Kulturális túlélési reflexek

Fotó: Balázs Attila

Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója Csutak István Székelyföld modernizációja című vitaindító írására reagálva megfogalmazta: a négy színházi műhely színesebbé teszi a székelyföldi kulturális képet. Mint mondta: a különböző városokban működő színházak jobban ellátják feladatukat, mint egy központilag irányított mamutintézmény tenné. „Tíz év színházi eredményeit lehet elemezni és bírálni, de a teljesítményt megkérdőjelezni aligha. Színházaink épp a teljesítmény-orientáltságból és partnerségből mutattak példát” – jelentette ki Parászka Csutak Istvánnak szánt válaszlevelében.

Baki vagy kuriózum?
A Krónika azon kérdésére, miszerint ez az együttműködés a Hargita megyei színházak között mennyire zajlik szervezett formában, Parászka elmondta: a partneri  viszony egyeztetés által működik. A három város színházigazgatója évadkezdet előtt megbeszélést tart, ahol egyeztetik a következő színházi évre vonatkozó terveiket, megbeszélik a lehetséges előadáscseréket, együttműködési formákat. Azon felvetésünkre, hogy az egyeztetések miért nem tudták kiszűrni, hogy a 2007–2008-as évadban a Figura Stúdió Színház és a Tomcsa Sándor Színház is műsorra tűzte egy hónapos eltéréssel Federico García Lorca Yerma című darabját, Parászka úgy vélekedett: ez bakiként is elkönyvelhető, de színházi kuriózumként is. Állítása szerint az érintett színházak részéről tudatos vállalás volt az egymáshoz közeli bemutató. Mint ismeretes, a székelyudvarhelyi előadás – amelyet ma este mutatnak be – rendezője, Csurulya Csongor korábban a Krónikának úgy nyilatkozott: a két olvasat, a két előadás akár izgalmas intellektuális kalandként is értékelhető. Csurulya szerint előadáscsere is lehetséges a két társulat olvasatából, de akár ugyanazon a helyszínen egymás utáni előadások is elképzelhetők Lorca tragikus költeményéből.

Rendszerbe állított
gyerekelőadások
A székelyföldi színházaknál a gyerekelőadásokra alkalmazott bérletcserét említették abszolút sikerszériaként, hiszen az egyeztetések során így három gyerekelőadást tudnak a térség iskolásai elé vinni. A társulatok között immár nyolcadik éve működik a bérletcsere a gyerekelőadásokra. Dunkler Réka, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészeti titkára kifejtette: a gyakorlat szerint minden színház egy-egy gyerekelőadást állít színpadra, ezeket bérletcserében valamennyi érintett városban bemutatják a helyi közönség igénye szerint. A 2007–
2008-as évadban a Tomcsa Sándor Színház A császár új ruháját, a Figura a Jancsi és Juliskát, a Csíki Játékszín pedig a Trapiti című előadást kínálta bérletcserében.
A felnőttelőadások terén is partnerségi viszonyban áll a három Hargita megyei színház, alkalomadtán szívesen műsorra tűzik egymás darabjait, de ez nem föltétlenül illeszkedik minden esetben a bérletrendszerbe, ismertette Béres László, a Figura Stúdió Színház igazgatója.
Népszínháztól stúdiószínházig
Parászka Miklós meglátása szerint a vendégelőadások kapcsán inkább a helyi közönség igényeinek való megfelelés elve érvényesül. A három társulat háromféle színházi műhelyt, három különböző karaktert képvisel, a vendégelőadásokkal azonban a három intézmény egyenként szélesebb közönségréteg felé tud nyitni. Parászka szerint a Csíki Játékszín inkább a művészi igényességű népszínházi formát vallja magáénak, széles spektrumú igények figyelembevételével állítják össze a repertoárjukat. Ehhez áll közel a székelyudvarhelyi színházi hagyomány is, ám ott azt is figyelembe kell venni, hogy egy épületen belül három kulturális intézmény működését kell összehangolni. A Figura a stúdiószínházi hagyományokra támaszkodik.
Parászka Miklós úgy tartja, gazdaságilag ez az olcsóbb, jobban fenntartható formája a székelyföldi színházépítésnek, hiszen a három színház költségvetése együttvéve sem rúg annyira, mint egy központi támogatást élvező nagyobb színházé. Mint mondta, éppen a kulturális túlélés reflexe hívott életre ennyi társulatot a Székelyföldön, hiszen így a színházak fenntarthatók – ha nem is könnyen. n Krónika


Sepsiszentgyörgyi különutak
„Minden színházi intézmény saját környezetén belül vívja a játszmáját, és harcol saját célkitűzéseiért, azokért az értékekért, amelyek mentén saját színházeszményét kialakította” – jelentette ki lapunk érdeklődésére Czegő Csongor. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház irodalmi titkára szerint ebben a rendszerben a többi színház nem versenytársként jelenik meg. A háromszéki társulat lehetőségei szerint igyekszik minden erdélyi színházi intézménnyel a lehető legszorosabb kapcsolatot kiépíteni és ápolni, „rendszeresen fogadja be más erdélyi színházak azon előadásait, melyek szervesen illeszkednek az intézmény művészi arculatába, mintegy kiegészítve a repertoáron szereplő előadásokat.” Anyagi lehetőségeitől függően a háromszéki társulat évadonként 2-3 előadást hív meg műsorába – erdélyi és magyarországi előadásokat egyaránt. Czegő szerint a költségigényes vendégjátékok, előadás-meghívások mellett az együttműködésnek több olyan formája is létezik, amely egyik intézmény részéről sem kíván nagy erőfeszítést. „Azon ügyekben, melyek hasonlóan érintenek minden erdélyi színházi intézményt, természetesnek tartjuk, hogy színházaink egységesen lépjenek fel – az együttműködés, a közös fellépés megvalósítása ez esetben csak párbeszéd és a szempontok egyeztetésének kérdése” – fogalmazott az irodalmi titkár.