Erdővidék Múzeuma: egy térség emlékezete egy kis ház falai között

A magyar nyelvújítás fontos alakja olyan szavakat alkotott, amelyek ma már teljesen természetesek a magyar nyelvben – elég a szemüvegre, a füzetre vagy a reggelizésre gondolni. A ház atmoszférája egyszerre irodalomtörténeti jelentőségű és meghitt, ugyanakkor minden szépsége mellett magában hordozza a múzeum legnagyobb kihívását is: nagyon szűkös. A kiállítótér hamar megtelt, és mára már nemcsak a gyűjtemények, de a látogatók is „kinőtték”.

A gumósfogú őselefántnak is nevezett állat maradványai világszinten is ritkaságnak számítanak. Bár a lelet felfedezése óta eltelt több mint egy évtized, még mindig sokan kifejezetten emiatt érkeznek a településre. Lakatos Csilla muzeológus szerint hiába szűk a tér, így is „élmény látni egy ilyen épen fennmaradt csontvázat” – a látogatók többsége valóban lenyűgözve áll előtte.

A makettekből felépített jelenetek az őskortól a második világháborúig mutatnak be fontos történelmi eseményeket, csatákat és jellegzetes helyszíneket, amelyek élményszerűen mesélik el a múltat. Mint a muzeológus elmondta, ezek az aprólékos jelenetek nemcsak a hadtörténet szerelmeseinek kedvencei: gyerekek és a felnőttek is hosszú perceket töltenek el előttük.

„A történelem akkor válik igazán érthetővé, amikor nemcsak olvasni lehet róla, hanem látni is” – vallja Lakatos Csilla.

A látogatók több mint fele diákcsoport, és Lakatos Csilla szerint ez a szám nem véletlen. „Ha egy gyerek jól érzi magát a múzeumban, felnőttként biztosan visszatér” – mondta, hozzátéve, hogy a múzeum így nem csupán őrzi, hanem át is adja a helyi tudást, ráadásul olyan élményalapú módon, amely hosszú távon meghatározhatja a gyerekek viszonyát a kultúrához.

Ugyanakkor a helyiek gyakran maguk keresik fel a múzeumot, ha találnak vagy megőriztek egy régi szekrényt, edényt, dokumentumot.

Néprajzkutatóként Lakatos Csilla is rendszeresen járja a vidéket, beszélget az emberekkel, és nem csak tárgyakat gyűjt: történeteket, emlékeket, apró részleteket is, amelyek nélkül a néprajzi örökség nem lenne teljes. A múzeum így élő kapcsolatban marad a közösséggel, és sok tárgy mögött személyes történet húzódik meg, ami különleges értéket ad a gyűjteménynek.

A Visit Covasna honlapon és a helyi turisztikai iroda ajánlásában is megtalálható az intézmény, így azok is könnyen rátalálnak, akik eddig nem ismerték.

Bár sokan a masztodon miatt érkeznek, gyakran maradnak tovább, és fedezik fel a maketteket vagy az időszakos kiállításokat.

A jelenlegi épület, mely azon a telken áll, ahol egykor Baróti Szabó Dávid szülőháza, eredetileg nem múzeumnak épült, és nem is egy több ágazatot felölelő gyűjtemény befogadására. A kiállítóterek már nem bírják el a gyarapodást, és kevés hely jutna egy új, állandó helytörténeti kiállítás számára – pedig ez régóta a múzeum egyik nagy terve, hisz az erdővidékiek számára az identitás fontos része nemcsak a székely és háromszéki kötődés, hanem a saját, helyi öntudat is, amelynek bemutatásához méltó térre lenne szükség.

Hosszabb távon már kész tervek is léteznek egy új, korszerű múzeumépület felépítésére. Az intézmény munkatársai abban bíznak, hogy előbb-utóbb megnyílnak a lehetőségek, és egy nagyobb térben nemcsak a meglévő kiállításokat rendezhetik át méltó módon, hanem elkészülhet az a helytörténeti tárlat is, amely régóta hiányzik a gyűjteményből.