Meg kell tanulni zenét is olvasni

– Miben áll a Kodály-hagyaték?
– A Kodály-hagyaték gazdag örökség, valóságos építmény. Kodály egyike a 20. század legnagyobb magyar gondolkodóinak. Gyönyörű ideált épített valósággá, nevezetesen azt, hogy a zene legyen mindenkié, a zene legyen az emberi élet része. Ahogyan megtanulunk anyanyelvünkön írni-olvasni, úgy tanuljunk meg zenét is olvasni. És kezdjük ezt saját népzenénkkel, azzal, amit Kodály örök emlékű metaforájában anyanyelvi zenének definiált. Ez hagyatéka egyik lényeges része... Persze sok mindent felsorolhatnék emellett, ám ez a kiindulási pont. Módszere énekléscentrikus, anyagi oldalát nézve igazán „olcsó” módszer. Nem kell hegedűt vásárolni, a legszebb hangszer itt van a torkunkban. Kodály hangsúlyozta, hogy minél korábban, már az óvodában el kell kezdeni a zenei nevelést, énekléssel, szép zenével. Jeles mondása, hogy kilenc hónappal a születés előtt kell megkezdeni a gyerek zenei nevelését. Valóban perdöntő tény, hogy milyen zenei hozománnyal indul a gyermek, a lényeg a zenei anyanyelv, az írás-olvasás. Mindez azért, hogy avatottan fogadja be azt az értéket, amit bátran magáénak vallhat. Hogy lelkes zenehallgatóként elmenjen hangversenyre, opera-előadásra, és szellemiekben gazdagítsa életét.
– Milyen szerepet tölt be a népdal a zenei nevelésben?
– A népdalokból – amint Kodály is hangsúlyozta, és hiszszük mi is, akik már „felnőtt” zenepedagógusok vagyunk – az ember a gyökereiről tudhat meg sok mindent. Ha nem ismered, hogy a földedben milyen fák, milyen bokrok, milyen dalok teremnek, akkor fogalmad sincs arról, ki is vagy valójában, és így identitászavarban szenvedhetsz egész életedben. Viszont ha ismered a népdalaidat, mi több, szereted, dúdolod őket, akkor tisztában vagy azzal, hogy valóban ezek az én gyökereim, én innen jöttem. Akkor elmehetsz Amsterdamba, Párizsba, bárhová, ez mindig elkísér téged.
– A Kodály-rendszer egyik alapköve a relatív szolmizáció. Milyen mértékben fedi le az egyes korszakok zenei rendszereit?
– Természetesen megtanítom ezzel a módszerrel a pentatóniát, hiszen a régi stílusú népdalokat az ötfokú hangsor jellemzi. Megismertethetem továbbá a mixolíd, a fríg hangzó világát, és a csodálatos modális népdalokat. De alkalmas ez a módszer a tonális zene, a bécsi klasszika, a barokk darabjainak befogadására, sőt az atonális zene, Britten és Sztravinszkij muzsikájának megértésére is. Ezzel a módszerrel mindent megtaníthatok a különböző zenei „szókincsekből”. Különlegessége és értéke abban rejlik, hogy nagyon logikus, és a zeneiséget szolgálja, kifejezi a zenei struktúra lényegét.
– Az egész világ elismeri ezt a rendszert. A magyarországi zenei oktatás mégis mellőzni kezdte...
– Így van, romlott a helyzet, ami fölépült, azt most lerombolják. Divat olyannak lenni, mint az amerikaiak. Most kozmopoliták vagyunk, világzenét énekelünk, már nem kell az, hogy Lement a nap a maga járásán... Megszüntették a kiváló énekes iskolákat, a 20. század egyik legnagyobb szenzációját, amelyeket Kodálynak köszönhetünk. Elsorvasztják a jól bevált tanmeneteket, tanterveket, az egész építmény szétesett, és ez jóvátehetetlen vétek. Amit mi tehetünk, az az, hogy hiszünk benne: csoda történik, és mindenki újból felismeri, hogy ez kincs. Ahogy a Lánchidat Budapesten nem szabad ledönteni, a „Kodály-hidat” sem lett volna szabad ledönteni.
– Ha alkalom és lehetőség adódna rá, a tarhosi tanfolyamhoz hasonlóan vállalná-e erdélyi zenepedagógusok „beavatását” is?
– Boldogan teljesíteném a felkérést. A legnagyobb örömmel mennék munkatársaimmal együtt, mert nagyon tiszteljük és becsüljük az erdélyi zenepedagógusokat. A Békés-Tarhosi Nyári Akadémián többen először találkoztak ezzel a zenei gondolkodásmóddal. Isszák a tudást, amit adagolunk nekik ezen a nagyon intenzív kurzuson. Nagy reveláció ez számukra, érzik, hogy nemzeti kincsről van szó. Csákány Csilla