
Nosztalgikus, melankolikus hangvételű filmmel állt a közönség elé Wes Anderson: A Grand Budapest Hotel egy régi, nagy- és dédszülők elbeszéléseiben, fekete-fehér képeslapokon és megkopott épületekben élő világot idéz meg, a két világháború közötti Közép-Európát, amelyben egyszerre volt jelen a gazdagság, a fényűzés és a nyomor, az emberi nagyszerűség és aljasság, és amelynek felszámolásáról aztán a háború, majd kétféle, egymást követő szélsőség is gondoskodott.
2014. március 24., 16:252014. március 24., 16:25
A Stefan Zweig műveinek hangvételéből ihletődött történet tulajdonképpen mese, de nem azok közül való, amelyekben aztán a végén a főhős elnyeri méltó jutalmát, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A beteljesülő boldogság és a kötelező hepiend után ugyanis következnek a hétköznapok, amelyek további megpróbáltatásokat és tragédiákat hoznak, akárcsak a való életben.
A sztori egy képzeletbeli kis hegyvidéki államban, Zubrowkában játszódik, amelynek egyik legnagyobb nevezetessége a festői környezetben álló, fényes Grand Budapest Hotel. A szállodában a kor minden jellegzetes figurája megfordul, de a vendégkörben mégis felülreprezentáltak az idős, gazdag hölgyek, őket ugyanis a hotelt kemény profizmussal és vaskézzel irányító recepciós, Monsieur Gustave a különféle luxusszolgáltatások mellett egyéb, intim jellegű különleges elbánásban is részesíti.
Egy napon új szállodai boy áll munkába, az arab világból érkező bevándorló, Zero Moustafa személyében, akinek nevelését Gustave a saját kezébe veszi, így a fiú egyszer csak a kor szerelmi és politikai intrikáinak kellős közepében találja magát, miután Gustave egyik leglelkesebb ügyfelét, Madame D-t meggyilkolják, és kiderül, hogy egyik legértékesebb vagyontárgyát, egy reneszánsz festményt a recepciósra hagyta. A család összefog a végrendelet végrehajtásának megakadályozására, bérgyilkost küldenek Gustave ellen, majd gyilkossági ügybe keverik – közben pedig egyre nyomasztóbban veti előre árnyékát a háború.
A film egy kitalált helyszínen, meseszerű közegbe ágyazva, egzotikus szereplőket felvonultatva mesél el egy rendkívül sötét és nyomasztó történetet: azt, hogyan válnak az alapvető emberi értékek a gyűlölködés, a kapzsiság és a politika martalékává. Ez így meglehetősen sematikusan és közhelyesen hangzik, de a Wes Anderson által megteremtett látványvilág, valamint a történetszövés – megfejelve a kiváló színészgárdával – lebilincselő történetet eredményez.
A groteszk figurák, a tobzódó színek, a sajátos képi beállítások és a csavaros bűnügyi szál nyomán a film némileg olyan hatást kelt, mintha Terry Gilliam és Quentin Tarantino világa találkozott volna Wes Anderson boncasztalán, ahol az író-rendező közreműködése nyomán az egész sajátos stílusú látványvilággá és keserédes humorral átitatott narrációvá áll össze.
Ralph Fiennes a kissé bogaras recepciós szerepében a legjobb alakítást nyújtja, de a Zerot alakító Tony Revelori méltó párja. Emellett a film – a szó pozitív értelmében – igazi sztárparádé, az epizódszerepekben is olyan nevek bukkannak fel, mint Tilda Swinton, Harvey Keitel vagy Bill Murray.
Willem Dafoe a kőarcú bérgyilkos szerepében egyszerűen telitalálat, és Jeff Goldblum is említésre méltó a hagyatéki ügyvéd személyében, már csak azért is, mert a szálló nevén kívül ő az egyetlen magyar vonatkozás a filmben, a karakter neve ugyanis Vilmos Kovacs.
Bolondos, néha kissé habókos film A Grand Budapest Hotel, de a humora gyakran keserű, fekete humor, a látszólag felszínes, látványcentrikus alkotás pedig valójában súlyos és mély gondolatiságú történetet mesél el, amelyet nem csak a sztárkavalkád miatt érdemes megnézni.
A Grand Budapest Hotel (The Grand Budapest Hotel. Amerikai vígjáték, 100 perc, 2014). Rendezte: Wes Anderson. Szereplők: Ralph Fiennes, Tony Revelori, Tilda Swinton, Saoirse Ronan, Edward Norton, Jude Law, Bill Murray, Adrien Brody, Owen Wilson, Willem Dafoe, Harvey Keitel, Jeff Goldblum. Írta: Wes Anderson. Kép: Robert D. Yeoman. Zene: Alexandre Desplat.
Értékelés az 1-10-es skálán: 9
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
szóljon hozzá!