
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Több „vörös szőnyeges” vetítésre is bejutottam az egyéves kimaradás után megrendezett, szombaton zárult cannes-i filmfesztiválon, amelynek fődíját, az Arany Pálmát a Titán című francia pszichothriller zsebelte be. A remény, hogy Enyedi Ildikó A feleségem története című filmje díjat kap a rangos franciaországi szemlén, szertefoszlott.
2021. július 20., 11:042021. július 20., 11:04
A cannes-i szemle több ezer résztvevője – sztárok, producerek, újságírók, filmrajongók – közül csak néhány szerencsés szokott bejutni a szombati zárógálára. Bevallom, kicsit örültem, amikor megtudtam, hogy nem kaptam az igénylésem nyomán meghívót, mert végre a sarokba dobhattam a magassarkú cipőt, ami a fesztivál egyik visszatérő motívuma, több botrányt is okozott az elmúlt években – voltak, akiket nem engedtek nélküle a vörös szőnyegre, és voltak olyan hírességek (Kristen Stewart, Julia Roberts), akik ezen feldühödve inkább mezítláb sétáltak be a Lumière-terembe. Az átlagos fesztiválozó inkább nem próbálkozik a lázadással, én is betartottam az előírásokat.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A cannes-i fesztiválon egy-egy nap akár 70–80 vetítés is zajlik, reggel nyolctól éjjel 1–2 óráig több teremben párhuzamosan, ám ezekből csak néhány, napi 2–3 a vörös szőnyegen, látványosan bevonulós, elegáns öltözetet megkövetelő. Nem kis meglepődéssel tapasztaltam, hogy akadnak olyanok is, akik, miután bevonultak a kamerák és fotósok kereszttüzében, a világ szeme láttára, ahelyett hogy megnéznék az illető alkotást, a másik ajtón el is hagyják a termet.
Az idei fesztivál alatt több ilyen „vörös szőnyeges” vetítésre is bejutottam – ezek esetében egyébként még védettségi igazolványt sem kellett felmutatni. A hatalmas áhítat övezte szőnyegen az „átlagember” csak egy röpke percet tölt, igyekszik a fotósoknak pózoló hírességek vagy kevésbé híresek, de feltűnésre vágyó influenszerek, sokadkategóriás modellek között gyorsan elslisszolni, véletlenül sem hasra esni a lépcsőkön felfele – ahol szigorúan tilos szelfizgetni, fotózkodni. Ruházat terén vegyes a felhozatal, sok példát látni arra, hogy a Három nap Cannes-ban program keretében fesztiválozó fiatal, vagy aki csak szerencsés véletlen folytán kapott meghívót, igyekszik „túlöltözni” az A-kategóriás sztárokat.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A teremben maszkban fészkelődik mindenki a meglepően szűk helyén, és ha kell, ha nem, tapsol. Természetesen megtapsolják a bevonuló alkotókat, a mozivásznon feltűnő fesztivállogót, a stúdió logóját, a gyártó logóját, a címet, a rendezőt, majd azt, hogy elkezdődik a film, sőt, ha például repülős-terrorakciós mozi vetítése zajlik, akkor megtapsolják az ütközés sikeres elkerülését, a landolást és így tovább. Amikor vége a filmnek, ismét taps, a jelen lévő alkotók pár szava után ismét taps, majd megint. Bele sem merek gondolni, hogy ha a „sima” premiereken ennyit kell tapsolni, akkor mi lehet a díjátadón.
A záróeseményen zajlott bevonulást a kordonon túlról néztem, illetve próbáltam nézni. Szombaton sokkal nagyobb tömeg és zsúfoltság volt, mint hét közben. Ezt nem csak a fesztiválpalotánál lehetett látni, hanem a luxusnyaralóhely szállodáinál is – sok rajongó szemfülesen a hotelek előtt várja a sztárokat egy-egy autogram reményében. A városban már kora délutántól sokan nagy estélyiben, öltönyben, frakkban sétálnak fel-alá, kezükben táblával, papírlappal, melyen azt írja, hogy szeretnének meghívót az esti gálára. A küldetés nem lehetetlen – tapasztaltam. Egy este egy padon ültem, amikor valaki megszólított, hogy esetleg kérem-e a meghívóját az esti vetítésre, mert ő nem tud menni. A történet érdekessége, hogy utólag megtudtam, egy bukaresti származású ingatlanmilliárdos az illető.
Fontos kiemelni, így utólag a díjak ismeretében, hogy a szakmai zsűri és a fesztiválközönség véleménye gyakran nem egyezik. Láttam olyan filmet, amiről szinte senki nem ment ki, amelyet több percig állva tapsoltak és éljeneztek a végén – ilyen például Enyedi Ildikó filmje, és mégsem kapott díjat. De láttam olyanokat, amelyekről tucatjával jöttek ki a nézők: ilyenek voltak főként a Titán és Anette című, díjazott alkotások. Sok jó film feltűnt a fesztiválon, reméljük, hogy néhány a romániai mozikba is eljut majd.

A Titán című francia pszichológiai thrillernek, Julia Ducournau rendezésének ítélte az Arany Pálmát szombat este a 74. cannes-i fesztivál zsűrije – jelentette be Spike Lee zsűrielnök a díjkiosztó legelején.
Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.
Szövés, fafaragás, kosárfonás, fazekasság, kovácsmesterség vagy éppen cipészet – egyre többen tekintik meg a Mesterségek nyomában című videósorozatot, amely hónapról hónapra rövidfilmekben mutatja be a lassan feledésbe merülő foglalkozások világát.
szóljon hozzá!