Nosztalgikus, melankolikus hangvételű filmmel állt a közönség elé Wes Anderson: A Grand Budapest Hotel egy régi, nagy- és dédszülők elbeszéléseiben, fekete-fehér képeslapokon és megkopott épületekben élő világot idéz meg, a két világháború közötti Közép-Európát, amelyben egyszerre volt jelen a gazdagság, a fényűzés és a nyomor, az emberi nagyszerűség és aljasság, és amelynek felszámolásáról aztán a háború, majd kétféle, egymást követő szélsőség is gondoskodott.
2014. március 24., 16:252014. március 24., 16:25
A Stefan Zweig műveinek hangvételéből ihletődött történet tulajdonképpen mese, de nem azok közül való, amelyekben aztán a végén a főhős elnyeri méltó jutalmát, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A beteljesülő boldogság és a kötelező hepiend után ugyanis következnek a hétköznapok, amelyek további megpróbáltatásokat és tragédiákat hoznak, akárcsak a való életben.
A sztori egy képzeletbeli kis hegyvidéki államban, Zubrowkában játszódik, amelynek egyik legnagyobb nevezetessége a festői környezetben álló, fényes Grand Budapest Hotel. A szállodában a kor minden jellegzetes figurája megfordul, de a vendégkörben mégis felülreprezentáltak az idős, gazdag hölgyek, őket ugyanis a hotelt kemény profizmussal és vaskézzel irányító recepciós, Monsieur Gustave a különféle luxusszolgáltatások mellett egyéb, intim jellegű különleges elbánásban is részesíti.
Egy napon új szállodai boy áll munkába, az arab világból érkező bevándorló, Zero Moustafa személyében, akinek nevelését Gustave a saját kezébe veszi, így a fiú egyszer csak a kor szerelmi és politikai intrikáinak kellős közepében találja magát, miután Gustave egyik leglelkesebb ügyfelét, Madame D-t meggyilkolják, és kiderül, hogy egyik legértékesebb vagyontárgyát, egy reneszánsz festményt a recepciósra hagyta. A család összefog a végrendelet végrehajtásának megakadályozására, bérgyilkost küldenek Gustave ellen, majd gyilkossági ügybe keverik – közben pedig egyre nyomasztóbban veti előre árnyékát a háború.
A film egy kitalált helyszínen, meseszerű közegbe ágyazva, egzotikus szereplőket felvonultatva mesél el egy rendkívül sötét és nyomasztó történetet: azt, hogyan válnak az alapvető emberi értékek a gyűlölködés, a kapzsiság és a politika martalékává. Ez így meglehetősen sematikusan és közhelyesen hangzik, de a Wes Anderson által megteremtett látványvilág, valamint a történetszövés – megfejelve a kiváló színészgárdával – lebilincselő történetet eredményez.
A groteszk figurák, a tobzódó színek, a sajátos képi beállítások és a csavaros bűnügyi szál nyomán a film némileg olyan hatást kelt, mintha Terry Gilliam és Quentin Tarantino világa találkozott volna Wes Anderson boncasztalán, ahol az író-rendező közreműködése nyomán az egész sajátos stílusú látványvilággá és keserédes humorral átitatott narrációvá áll össze.
Ralph Fiennes a kissé bogaras recepciós szerepében a legjobb alakítást nyújtja, de a Zerot alakító Tony Revelori méltó párja. Emellett a film – a szó pozitív értelmében – igazi sztárparádé, az epizódszerepekben is olyan nevek bukkannak fel, mint Tilda Swinton, Harvey Keitel vagy Bill Murray.
Willem Dafoe a kőarcú bérgyilkos szerepében egyszerűen telitalálat, és Jeff Goldblum is említésre méltó a hagyatéki ügyvéd személyében, már csak azért is, mert a szálló nevén kívül ő az egyetlen magyar vonatkozás a filmben, a karakter neve ugyanis Vilmos Kovacs.
Bolondos, néha kissé habókos film A Grand Budapest Hotel, de a humora gyakran keserű, fekete humor, a látszólag felszínes, látványcentrikus alkotás pedig valójában súlyos és mély gondolatiságú történetet mesél el, amelyet nem csak a sztárkavalkád miatt érdemes megnézni.
A Grand Budapest Hotel (The Grand Budapest Hotel. Amerikai vígjáték, 100 perc, 2014). Rendezte: Wes Anderson. Szereplők: Ralph Fiennes, Tony Revelori, Tilda Swinton, Saoirse Ronan, Edward Norton, Jude Law, Bill Murray, Adrien Brody, Owen Wilson, Willem Dafoe, Harvey Keitel, Jeff Goldblum. Írta: Wes Anderson. Kép: Robert D. Yeoman. Zene: Alexandre Desplat.
Értékelés az 1-10-es skálán: 9
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!