Nagyapja szerelmeiről ír könyvet

„Akár így is beszélhetnék magyarul, hiszen ötven éve élek Angliában – ha nem a BBC magyar szerkesztõségében dolgoztam volna, nem szeretném az irodalmat, s nem lenne a feleségem is magyar” – fejezte be nevetve az idegek borzolását a Törzsasztal beszélgetéssorozat pénteki meghívottja. A közönség figyelmét irodalomtörténeti kuriózumokkal lebilincselõ szerzõ szavaiból valóságos családregény bontakozott ki: mesélt dédnagyapjáról, az aradi származású, nevét Vészire magyarosító Weisz Józsefrõl, aki Ady Endrét Váradról Pestre, a Budapesti Naplóhoz csábította. „Vészi Józsefnek négy lánya volt, legidõsebb a nagymamám, Vészi Margit, aki egyszerre akart író és festõmûvész lenni. Egy idõben Ady Endre és Molnár Ferenc vetekedett kegyeiért, ennek eredménye a Margitta élni akar címû Ady-vers” – kezdett bele történetébe Sárközi. Mosolyogva mesélt anyai nagyapja, Molnár Ferenc késõbbi, Darvas Lilivel és Fedák Sárival kötött házasságairól, a drámaíró szeretõirõl, Varsányi Irénrõl és Batha Vandáról. A részleteket sem kímélõ tájékozottság nem csupán családi indíttatású: a Noran könyvkiadó felkérésére Sárközi Liliom öt asszonya címmel könyvet ír A Pál utcai fiúk szerzõjének szerelmeirõl. Ám családtörténete nem csak anekdoták tárháza: édesapját Radnóti Miklóssal együtt hurcolták el a nyilasok, munkatáborban halt éhen. Édesanyja, Sárközi Márta mellett – aki Illyés Gyulának segített újraindítani a Válasz folyóiratot – anyagi gondoktól terhes, de pezsgõ gyermekkora volt, amelynek egyik jellemzõ epizódja, amikor az édesanya Fehér Holló néven kiadót indított – ám a ritkaságok iránt nem volt kereslet, a nyomdaszámlára ráment a Molnár Ferenctõl örökölt ház. Ekkor költöztek Zugligetbe. „Anyám alma- és epertermelésbõl tartotta el családját, de vasárnaponként akár huszonöt vendéget is meghívott ebédre és harmincat vacsorára. Volt teríték Féja Géza, Szabó Lõrinc, Németh László és Sinka István elõtt. Õ fogadta be a börtönbõl 1956-ban szabadult Király Bélát, aki a forradalom alatt a nemzetõrség parancsnoka lett” – emlékezett Sárközi, akinek 56-ban emiatt kellett – feje fölött süvítõ golyókkal – elhagynia Magyarországot. Király ugyanis három levelet bízott rá, hogy eljuttassa azokhoz, akik képesek lennének megszervezni az ellenállást. Egy levelet sikerült kézbesíteni, de a második címzettet már letartóztatták. „Az angolok mint hõsöket fogadtak bennünket” – idézte fel az író az ausztriai menekülttábort követõ londoni pillanatokat. Mint elmondta, a BBC magyar szerkesztõségében 1961-ben kapott íróasztalt, majd’ negyven évig, a magyar adás megszûnéséig volt az adó munkatársa, olyan kollégákkal, mint Cs. Szabó László vagy Határ Gyõzõ. Sárközi szerteágazó pályája mellett is novellistának vallja magát – bár a József Attila-díjat mégis a Levelek Zugligetbõl címû könyvéért kapta, amely dokumentumregény a korán elhunyt édesanya leveleibõl, akinek súlyos betegségérõl fia nem tudott.