
A vitaindító gondolatokat Demény Péter író, lapunk korábbi munkatársa vetette fel. Saját szerzeményének sorsa alapján leszűrt tapasztalataként azt nevezte a legnagyobb problémának, hogy hiányzik a párbeszéd, a vita a szerző és a rendező között arról, hogy jó-e a darab vagy sem.
„Az író abból tanulhatna igazán, ha egy alázattal teli rendező elmondaná neki, hogy nem minden ötlete működik a színpadon” – mondta, megjegyezve, hogy a szövegek színpadra alkalmazhatóságának mércéjeként a felolvasószínházat nem tartja elegendőnek, mert ott nem látni „helyzetben” a színészt. „Ha az írót nem engedik közel a színházhoz, nem lehet elvárni, hogy izomból zseniális dolgokat írjon. Fogalmunk sincs, milyenek a drámák, ha csak egy folyóirat hasábjain vagy csak egyetlen előadáson láthatók” – ecsetelte.
Székely Csaba drámaíró ennek kapcsán megjegyezte: az erdélyi magyar színházak nem tudják hogyan kezelni az élő, kortárs szerzőket. Úgy vélte, talán azért bizalmatlanok, mert hosszú időn keresztül nem születtek jó drámák. Rámutatott, Erdélyben csak akkor lenne kortárs drámairodalom, ha az új darabokat folyamatosan bemutatnák. Ehelyett – mivel minden új előadás kockázatos – az itt születő, az itteni helyzetről szóló darabok helyett olyan nyugati darabokat hoznak be, amelyekről elmondható, hogy „rólunk is szólnak”.
Szabó K. István, a nagyváradi Szigligeti Színház művészeti igazgatója szerint ez annak is betudható, hogy a színházi vezetőkben krónikus félelem él: vajon mit fog mondani a tradicionális közönség? „Nehezen vállalják a rizikót, a váradi tapasztalat azonban az, hogy a közönség nem hülye, sőt megháromszorozódik, ha többet kap” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a rosszul értelmezett erdélyi hagyomány miatt nehéz váltani.
Kötő József színháztörténész, színikritikus szerint a kortárs színházban csakis a rendező-szerző párosok tudják beemelni a szöveget a színház világába. Bodó Ottó dramaturg, kritikus arra hívta fel a figyelmet, hogy kortárs erdélyi magyar dráma nincs, ez azonban nem a színházak hibája.
Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója egy kortárs darab bemutatója kapcsán leszűrt tapasztalatok alapján úgy vélte: a kortárs erdélyi darabokat még a szakma sem veszi komolyan, hiszen a kritikusok sem foglalkoztak az előadással, így a szerző és a társulat sem kapott visszajelzést.
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.