Kolozsváron látható a magyar filmtermés legjava – Széles Anna színművész is hazatért

Simonyi Balázs és csapata öt versenyző küzdelmét mutatja be a legendás Spartathlon futóversenyen - a film igazi különlegessége, hogy az öt szereplő közül az egyik maga a rendező. Aki még a kolozsvári Sapientia egyetemen való tanárkodása idején kezdett el futni, hogy leküzdje depresszióját, és filmjének is az emberi dráma áll a központjában. A futás ugyanis a legtöbb esetben terápia, ezt mutatja be a hét év alatt készített film is.

A sajtótájékoztatón rámutatott: nem „játszott” a filmben, hiszen ha az ember leszalad 250 kilométert, nem szerepel, csak önmagát adhatja. Bár a filmezés nagy része a rendező konkrét jelenléte nélkül történt, az azt megelőző két és fél éves elő-, illetve az utómunka pótolta a hiányt.

technikailag nagy kihívás volt számukra, hogy ne sportközvetítést készítsenek, hanem nagytotálokkal és drámai közelképekkel tegyék személyessé a versenyt. Miközben tudták, hogy nincs újrafelvétel, és bár hatalmas mennyiségű felvett anyaggal dolgoztak, folyamatosan résen kellett lenniük, hiszen nem tudhatták, hogy mi használható belőle. A rengeteg munkának meglett a gyümölcse, hiszen az Ultra bekerült a 15 legjobb európai dokumentumfilm közé.

- mondta a rendező. Kifejtette, a 12 év alatt készült film a végére már mánia lett, nem a sikerért csinálták, már csak amiatt sem számítottak nagy népszerűségre, mivel fekete-fehér. De a berlini bemutatkozó után számos országba levetítették, és Hollandiától Romániáig mindenhol értették.

Filmalapos inkubátor elsőfilmeseknek

A ma valóságáról szól ellenben Bogdán Árpád Genezis című filmje, mely a rendező elmondása szerint nemcsak valós eseményeket – magyarországi romagyilkosságokat – kíván megmutatni, hanem univerzálisabb nyelven próbál beszélni a problémáról, a megoldási módjairól, a gyűlölet jelenlétéről. A film egyben az újrakezdés lehetőségéről is szól, hangsúlyozta. A három történet elmeséléséhez nagyrészt amatőr színészeket használtak, így a casting több mint egy évig zajlott egész Magyarországon. A Berlinben bemutatott filmet szintén jól fogadta a nemzetközi közvélemény.

A sajtótájékoztatón jelenlévő Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója – mely az Ultrát leszámítva valamennyi bemutatott film elkészítését támogatta – a fiatal filmeseknek szánt inkubátorprogramot ismertette, mely annak hatására született, hogy az elsőfilmes rendezők nem mertek pályázni támogatásra. A három éve működő program keretében „fogják a kezüket”, hogy el tudjanak indulni a pályán. A hetven pályamunka körül tízből születik forgatókönyv és öt valósul meg évente.

Idegen nagymamák közös nyelve

A magyar holokauszttúlélő, az angol kém és a német nagyanya - aki gyerekkorában csodálta a nácikat - visszaemlékezései révén válik emberivé és a ma generációja számára is érthetővé a történelem.

A hét év alatt készült film kezdeti verziója a rendező vizsgafilmje, alapötletét az adta, hogy két – angol és német nemzetiségű – egyetemi kollégájával jó kapcsolatot ápoltak nagyanyjukkal, akikről kiderült, érdekes szerepet játszottak a II. világháború idején. Bár a filmet kezdetben történelem-központúnak szánták, idővel elértek oda, hogy az unokák szemén keresztül tudták megmutatni a nagyszülőket, mondta Révész Bálint.

- utalt a 20. század feldolgozatlan szörnyűségeire a rendező, aki szerint a párbeszéd hiánya mindenhol tetten érhető.

Az alkotást – mely nemcsak a nagyikról, hanem az unokákról is szól - eddig Németországban, Angliában és Magyarországon is levetítették, iskolákban is, és mindenik országban értették, akárcsak a világ más részein. „Fontos volt, hogy megérintsük ezt a generációt és gondolkodásra késztessük” - mondta a producer.

Révész Bálint rendező szerint a nagymamák más, dokumentaristább filmet vártak, de ennek ellenére tetszett nekik a különleges hangvételű és formájú végeredmény, melyhez érzelmileg is kötődnek. S bár filmezés közben keveset tudtak a másik két szereplőről, a film végére megértették az egykori ellenség karakterét, motivációját, humorát.

Széles Anna: nem felejtettek el!

Szintén magyarországi, de hazatérő vendége a TIFF-nek Széles Anna színművész is, aki a rendszerváltás előtt történt kitelepedése előtt sikeres kolozsvári munkássága mellett a romániai filmgyártás egyik legismertebb alakja is volt.

- mondta a magyar nap főtéri meghívottjaként az 1989 óta Magyarországon élő színésznő, akit a szombati zárógálán Mészáros Márta és Szabó István rendezőhöz hasonlóan életműdíjjal tüntetnek ki.

A nagy filmes eseményre pedig ruha kellett, emlékezett vissza a színésznő, akinek másodéves egyetemistaként nem volt pénze nagyestélyire, így annak fejében, hogy a következő három filmben ingyen játszik, megvették számára. „Örültem, mert azt jelentette, hogy hívnak még” - emlékezett vissza nevetve fiatalkori naivságára. Kifejtette, szülővárosa, Nagyvárad, majd Marosvásárhely és Kolozsvár után Cannes-ba eljutni óriási dolog volt, és csak azt sajnálta, hogy szülei, barátai nem láthatják.

Florin Piersic-kel kezdetben számba sem vették egymást és későbbi házasságuk sem volt hagyományos.

- emlékezett vissza Széles Anna, hisz míg a híres színész Bukarestben dolgozott, ő a kolozsvári magyar színházban játszotta tovább a főszerepeket. „Okos nő vagy” - mondta neki egy neves rendező, arra utalva, hogy nem mondott le kolozsvári karrierjéről. Kapcsolatuk válásuk után is jó maradt, erősítette meg Daniel, aki budapesti kitelepülésük után a nyarakat Romániában töltötte. A beilleszkedés azonban nemcsak neki nem volt zökkenőmentes 11 éves gyerekként, de anyjának sem, de idővel mind a színpadon, mind a filmvásznon jelen lehetett és sorozatszerepei révén ismertté vált.