Maros megye, a festészeti táborok helye

„A Maros megyébe érkező művészek több hektár vásznat befestettek idén, de mivel nem a mennyiség számít, máris hozzá kell tennem, hogy rendkívül sok értékes alkotás született” – szólt a táborokban zajló műhelymunkáról Nicolae Băciuţ, a helyi művelődési felügyelőség vezetője.

Szerinte rendkívül örvendetes, hogy a marosszéki alkotótáborokba az ország minden sarkából érkeznek amatőr és hivatásos festők. Nagyon sok közülük visszajárónak számít. Szintén az itteni alkotótáborok létjogosultsága mellett szól, az a számos kiállítás, amely ezen egyhetes–tíznapos rendezvénysorozatok munkáiból születik.

A marosvásárhelyi városházán jelenleg is megtekinthető az egyik képzőművészeti tábor hozadéka, jövő hétfőn pedig a prefektúra előcsarnokában nyílik tárlat két marosszentgyörgyi alkotó, Balázs Klára és Veress Zsuzsa festményeiből. A legértékesebb alkotások reprodukciói katalógusokban kapnak helyet. Az utóbbi években a megyei tanács mellett egyre több helyi önkormányzat, illetve magánszemély vette ki a részét a táborok szervezéséből. A mecénások közül húsz évvel ezelőtt első volt a David házaspár, a nemrég elhunyt Gheorghe és felesége, Erzsébet.

A műgyűjtő pár kezdeményezésére a marosszentgyörgyi sósfürdő volt az első helyszín, ahol magánszemélyek által finanszírozott alkotótáborra került sor. Ma már nincs a megyének olyan térsége, amely ne látná szívesen a művészeket. Az idén mindössze április volt az egyetlen hónap, amikor nem sikerült tábort szervezni, de jövőre Vasile Gliga szászrégeni hangszergyártó, vállalkozó, politikus meghívására ez az időszak sem marad ki a képzőművészek naptárából.

Még mielőtt az egykori szász településre, a hegedűk városába hívnák a művészeket, az egyesület vezetői a januári tábor szervezésén dolgoznak. Kérdésünkre, hogy egy-egy táborban miként fér meg a heterogén társaság, melynek egy része hivatásos, más része meg műkedvelő, Vasile Mureşan muzeológus, a táborok szakmai irányítója lapunknak elmondta, hogy aki fennhordja az orrát, rendelkezhet bármilyen oklevéllel, kiesik a körforgásból.

„Ha szakemberi szemmel tekintünk arra a több mint száz-száz munkára, ami Marosszentgyörgyön vagy egy héttel korábban, Szovátán született, arra a következtetésre jutunk, hogy nem a papír teszi a művészt. Hasznos dolog képzőművészeti egyetemet végezni, de festeni nem lehet megtanulni ott” – fejtette ki Vasile Mureşan.