Mihai Viteazulról ír drámát Székely Csaba

Az elsősorban Bányavidék címmel a Magvető Kiadónál kötetben is megjelentetett drámatrilógiájáról ismert Székely Csabáról sokan tudhatták, hogy az Írók a ketrecben című paródiakötetével kezdte irodalmi pályafutását, azt viszont annál kevesebben, hogy ugyancsak 2004-ben CD-je is megjelent. Erre részletre Balázs Imre József, a Korunk folyóirat főszerkesztő-helyettese hívta fel a figyelmet a Korunk Akadémia szervezésében létrejött közönségtalálkozón.

Székely Csaba elmondta: az egyetemen az ír kultúrával foglalkozott, amelyben a mítoszok, mesék és a zenei világ sajátos egységet alkot, így elhatározta, hogy megtanul furulyázni. Ebben az időben ismerkedett össze egy ír zenét játszó kolozsvári zenekar tagjaival, akik éppen furulyást kerestek, így született meg közreműködésével a lemez. Újabb irodalmi munkáiban egyébként Csehov és „az erdélyi valóság” mellett éppen egy ír drámaíró, Martin McDonagh inspirálta, akinek magyarra Varró Dániel átültetett nyelvezete nagy hatással volt saját drámáira is. Balázs Imre egyébként „atipikus pályakezdőnek” nevezte Székelyt, aki sokszor kezdett pályát, többek között angol nyelven is, utalva arra, hogy a marosvásárhelyi író korábban megnyerte BBC rádiójáték-pályázatát is a Szeretik a banánt, elvtársak? című hangjátékával.

Az író elmondta: egy rádiós kolléganője hosszas győzködésére kezdte el írni a pályázatra a hangjátékot, amelyhez a Transindexen korábban folytatásokban elkezdett, de be nem fejezett történetszálat használta fel. „Megpróbáltam egyfajta emléket készíteni a gyerekoromnak a rendszerváltozásig eltelt időszakáról, nehogy elfelejtsem” – fogalmazott Székely Csaba, hozzátéve, hogy a műben szereplő sok furcsa dolog közül több valóban megtörtént vele. Például amikor Ceauşescu városukba látogatott, a városvezetés piros-sárga-kék virágszőnyeggel akarta meglepni a diktátort, a pirosak azonban nem nőttek ki. Így őket, kisdiákokat vezényelték ki, hogy a sárga virágok felének szirmait pirosra fessék. A szövegből egyébként jelenleg készít magyar nyelvű monodrámát, a vásárhelyi Yorick Stúdió ugyanis bemutatná.

„Egy olyan munkahelyre volt szükségem, amely, ha megszűnik, az illető közösségnek vége” – mondta a Bánya-trilógia kapcsán Székely. A Bányavirág, Bányavakság és Bányavíz című drámák nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is rendkívül hamar ismertté tették a szerzőt. Székely elmondta, nem akarta egy beazonosítható székely tájszólásban beszéltetni a szereplőit, hiszen ezt csak egy arról a vidékről származó színész tudta volna hitelesen eljátszatni, így kerülte a jellegzetes székely kifejezések használatát is.

Jelenleg egy Mihai Viteazulról szóló történelmi drámán dolgozik. Mint mondta, kérdéses az egyes történelmi források hitelessége, a román és magyar történetírók munkái például legalábbis értelmezésbeli különbségeket tartalmaznak. „Az akkori viszonyokat vizsgálva azonban arra döbbentem rá, hogy nem változott sok minden, a mostani erdélyi közéletnek is tanulságosak lehetnek a hajdani konfliktusok” – mutatott rá Székely. Az író elmondta: nem akart antipatikus hőst teremteni, új drámájában Shakespeare Macbethjének alapszerkezete ismerhető fel: egy uralkodó emelkedését és bukását szeretné bemutatni. Legutóbb egyébként Euripidész Alkésztiszét dolgozta át Sorin Militaru rendező kérésére, aki a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulatnál rendezte meg az előadást.