Hirdetés

Kitapogatni a mondatok közti embert

Gergely Zsuzsa, a Kolozsvári Rádió szerkesztője kapta meg első alkalommal az intézményt támogató Donát 160 Egyesület szakmai elismerését, a D160 médiadíjat. A szakemberrel erdélyi újságírásról, alkotói hisztiről és kitárulkozásról, feminizmusról beszélgettünk.

Varga László

2015. április 06., 12:492015. április 06., 12:49

– Kulturális újságíróként minden fontosabb eseményen ott van, a Filmtettfeszt és a Tiffszereda már műsorvezetőként, a rendezőkkel szervezett közönségtalálkozók moderátoraként is rendszeresen foglalkoztatja. Tényleg minden érdekli, vagy csak ennyire lelkiismeretes? Honnan ez a sok energia?

– A hangsúly a nagyjából szóra kerül, hiszen egy olyan városban/régióban élünk, ahol kultúrából bőven osztogatnak, egyszerűen képtelenség lenne minden eseményen jelen lenni. Ahhoz a művészet Robocopjának vagy marslakójának kellene születnünk, egyiktől például a sérthetetlenségét, másiktól a gyorsaságát kellene elörökölnünk. Teljes mértékben esetleges, hogy mennyi fér bele egy napba, egy hétbe, de ha már választani kell, igyekszem amellett dönteni, ami érdekel.

Nagyon sok mindenre kíváncsi vagyok, és csak azt bánom, hogy éppen a sietség miatt túl sokszor kell improvizálni, hegy alatt abrakolni, nem lehet mindenben annyira elmélyülni, amennyire szeretném. A képletből a lelkiismeretesség sem hiányzik, bevallom. Energiát a látottakból, hallottakból gyűjtök, de azért időnként, este vagy egy fesztivál zárónapján úgy érzem magam, mintha ezer vérszívó zaklatásán lennék túl. Aztán jön egy újabb nap, újabb ínyencség, és kezdődik minden elölről.

– Úgy „sikeres nő”, hogy közben a feminizmus távol áll öntől. Milyen a viszonya a sikerhez, a mostani díjhoz, egyáltalán a szakmához?

– Nem vagyok sikeres nő, nem is kívánok azzá válni. Valóban nem szeretem, ha nemhez kötik a megvalósításokat vagy mulasztásokat. Bár számos társadalmi igazságtalansággal tisztában vagyok, képtelen vagyok túl sokat lovagolni rajtuk. A dolgok jóval bonyolultabbak, mint ahogyan azt a feminizmus tálalja. A sikerrel nem vagyunk jó viszonyban, ritkán találkozunk. Mások sikerének gyakran voltam tanúja, őszintén tudok örülni egy-egy számomra fontos alkotó elismertségének.

Abban is biztos vagyok, hogy ha valaki azt állítja, nem örül, ha díjazzák, hazudik. Időnként kell egy kis biztatás, egy kis vállveregetés, hogy az ember értelmét lássa a folytatásnak. Erre jó a díj: megerősít abban, hogy nem felesleges, amit teszel. Másnap könnyebb levegőt venni. Ahogy telnek az évek, arra kell rájönnöm, hogy egyre szubjektívebben viszonyulok a szakmához, ami nem feltétlenül jó. Már nem tudok hűvösen, távolságtartóan, netán tárgyilagosan fogalmazni, minden túlságosan átáramlik rajtam. Időnként jogos a személyes hangvétel, máskor valószínűleg árt a taglalt témának, tehát mindezt ideje lenne átgondolnom.

– Beszéljünk magunkról. Ön szerint melyek az erdélyi magyar sajtó legnagyobb hiányosságai, problémái? Érdemes itt újságírónak lenni? Elcserélné másra?

– Kevés a fórum, kevés az újságíró (egyesek szerint Dunát lehet velünk rekeszteni, de aki ezt mondja, fél percig sem volt újságíró). Mindenki mindenkit ismer a prérin. Időnként képes lennék kitalálni a kolléga következő mondatát, annyira megismertük egymás gondolkodásmódját. Sokkal színesebb palettára lenne szükség (most ugye nem arról beszélünk, hogy ki tartana fenn, vagy ki fogyasztana ennél többet), és képzés dolgában is ráférne a rendszerre egy kis átrajzolás.

A 90-es évek második felében, a 2000-es évek elején egy filozófia szakon végzett személy simán elhappolta az újságírói állást az erre szakosodott fiatal elől, és attól félek, ez ma sincs másképp. Mindezek ellenére azt hiszem, érdemes Erdélyben újságírással foglalkozni. Hogy miért, azt nem tudnám pontosan megfogalmazni. Aki itt szeret élni, az újságot írni is itt szeret. Gyermekkoromban tanító néni vagy magyartanárnő akartam lenni, később versenytáncos. A táncos karriernek már befellegzett, az tény. Az újságírást nem szívesen cserélném másra, de ha arra kényszerülnék, hogy más pályát válasszak, akkor tanítanék.

– A nyomtatott sajtónak – mondják – befellegzett. Mi a helyzet a rádiózással, mit mutatnak a felmérések?

– A nyomtatott sajtónak ugyanaz a jelentősége, mint a nyomtatott könyvnek, és mindaddig, amíg szép számban léteznek emberek, akik szeretik a lapozás zörejét, vagy éppen a nyomdafestékszagot, nyomtatott sajtónak is léteznie kellene. A rádiózási szokások is megváltoztak, a hangnak ugyanúgy honlapra, Facebook-ra kell költöznie, mint az írott anyagoknak.

A rádió presztízse nem csökkent látványosan, de az emberek máskor rádióznak, másként fogadnak be információkat, és ehhez igazodni kell. Egyre kevesebb lesz az olyan háztartás, ahol a reggeli kávéjukat úgy szürcsölik az emberek, hogy a háttérben a rádió szól. Ami zavaróbb, az a hallgatók türelmetlensége. Mindenből keveset, frappánsat, rövidet kérnek, másként lankad a figyelmük. Tisztelet a kivételnek, amelynek létszámát nagyon-nagyon szívesen növelném.

– A művészekkel nem könnyű megtalálni a hangot. Önnek voltak kudarcai? Vannak stratégiái? Hogy viseli az alkotói hisztit?

– A „sikert sikerre halmozó” újságíró vagy amatőr pancser, vagy pökhendi ember, vagy önmagát is folyton becsapó személy. Kudarcaim voltak, de még azok sem ajánlottak működőképes stratégiákat. Művészekkel párbeszédet folytatni azért nehezebb, mert egy műalkotásban benne van az ember világszemlélete, öröme és bánata, ehhez viszonyul az újságíró a saját életérzéseivel, örömeivel és bánataival, így könnyen összegubancolódhatnak a szálak.

De ez az egésznek a gyönyörűsége is: a művészek kitárulkozóbbak, könnyebben kitapogathatod a mondataik mögötti embert, mint bármely más területen. Velük nem interjút készít, hanem beszélget az ember. Az alkotói hisztit is, amit oly sokszor emlegetnek, azért könnyebb elviselni, mert gyakran hihetetlen tudással, műveltséggel jár párban. Láttam én már faragatlan, analfabéta alakokat is hisztizni, belőlük semmilyen körülmények között nem kérnék még egyszer. Az alkotói hiúság sem pusztán legenda. Néha nehéz vele megbirkózni, de nem lehetetlen feladat.

– Mi az, amit a közeljövőben feltétlenül el akar érni?

– Úgy repül az idő, hogy már én is kizárólag ötéves tervekben merek gondolkodni. Nincsenek konkrét céljaim, hagyom, hogy meglepjenek.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. augusztus 26., szerda

Bábszínház felnőtteknek is: újdonságokkal rukkol elő a jubiláló WonderPuck fesztivál

Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.

Bábszínház felnőtteknek is: újdonságokkal rukkol elő a jubiláló WonderPuck fesztivál
Hirdetés
2026. augusztus 26., szerda

Picasso vendégségben: Temesváron nyílik kiállítás a kubizmus atyjának műveiből

A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.

Picasso vendégségben: Temesváron nyílik kiállítás a kubizmus atyjának műveiből
2026. augusztus 26., szerda

Elhunyt Nádas Péter

Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.

Elhunyt Nádas Péter
Elhunyt Nádas Péter
2026. augusztus 26., szerda

Elhunyt Nádas Péter

2026. augusztus 23., vasárnap

Kalotaszegi népművészeket is díjaztak Budapesten

Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.

Kalotaszegi népművészeket is díjaztak Budapesten
Hirdetés
2026. augusztus 06., csütörtök

„Az ember megpróbálja a maga képére formálni a világ egy kis darabját”. Beszélgetés Szabó Zsolttal (2.)

A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.

„Az ember megpróbálja a maga képére formálni a világ egy kis darabját”. Beszélgetés Szabó Zsolttal (2.)
2026. augusztus 05., szerda

„Amíg hasznos munkát tudok végezni, addig csinálom” – Interjú a 80 éves Szabó Zsolttal, a Kolozsvár Társaság elnökével (1.)

Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.

„Amíg hasznos munkát tudok végezni, addig csinálom” – Interjú a 80 éves Szabó Zsolttal, a Kolozsvár Társaság elnökével (1.)
2026. augusztus 04., kedd

Aradi színházi ősbemutató is látható lesz a békéscsabai nemzetközi fesztiválon

Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.

Aradi színházi ősbemutató is látható lesz a békéscsabai nemzetközi fesztiválon
Hirdetés
2026. július 30., csütörtök

A Krónika egykori fotósa emlékére nyílik kiállítás

Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.

A Krónika egykori fotósa emlékére nyílik kiállítás
2026. július 21., kedd

Kulturális központként nyílik meg a nagyközönség előtt a több mint százéves, felújított víztorony

Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.

Kulturális központként nyílik meg a nagyközönség előtt a több mint százéves, felújított víztorony
2026. július 18., szombat

Közös örökségmentésre hívják a sarmaságiakat

A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.

Közös örökségmentésre hívják a sarmaságiakat
Hirdetés
Hirdetés