Nagyszabású Brassai-kiállítás Párizsban

A francia fővárosi önkormányzat tárlatai előtt rendszeresen kígyózó sorok várakoznak. A hatalmas érdeklődés miatt a Brassai: a párizsi szerelemért címmel már novemberben megnyílt ingyenesen látogatható tárlatra - amelyet naponta közel 2 ezren tekintenek meg - is csak közel félórás utcai sorban állást követően lehet bejutni. Az örmény anyától és magyar apától származó Halász Gyula (1899-1984) Brassóban született, Budapesten, majd Berlinben végezte tanulmányait, 1924-ben telepedett le Párizsban. Magyarországra és Erdélybe soha többé nem tért vissza, de eleinte magyar és német lapok franciaországi tudósítójaként dolgozott. Harmincéves korában kezdett fotózni, ekkor ismerkedett meg a szintén magyar származású André Kertésszel, akit elkísért fotóriportjaira.

A kiállítás Agnes de Gouvion Saint-Cyr kurátor szerint egy szenvedély kivételes történetét mutatja be: azt, ami több mint fél évszázadon át Brassait, az írót, a fotóst, a filmest kötötte Párizs különböző helyeihez, a város értelmiségéhez, mű­vészeihez, nagy családjaihoz, a prostituáltakhoz, a szélhámosokhoz, mindahhoz, ami a le­gendás Párizst jelenti. Brassai a párizsi magyar kolóniának köszönhetően ismerte meg a francia főváros éjszakai világát, amelynek megörökítésére kezdte használni fényképezőgépét. 1932-ben jelent meg első fotóalbuma, a Paris de nuit (Éjszakai Párizs), amelyet máig úgy tartanak számon, mint a fényképészet történetének egyik kivételesen fontos könyvét.

A gyűjtemény szemléletében és technikájában is páratlan pillanatfelvételeinek - amelyekhez Brassai nem használt mesterséges fényt - eredeti előhívásai a tárlat legfőbb helyére kerültek. Ezek közül számos kép (például a Macskakövek) ma már ikonnak számít. Brassai 1932-től a párizsi falakon található graffitiket és falfirkákat fotózta, amelyek először csak 1956-ban kerültek kiállításra a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MOMA). Ezeknek külön részt szentel a kiállítás, ahogy a piacon ma már ritkaságnak számító aktfotóinak is.