Hirdetés

Még várni kell a jó értelemben sokkoló dramaturgiára a 21. századi romániai színházi életben

A kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében tartott beszélgetés

A kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében tartott beszélgetés

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Az 1989-es fordulat után a színház területén se tudták Romániában, hogy mit kezdjenek a vágyott szabadsággal. Reformkezdeményezések, különféle mozgások jellemezték az elmúlt 35 évben a romániai, ezen belül a magyar színházak útkereséseit – ezt a témát járták körül a kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében tartott beszélgetésen a szakmabeli meghívottak.

Kiss Judit

2024. november 14., 18:162024. november 14., 18:16

A romániai színházi életnek az 1989-es rendszerváltás utáni mozgásait, különféle vonatkozásait, reformkezdeményezéseket és negatívan ható tendenciákat is felvázoltak az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében tartott csütörtöki kerekasztal-beszélgetés résztvevői.

Darvay Nagy Adrienn színházkritikus és Tompa Gábor a kerekasztal-beszélgetésen Galéria

Darvay Nagy Adrienn színházkritikus és Tompa Gábor a kerekasztal-beszélgetésen

Hirdetés

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

A visszatekintésre és reflektálásra összpontosító rendezvény meghívottjai Tompa Gábornak, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a fesztivál igazgatójának a felkérésére beszéltek az elmúlt 35 évben tapasztalt színházi mozgásokról. Marian Popescu színikritikus, a Bukaresti Egyetem és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem docense tartotta a felvezető előadást, Darvay Nagy Adrienne színikritikus, a romániai magyar színházról szóló számos kötet szerzője, Anca Măniuţiu színikritikus, Beckett műveinek románra fordítója és Crenguța Manea színikritikus, egyetemi oktató osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel.

Senki nem tudta, mit kezdjen a szabadsággal

Marian Popescu kiemelte, a kolozsvári színház által szervezett Interferenciák az egyetlen szakmai esemény Romániában, ami a rendszerváltás utáni színjátszás 35 évét igyekszik megközelíteni. Mint mondta, a Tompa Gábor vezette kolozsvári intézmény már 1990-től kezdve emblematikus, oszlopos tartópillére a romániai színházi életnek. Felelevenítette, hogy 1989 egész Románia és a romániai színház számára is a rég vágyott szabadságot jelentette, viszont senki nem tudta, mit kezdjen ezzel a szabadsággal.

Arra is kitért, hogy Ion Caramitru (1942 –2021) színművésszel, rendezővel, későbbi kultuszminiszterrel együtt fogalmazták meg a rendszerváltás után, hogy

az Uniunea Teatrală Română (román színházi szövetség) közhasznú intézmény elnevezését módosítsák Uniunea Teatrală din România-ra, (azaz: romániai színházi szövetség), ugyanis fontos, hogy a magyar és német színjátszást is magába foglalja a szövetség.

Tompa Gábor: „fontosnak tartom a képzésben a mester és tanítvány kapcsolatot, a gyakorlati tapasztalást” Galéria

Tompa Gábor: „fontosnak tartom a képzésben a mester és tanítvány kapcsolatot, a gyakorlati tapasztalást”

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Marian Popescu több szempont szerint közelítette meg az elmúlt 35 évet: a színházak intézményességének, a színházat érintő törvényi szabályozásoknak, valamint a közönség viszonyulásainak a változásait vázolta. Kiemelte, 1989 előtt kimondottan állami színházak működtek, a rendszerváltás után elindult ugyan a független és magán színházak működése, de ma is elég kevés működik ezekből az országban. „Az 1990-es években az volt a romániai színház törekvése, hogy visszataláljon az európai színházhoz. Ehhez tettünk lépéseket, például a bukaresti Bulandra színház intenzív kapcsolatot ápolt nagy-britanniai színházakkal, több meghívást kaptunk a szigetországba, betekintést nyerhettünk az ottani folyamatokba” – ecsetelte a színházi szakember. Arról is beszélt, hogy

1989 előtt és utána is még általános jelenség volt a turnézás, ami mára már nagyon szórványossá vált Romániában: ezért is jó alkalom az Interferenciák, hogy egy helyen lehet megtekinteni a különféle országokból, romániai városokból érkező produkciókat.

„A költségvetés mindig politikai fegyver”

„Fontos a kulturális keresztmetszet, hogy lássuk, miként közelítenek ma a színházhoz más országok, társulatok, vagy mondjuk miként gondolkodnak egy klasszikus darabról: például évtizedekig fogalmam sem volt arról, milyen a bulgáriai vagy szlovéniai színjátszás, és most itt a kolozsvári szemlén láthatok tőlük előadásokat” – emelte ki az egyetemi docens.

A színházakat érintő törvényi szabályozásokról azt mondta: a rendszerváltás óta nem sokat változott, és „a költségvetés mindig politikai fegyver”.

Kitért arra is, hogy akárcsak más területeken, a színházi területen is szakadék tátong azok közt, akik bennfentesként, alkotóként művelik a színjátszást, és azok közt, akik megalkotják a törvényeket. „További reformokra is szükség van e tekintetben, ugyanakkor jobban körül kellene határolni,

mi a művészek szerepe a romániai társadalomban. A politikumnak pedig hathatósabban kellene támogatnia a művészeteket” – emelte ki Popescu.

Dinamikusan fejlődött a befogadói közeg

Az egyetemi előadó arról is értekezett, hogy a „rendezői diskurzus” mennyire fontos „gerince” a színháznak, és hogy a rendszerváltás után számos romániai rendező teremtett iskolát:

Alexandru Dabija, Vlad Mugur, Andrei Șerban, Tompa Gábor, Mihai Măniuțiu, Victor Ioan Frunză és így tovább.

Marian Popescu színkikritikus, a Bukaresti Egyetem és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem docense tartotta a felvezető előadást Galéria

Marian Popescu színkikritikus, a Bukaresti Egyetem és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem docense tartotta a felvezető előadást

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Szót ejtett arról is, hogy miként jelentek meg a hazai színpadokon a kortárs és klasszikus darabok, és hogy az induló független színházak inkább a kortárs szövegeket részesítették előnyben. A közönség viszonyulásának változásairól is beszélt: mint fogalmazott, nem is közönségről, hanem különféle közönségekről kell beszélni, hiszen dinamikusan fejlődött a befogadói közeg az elmúlt évtizedek során. „1992 körül üresek voltak a színháztermek, és nehezen jöttek vissza az emberek a színházba, de mára ez megváltozott.

Közben megjelentek a fiatal, lázadó alkotók nemzedékei, amelyek viszont az „óriások” vállán állva érhették el, amit elértek. Victor Rebengiuc (1933-ban született hírneves bukaresti színpadi és filmszínész – szerk. megj.), aki 1990 és 1996 között a bukaresti színház-és filmművészeti egyetem rektora volt, kereste az egyensúlyt a régi és az új, a különböző művészgenerációk között,

segített megtalálni a fiatalok művészi identitását” – mondta a színházkritikus.

Aki nem tudja, tanítja – a bolognai rendszer hátulütői

Tompa Gábor szintén részletesen beszélt saját meglátásairól és tapasztalatairól a téma kapcsán. Kifejtette többek közt, hogy színházi vonatkozásban nem kedveli a „menedzser” szót: ha az intézmény vezetője egyszersmind alkotó művész, ha pusztán „menedzsel” – és nem rendez vagy játszik a színpadon –, mindössze adminisztrációs munkatárs marad.

A színészképzés jelenéről szólva élesen bírálta, hogy Romániában a bolognai rendszerbe illesztették a színész- és művészképzést, ugyanis ennek számos hátulütője tapasztalható.

„Ez a rendszer nagyon leszűkíti a mester és tanítvány igazi, gyakorlati, közös munkájának horizontjait. Ebben a rendszerben megtörténhetett az, hogy Victor Rebengiuc nem oktathatott az egyetemen, mert nincsen doktorátusa, holott a szakma óriása. De a bolognai rendszerben

az is simán megtörténhet, hogy a színművészetin olyan oktató tanítja a mesterséget, aki életében nem állt színpadon, és a leendő rendezőket olyan személy oktatja, aki egyáltalán nem rendezett – ez pedig rendkívül mérgező és káros a színházra nézve” – tette szóvá Tompa Gábor.

Beszélt arról is, hogy amikor ő Bukarestben végezte egyetemi tanulmányait, a tanára, Liviu Ciulei (1923 – 2011) rendező, színész maga mellé vette, és estéről estére részt vehetett a mester által irányított próbákon a színházban – ezt a gyakorlati képzést pedig nem lehet helyettesíteni semmi mással. A kortárs darabokkal kapcsolatban Tompa kifejtette, meglátása szerint a 21. században még nem született meg olyan erős, új dramaturgia, ami „jó értelemben véve sokkoljon”, a jelek szerint erre még várni kell. Arról is szót ejtett, hogy amerikai tapasztalataiból is kiindulva rendkívül károsnak tartja a színházra nézve a politikai korrektség túlkapásait, a „cancel culture” dominanciáját, a meritokrácia hiányát.

Lázadás az „örökségnek tekintett kultúra” ellen

Anca Măniuţiu színikritikus elmondta, ő az 1990 és 2005 közötti 15 év romániai színházi mozgásait vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy ebben a korszakban a fiatal alkotók megpróbáltak szimbolikusan fellázadni az „örökségnek tekintett kultúra” ellen. „Erre a korszakra az volt a jellemző, hogy a fiatal művészek nagy mértékben előnyben részesítették az aktualitás megjelenését a színpadon a stilisztikával és az esztétikával szemben. Ez mostanra kiegyenlítődött, az aktualitás kényszere már nem érződik annyira” – fejtette ki a színikritikus.

Marian Popescu: „a Tompa Gábor vezette intézmény már 1990-től kezdve emblematikus tartópillére a romániai színházi életnek” Galéria

Marian Popescu: „a Tompa Gábor vezette intézmény már 1990-től kezdve emblematikus tartópillére a romániai színházi életnek”

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

A magyar társulatok „térképe”

Darvay Nagy Adrienn nagyváradi születésű színházkutató, színháztörténész – akinek kutatási területe a határon túli színjátszás – a romániai magyar színházak „térképét” vázolta fel. Beszélt arról többek közt, hogy 1989 előtt 6 romániai magyar társulat működött: ezek közül kettő – a kolozsvári és a temesvári – önálló színházként, a többi 4 pedig magyar tagozatként. „A romániai magyar színjátszás mindig is különleges és önálló kulturális egység volt. Már 1792-ben, amikor megszületett Kolozsváron az erdélyi színjátszás, sajátos és rendkívül sikeres volt” – fejtette ki Darvay Nagy Adrienn.

Tompa Gábor élesen bírálta, hogy Romániában a bolognai rendszerbe illesztették a színész-és művészképzést Galéria

Tompa Gábor élesen bírálta, hogy Romániában a bolognai rendszerbe illesztették a színész-és művészképzést

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Beszélt az 1989 utáni viszonyokról, arról, hogy a meglévő 6 társulat száma 10-re nőtt: létrejött többek közt a csíkszeredai, székelyudvarhelyi és gyergyói társulat is.

„Bár a fordulat után kisebb volt a színház iránti érdeklődés, mint korábban, hiszen ekkor az emberek a politika felé fordultak, később megnövekedett az érdeklődés” – emelte ki a színházkutató. Szót ejtett a nagyváradi, szatmárnémeti színjátszásról is, valamint arról, hogy milyen stílusú színházi nyelvet használtak az egyes társulatok. „A határ közelében, ahol lehetett nézni a magyar tévét, a magyarországi színjátszás hatott inkább a váradi társulatra, amely vígjátékokat, operettet, történelmi drámákat részesített előnyben. Ezzel ellentétben Sepsiszentgyörgyön például egyfajta alternatív iskolát teremtett meg Bocsárdi László igazgató, rendező” – mondta a kutató. Úgy fogalmazott,

az elmúlt 35 évben a romániai magyar társulatok stílusa úgymond kétféleképpen alakult:

egyik kategóriába tartozott a hagyományosabb, szórakoztatóbb vonal, és voltak-vannak társulatok, amelyek tovább fejlesztették a színházi nyelvet: ilyen a kolozsvári, a temesvári és sepsiszentgyörgyi társulat.

Marian Popescu, Darvay Nagy Adrienn, Tompa Gábor és Anca Măniuţiu Galéria

Marian Popescu, Darvay Nagy Adrienn, Tompa Gábor és Anca Măniuţiu

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

korábban írtuk

Félidőn túl az Interferenciák: hazai alkotók, koncert, könyvbemutató
Félidőn túl az Interferenciák: hazai alkotók, koncert, könyvbemutató

A kilencedik Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál elérkezett második feléhez, de a következő napokban is színes és sokszínű programokkal várja a színházkedvelő közönséget.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2025. december 03., szerda

Kézdi Imola: a költészet lehet buli, játék és mindenkihez szólhat

A Miniallűrök (2021) és a Lélekporc (2023) után TEjben, jajban, világvégÉN címmel jelent meg az UNITER- és Jászai Mari-díjas színművész legújabb verseskötete, aminek az „ősbemutatóját” Aradon tartották.

Kézdi Imola: a költészet lehet buli, játék és mindenkihez szólhat
Hirdetés
2025. december 03., szerda

Operamesék, kulisszatitkok: interaktív foglalkozások hozzák közelebb a komolyzenét a legkisebbekhez

Napjaink zajos világában különösen fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban találkozzanak a komolyzenével. A LurkOpera játékos foglalkozásai során az opera nemcsak élmény, hanem eszköz a koncentráció, kreativitás és érzelmi intelligencia fejlesztésére.

Operamesék, kulisszatitkok: interaktív foglalkozások hozzák közelebb a komolyzenét a legkisebbekhez
2025. december 03., szerda

Erdélyi településeket is érintő adventi turnéra indul a Kaláka

Ismét adventi turnéra indul a Kaláka. A népszerű zenekar december 4-én a budapesti Deák Ferenc téri evangélikus templomban kezdi a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című műsorsorozatát, és 21-én este Óbudán zárja.

Erdélyi településeket is érintő adventi turnéra indul a Kaláka
2025. december 01., hétfő

Lázár Ervin meséjéből készült előadást mutat be Mikuláskor a Nagyvárad Táncegyüttes

Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.

Lázár Ervin meséjéből készült előadást mutat be Mikuláskor a Nagyvárad Táncegyüttes
Hirdetés
2025. december 01., hétfő

A teljes Hunyadi-sorozat, több mint száz kortárs és klasszikus magyar film látható ingyen a Filmión

A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.

A teljes Hunyadi-sorozat, több mint száz kortárs és klasszikus magyar film látható ingyen a Filmión
2025. november 30., vasárnap

Erdélyi mozikba érkezik a Szenvedélyes nők című magyar film

Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.

Erdélyi mozikba érkezik a Szenvedélyes nők című magyar film
2025. november 29., szombat

„Nagy az adósságunk az Erdélyről szóló filmek terén”. Káel Csaba rendező Kalotaszegről, a Magyar menyegzőről (INTERJÚ)

Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.

„Nagy az adósságunk az Erdélyről szóló filmek terén”. Káel Csaba rendező Kalotaszegről, a Magyar menyegzőről (INTERJÚ)
Hirdetés
2025. november 27., csütörtök

Román író-rendező „székely öko-románca” a sepsiszentgyörgyi színházban

Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.

Román író-rendező „székely öko-románca” a sepsiszentgyörgyi színházban
2025. november 27., csütörtök

Idős népzenészekért indult jótékonysági kampány

Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.

Idős népzenészekért indult jótékonysági kampány
2025. november 26., szerda

Groteszk, abszurd művészi reflexiók: alkotásra ösztönöz pályázatával a temesvári színház

A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.

Groteszk, abszurd művészi reflexiók: alkotásra ösztönöz pályázatával a temesvári színház
Hirdetés
Hirdetés