Megtörtént a csoda Palya Bea váradi koncertjén

Szefárd dalokat gyűjtött össze új albumához, amelyhez, mint a koncert után elmesélte, minden koncerten hangfelvételeket készít, így arra is van esély, hogy a nagyváradi koncert néhány dala megjelenjen majd az album végső verzióján.

Azt, hogy pontosan mik is azok a szefárd dalok, hamar felmérhette az is, aki előzőleg nem volt ezzel tisztában. A latin és közel-keleti, arabos dallamok úgy keveredtek össze, mintha mindig is egybetartoztak volna, Palya Bea előadásában legalábbis. A művésznő fáradhatatlan energiával, megállás nélkül nevetve, ugrándozva, végül már cipőjét is lerúgva és zenészeivel, valamint a közönséggel folyamatosan kommunikálva mutatta meg, miféle ritmusokra és dallamokra ropták a táncot az Ibériai-félszigeten megtelepedett, majd Európa különböző részeire menekült zsidók, milyen dallamokkal siratták elveszett fiaikat, hogyan énekelték meg szerelmüket.

Palya Bea a koncert után el is mesélte, hogyan talált rá erre a kimeríthetetlen gazdagságú zenei világra: véletlenül. Mint igazi világutazó sok helyütt böngészgetett a lemezboltok polcain, így bukkant rá Párizsban egy szefárd népzenei gyűjtésre, amelyen „egyszálének” stílusban, vagyis zenei kíséret nélkül daloltak az asszonyok.

Bea váradi koncertjéről azonban nem hiányoztak a hangszerek: a két kísérőzenész, Bolya Mátyás és Dés András számtalan különleges hangszert szólaltatott meg az est alatt: koboz, citera, és szinte minden dalban más ütőhangszerek egészítették ki az énekesnő kristálytiszta hangját. Aláfestésül vagy éppen partnerül szolgált sokszor maga a közönség is. „Szakadjon le a filharmónia teteje!” – kérte fel Palya Bea a váradiakat a közös éneklésre, a publikumnak pedig nem is kellett kétszer mondani: mint egy összeszokott kórus, úgy énekelte Verdi Aidájának egyik betétdalát, ami, mint kiderült, valójában épp egy szefárd népdal feldolgozása.

Amikor a koncert után azt kérdeztük az előadótól, milyennek érezte a váradi közönséget, azt válaszolta: az egybegyűltek rendkívül fogékonyak voltak, a színpad és a nézőtér közötti képzeletbeli fal nagyon hamar leomlott, bár tagadhatatlan, hogy szinte nincs is olyan Palya Bea-koncert, ahol ez a „csoda” ne történne meg. A művésznőnek az élő zenéléssel kapcsolatos nézetei, bár laikus füllel elrugaszkodottnak hathatnak, pontosan fedik azt, ami egy jól sikerült fellépésen történik.

Azt vallja, hogy az előadó és a közönség közös energiáiból egy harmadik, mindkettő fölött álló dolognak kell megszületnie, amely háromszöget alkot a művésszel és a befogadóval, s ebben a háromszögben folyamatosan áramlanak és felerősödnek az energiák. Mondhatjuk, hogy ez a meglátás már inkább a képzelet világába tartozik, mintsem a valóságba, de aki ott volt a pénteki koncerten, és megérezte az énekesnő falakon átérő kisugárzását, biztosan nem vonja kétségbe, hogy igaz.

Ez a csoda bizonyította be végképp, hogy miért is világhírű előadóművész, miért is tölti meg rendszeresen a világ legnagyobb presztízsű koncerttermeit Palya Bea, akinek szefárd anyaga kétségkívül az egyik legkomplexebb és legkiforrottabb munkája mostanáig.