Márai, otthoni környezetben

Életrajzi ihletésű film,amely tulajdonképpen egy házasság története.A feleség nem háttérszereplőként jelenikmeg benne, aki csak azért van a világon, hogy aszükséges nyugalmat biztosítsa az alkotáshoz.Miként sikerült a „páros” rendezéssorán Márai Sándor és Lola személyiségétegyaránt kidomborítani?

Dárday István: Arratörekedtünk, hogy ha „el is vesszük” a történetbőlMárait, olyan kapcsolatot mutassunk be, amely önmagábanis érdekes lehet, különösen a középkorúak,az idősebb korosztály számára. Ezt a vonalategészítik ki a különböző politikai megéletfilozófiai vonatkozások. A történetalapja két ember, amelyben a feleség egyenrangúa férjével – annak ellenére, hogy Máraitbizonyos tekintetben feudális, konzervatív felfogásjellemezte. A filmben ez nem kapott hangsúlyt, ahhoz egyórával hosszabbnak kellene lennie.

Szalai Györgyi: Máraikövetkezetes élete, többszörös emigrációjaa fasizmus, majd a kommunizmus elől ilyen kitartó, hűségestársat feltételezett, amilyen a felesége volt.Így teremtődött meg az emigrációban, ateljes magányosságban az a légkör, amelybenezt a nagy életművet létre tudta hozni. A hátteretkapta meg attól a nőtől, aki társa volt, akinekelőször olvasta fel minden írását. Nem isnagyon volt később, akinek felolvasnia, mert San Diego,Amerika idegen világ maradt számára.

Mennyiben épít a film anaplóra, illetve még milyen kutatómunka előztemeg?

Sz. Gy.: Az utóbbi tízévben sokat foglalkoztunk Máraival, olyannyira, hogykészült közben egy ötvenpercestévéfilmváltozat. Annyi anyag gyűlt ezenkívülis össze, hogy készülőben van egydokumentumfilmünk. A tévéfilm kerettörténeteaz volt, hogy egy fiatal lány szakdolgozatot írMárairól. Találkozik egy rendezővel, akiMárairól forgat filmet, és felkeresi azokat azembereket, akik az írót közelről ismerték– így Mészáros Tamást, aki a PetőfiIrodalmi Múzeumban a Márai-hagyatékot gondozza,Szőnyi Zsuzsát, aki az íróval szoroskapcsolatban volt, és aki kötetet adott ki alevelezésükből, Hubai Miklóst, aki itthon is,külföldön is találkozott már vele. HubaiMiklós például elmesélte, milyen kevésenmúlt, hogy Márait nem javasolták Nobel-díjra.A dokumentumfilmből valószínűleg sorozat lesz, merthoszszú beszélgetésekről van szó, ésa tévéfilmben csak pár mozzanatot tudtunkfelhasználni.

Az egyik legolvasottabb magyar írórólvan szó. Árnyalhatja-e Az emigráns a rólakialakított képet?

Sz. Gy.: Úgy gondolom, hogy afilm minden nézőréteg számára érdekeslehet – azoknak is, akik régóta ismerik Máraiműveit, azoknak is, akik csak most fedezik fel.

D. I.: Márai több helyenis kifejti a naplóban, hogy nem enged bepillantást amagánéletébe – nem ír azokról adolgokról, amelyekről úgy érzi, hogy túlságosanszemélyesek, és csak rá tartoznak. A film eztnem veszi figyelembe, a néző óhatatlanul az intimszférában látja a főszereplőket, hiszen szinteminden a lakásban játszódik. Mi igyekeztünkhitelesen megrajzolni azt az életformát, ami a naplóbólkirajzolódik, és talán így többetmegtudhat róla az olvasó, mint az irodalomból. Afilm mindig élményszerűbben hat, mint a könyv –bár a film túl konkrét, míg olvasásközben az ember fantáziája szabadabban mozoghat.

Miért nem regénytfilmesítettek meg?

D. I.: Ennek két oka is van.Egyrészt nem találtunk olyan regényt, amitannyira izgalmasnak tartottunk volna, hogy vászonra vigyük.Másrészt úgy gondolom, hogy ha ki isválasztanánk egyet, valószínűleg erősenátdolgoznánk, mert úgy érezzük,túlságosan megköti a szöveg az ember kezét,kevés a mozgáslehetősége. Remek filmet lehetneugyan készíteni a Csutora című regényből,ami Márai kutyájáról szól, ésegészen bizonyos, hogy a kutyatulajdonosokon kívülis rengeteg nézője lenne. De mi arra törekszünk,hogy a legbelső érzelmi kérdésektől kezdve atársadalmi környezetig mindent megjelenítsünk.Nagyon fontosnak tartjuk a szociológiai szempontokat, ésezek az ő regényeiből eléggé hiányoznak.

Sz. Gy.: A filmek alapjáultöbbnyire egy történet szolgál, mi azonbansoha nem innen indulunk el. Fordítva szoktunk a filmhezhozzáfogni: vannak a világról gondolataink,amelyeket fontosnak tartunk, és amelyeket közölniakarunk. Ha véletlenül egy történet adódikhozzá, akkor rendben van. De soha nem indulunk ki példáulegy kész regényből. Márai utolsónaplója, amelyből építkeztünk, rendkívülkerek történet, akár egy dráma. Életeutolsó hat évét meséli el ebben akönyvben, azt az időszakot, amelynek a harmadik évébenmeghalt a felsége, és végleg egyedülmaradt. Nemrég olvastam első híres könyvét,a Zendülőket. Megrázó élmény volt,de eszünkbe nem jutna filmet készíteni belőle. ACsutora pedig azért érdekes, mert többet lehetmegtudni belőle Márainak az emberekhez, a dolgokhoz valóhétköznapi viszonyulásáról, mint anaplóiból. Egy történetben jobban elmondjasaját magát, mint amikor naplót ír.