépjárművezetők és a fuvarozók, miután lejár az a kormányzati intézkedés, amellyel csökkentették az üzemanyag jövedéki adóját.

Üzemanyagárak: elmélet és gyakorlat

A kitermelés, finomítás, szállítás, forgalmazás és értékesítés tényleges költségeiből kiindulva az AEI elemzése három forgatókönyvet vázol fel az árak alakulására vonatkozóan.

• Az első, kizárólag az egyesület által becsült tényleges költségeken és egy 10 százalékos kereskedelmi árrésen alapuló forgatókönyv azt jelzi, hogy a gázolaj átlagára körülbelül 8,58 lej/l, a benziné pedig 8,31 lej/l kellene hogy legyen.
• A második forgatókönyv figyelembe veszi a nyersanyag-beszerzés és a késztermék értékesítése közötti szokásos időeltolódást (legfeljebb egy hónap), és a nagyjából 30 nappal ezelőtti kőolajtermék-árakat veszi alapul. Ennek eredményeként a gázolaj átlagára 9,01 lej/l, a benziné pedig 8,69 lej/l lenne.
• A harmadik a benzin és a gázolaj jelenlegi nemzetközi árait veszi alapul, ami a gázolaj esetében körülbelül 9,99 lejes, a banzinnél pedig 8,88 lejes literenkénti árat eredményez.

2026. július 1-jén az OMV és a MOL 38 banival – 9,60 lejre – emelte a gázolaj árát. Ebből a növekedésből 36 bani a jövedéki adó visszaállítását jelenti a válságintézkedések előtti szintre, míg körülbelül 2 bani a kereskedelmi árrés felső határának eltörlésével magyarázható. A benzin ára szintén 2 banival emelkedett, 8,68 lejre, ami a szakember szerint valószínűleg ugyanazon okokból történt.

A magyarázat viszont az elemzés szerint nem csupán az ellátási struktúrában, hanem a keresletben is keresendő.

„A gázolaj a reálgazdaság hajtóereje. A közúti közlekedés, a mezőgazdaság, az építőipar és a logisztika elsősorban a gázolajtól függ. Ennek következtében bármilyen árváltozás láncreakciót vált ki a szállítási költségekre, és ezáltal az inflációra is. Ezért az elméleti költségek és a tényleges árak közötti különbség jogos kérdéseket vet fel a piaci versenymechanizmusokkal kapcsolatban. Az a tény, hogy a Petrom benyelte az adóhatás egy részét, míg a Rompetrol és a Lukoil még nem emelte az árakat, azt bizonyítja, hogy

A következő időszakban kiderül, hogy a verseny nyomása lefelé irányuló kiigazításokhoz vezet-e, vagy a piaci szereplők inkább a jelenlegi árszint fenntartását választják” – fogalmazta meg az energiapiaci szakértő.

„Ha a gazdasági költségek és a végső árak közötti különbségek továbbra is magasak maradnak, akkor a vitának az adózásról, a versenyről, az átláthatóságról és a fogyasztók iránti felelősségről kell szólnia. És ez valószínűleg az AEI elemzésének legfontosabb üzenete: nem minden magas ár elkerülhetetlen, és nem minden áremelkedés magyarázható kizárólag a világpiaci árak alakulásával. Románia, amely az EU-országok közül a második legnagyobb hazai kőolajtermeléssel rendelkezik, nyugati országok árait alkalmazza” – világít rá a romániai rögvalóságra Dumitru Chisăliţă.