Hirdetés

Kitapogatni a mondatok közti embert

Gergely Zsuzsa, a Kolozsvári Rádió szerkesztője kapta meg első alkalommal az intézményt támogató Donát 160 Egyesület szakmai elismerését, a D160 médiadíjat. A szakemberrel erdélyi újságírásról, alkotói hisztiről és kitárulkozásról, feminizmusról beszélgettünk.

Varga László

2015. április 06., 12:492015. április 06., 12:49

– Kulturális újságíróként minden fontosabb eseményen ott van, a Filmtettfeszt és a Tiffszereda már műsorvezetőként, a rendezőkkel szervezett közönségtalálkozók moderátoraként is rendszeresen foglalkoztatja. Tényleg minden érdekli, vagy csak ennyire lelkiismeretes? Honnan ez a sok energia?

– A hangsúly a nagyjából szóra kerül, hiszen egy olyan városban/régióban élünk, ahol kultúrából bőven osztogatnak, egyszerűen képtelenség lenne minden eseményen jelen lenni. Ahhoz a művészet Robocopjának vagy marslakójának kellene születnünk, egyiktől például a sérthetetlenségét, másiktól a gyorsaságát kellene elörökölnünk. Teljes mértékben esetleges, hogy mennyi fér bele egy napba, egy hétbe, de ha már választani kell, igyekszem amellett dönteni, ami érdekel.

Nagyon sok mindenre kíváncsi vagyok, és csak azt bánom, hogy éppen a sietség miatt túl sokszor kell improvizálni, hegy alatt abrakolni, nem lehet mindenben annyira elmélyülni, amennyire szeretném. A képletből a lelkiismeretesség sem hiányzik, bevallom. Energiát a látottakból, hallottakból gyűjtök, de azért időnként, este vagy egy fesztivál zárónapján úgy érzem magam, mintha ezer vérszívó zaklatásán lennék túl. Aztán jön egy újabb nap, újabb ínyencség, és kezdődik minden elölről.

– Úgy „sikeres nő”, hogy közben a feminizmus távol áll öntől. Milyen a viszonya a sikerhez, a mostani díjhoz, egyáltalán a szakmához?

– Nem vagyok sikeres nő, nem is kívánok azzá válni. Valóban nem szeretem, ha nemhez kötik a megvalósításokat vagy mulasztásokat. Bár számos társadalmi igazságtalansággal tisztában vagyok, képtelen vagyok túl sokat lovagolni rajtuk. A dolgok jóval bonyolultabbak, mint ahogyan azt a feminizmus tálalja. A sikerrel nem vagyunk jó viszonyban, ritkán találkozunk. Mások sikerének gyakran voltam tanúja, őszintén tudok örülni egy-egy számomra fontos alkotó elismertségének.

Abban is biztos vagyok, hogy ha valaki azt állítja, nem örül, ha díjazzák, hazudik. Időnként kell egy kis biztatás, egy kis vállveregetés, hogy az ember értelmét lássa a folytatásnak. Erre jó a díj: megerősít abban, hogy nem felesleges, amit teszel. Másnap könnyebb levegőt venni. Ahogy telnek az évek, arra kell rájönnöm, hogy egyre szubjektívebben viszonyulok a szakmához, ami nem feltétlenül jó. Már nem tudok hűvösen, távolságtartóan, netán tárgyilagosan fogalmazni, minden túlságosan átáramlik rajtam. Időnként jogos a személyes hangvétel, máskor valószínűleg árt a taglalt témának, tehát mindezt ideje lenne átgondolnom.

– Beszéljünk magunkról. Ön szerint melyek az erdélyi magyar sajtó legnagyobb hiányosságai, problémái? Érdemes itt újságírónak lenni? Elcserélné másra?

– Kevés a fórum, kevés az újságíró (egyesek szerint Dunát lehet velünk rekeszteni, de aki ezt mondja, fél percig sem volt újságíró). Mindenki mindenkit ismer a prérin. Időnként képes lennék kitalálni a kolléga következő mondatát, annyira megismertük egymás gondolkodásmódját. Sokkal színesebb palettára lenne szükség (most ugye nem arról beszélünk, hogy ki tartana fenn, vagy ki fogyasztana ennél többet), és képzés dolgában is ráférne a rendszerre egy kis átrajzolás.

A 90-es évek második felében, a 2000-es évek elején egy filozófia szakon végzett személy simán elhappolta az újságírói állást az erre szakosodott fiatal elől, és attól félek, ez ma sincs másképp. Mindezek ellenére azt hiszem, érdemes Erdélyben újságírással foglalkozni. Hogy miért, azt nem tudnám pontosan megfogalmazni. Aki itt szeret élni, az újságot írni is itt szeret. Gyermekkoromban tanító néni vagy magyartanárnő akartam lenni, később versenytáncos. A táncos karriernek már befellegzett, az tény. Az újságírást nem szívesen cserélném másra, de ha arra kényszerülnék, hogy más pályát válasszak, akkor tanítanék.

– A nyomtatott sajtónak – mondják – befellegzett. Mi a helyzet a rádiózással, mit mutatnak a felmérések?

– A nyomtatott sajtónak ugyanaz a jelentősége, mint a nyomtatott könyvnek, és mindaddig, amíg szép számban léteznek emberek, akik szeretik a lapozás zörejét, vagy éppen a nyomdafestékszagot, nyomtatott sajtónak is léteznie kellene. A rádiózási szokások is megváltoztak, a hangnak ugyanúgy honlapra, Facebook-ra kell költöznie, mint az írott anyagoknak.

A rádió presztízse nem csökkent látványosan, de az emberek máskor rádióznak, másként fogadnak be információkat, és ehhez igazodni kell. Egyre kevesebb lesz az olyan háztartás, ahol a reggeli kávéjukat úgy szürcsölik az emberek, hogy a háttérben a rádió szól. Ami zavaróbb, az a hallgatók türelmetlensége. Mindenből keveset, frappánsat, rövidet kérnek, másként lankad a figyelmük. Tisztelet a kivételnek, amelynek létszámát nagyon-nagyon szívesen növelném.

– A művészekkel nem könnyű megtalálni a hangot. Önnek voltak kudarcai? Vannak stratégiái? Hogy viseli az alkotói hisztit?

– A „sikert sikerre halmozó” újságíró vagy amatőr pancser, vagy pökhendi ember, vagy önmagát is folyton becsapó személy. Kudarcaim voltak, de még azok sem ajánlottak működőképes stratégiákat. Művészekkel párbeszédet folytatni azért nehezebb, mert egy műalkotásban benne van az ember világszemlélete, öröme és bánata, ehhez viszonyul az újságíró a saját életérzéseivel, örömeivel és bánataival, így könnyen összegubancolódhatnak a szálak.

De ez az egésznek a gyönyörűsége is: a művészek kitárulkozóbbak, könnyebben kitapogathatod a mondataik mögötti embert, mint bármely más területen. Velük nem interjút készít, hanem beszélget az ember. Az alkotói hisztit is, amit oly sokszor emlegetnek, azért könnyebb elviselni, mert gyakran hihetetlen tudással, műveltséggel jár párban. Láttam én már faragatlan, analfabéta alakokat is hisztizni, belőlük semmilyen körülmények között nem kérnék még egyszer. Az alkotói hiúság sem pusztán legenda. Néha nehéz vele megbirkózni, de nem lehetetlen feladat.

– Mi az, amit a közeljövőben feltétlenül el akar érni?

– Úgy repül az idő, hogy már én is kizárólag ötéves tervekben merek gondolkodni. Nincsenek konkrét céljaim, hagyom, hogy meglepjenek.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. július 04., szombat

Szatmárnémeti fődíjjal, erdélyi díjesővel zárult a kisvárdai fesztivál

Erdélyi társulatok és alkotók szerezték meg a legfontosabb elismerések jelentős részét a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján.

Szatmárnémeti fődíjjal, erdélyi díjesővel zárult a kisvárdai fesztivál
Hirdetés
2026. július 04., szombat

Visky András regénye rangos német irodalmi díjat kapott

Visky András Kitelepítés című regényének német kiadása, a Die Aussiedlung kapta a Nemzetközi Irodalmi Díjat (Internationaler Literaturpreis) – jelentette be a marosvásárhelyi születésű szerző kiadója, a Jelenkor Kiadó szombaton Facebook-oldalán.

Visky András regénye rangos német irodalmi díjat kapott
2026. július 03., péntek

Krasznahorkai László „dühödt értetlenséggel” fogadta a Magyar Művészeti Akadémia érdeklődését

Krasznahorkai László „dühödt értetlenséggel” fogadta nemrég a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökétől azt a kérdést, hogy ha az jelölné a Nemzet Művésze elismerésre, elfogadná-e.

Krasznahorkai László „dühödt értetlenséggel” fogadta a Magyar Művészeti Akadémia érdeklődését
2026. július 02., csütörtök

Hatalmi hierarchiákat övező hallgatás – A színházi évad utolsó premierje Temesváron

Bemutatóval zárja évadát a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a közönség július 3-án és 4-én 19 órától láthatja a FESTEN című előadást Eugen Jebeleanu rendezésében.

Hatalmi hierarchiákat övező hallgatás – A színházi évad utolsó premierje Temesváron
Hirdetés
2026. július 01., szerda

Ákos betegség miatt lemondja nyári koncertjeit, erdélyi fellépése is lett volna

Idén tavasszal rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak Ákosnál: az 58 éves, Kossuth-díjas dalszerző-énekes nemrégiben komoly műtéten esett át.

Ákos betegség miatt lemondja nyári koncertjeit, erdélyi fellépése is lett volna
2026. június 27., szombat

Svédországról ír, Kelet-Európában értik igazán – Karin Smirnoff írónő volt a kolozsvári könyvünnep nemzetközi díszvendége

Későn debütált, mégis néhány év alatt a kortárs svéd irodalom egyik legismertebb szerzője lett. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Karin Smirnoff írásról, Svédország átalakulásáról és könyvei kelet-európai sikerének lehetséges okairól beszélt.

Svédországról ír, Kelet-Európában értik igazán – Karin Smirnoff írónő volt a kolozsvári könyvünnep nemzetközi díszvendége
2026. június 27., szombat

„A műfordító olyan, mint az űrhajós”. Vallasek Júlia a Romániai Írók Szövetsége elismeréséről

Vallasek Júlia kolozsvári műfordítót jutalmazta Dsida Jenő-díjjal a Romániai Írók Szövetsége Jane Austen műveinek, valamint Doina Gecse-Borgovan Rătăciri deliberate/Haza: úton című könyvének magyarra való átültetéséért.

„A műfordító olyan, mint az űrhajós”. Vallasek Júlia a Romániai Írók Szövetsége elismeréséről
Hirdetés
2026. június 25., csütörtök

Csak a kultúra az, ami egyszerre megkülönböztet és rokonít. Megnyílt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét

Négy napon keresztül várja a kortárs irodalom szerelmeseit a Bánffy-palota udvarán megnyitott, 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A megnyitó keretében átadták a Kolozsvár Büszkesége díjakat.

Csak a kultúra az, ami egyszerre megkülönböztet és rokonít. Megnyílt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
2026. június 22., hétfő

Díjakkal tér haza Debrecenből a székelyföldi színházak koprodukciója és az Aradi Kamaraszínház is

Átadták Országos Színházi Találkozó (OSZT) díjait vasárnap Debrecenben: a szakmai zsűri 12 kategóriában, a MASZK-SzíDoSz színészzsűri pedig 4 csoportban hirdetett győzteseket vasárnap.

Díjakkal tér haza Debrecenből a székelyföldi színházak koprodukciója és az Aradi Kamaraszínház is
2026. június 21., vasárnap

Magyar film nyerte a TIFF közönségdíját, spanyol-francia mozi a legjobb alkotás

Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmje nyerte el a jubileumi, 25. alkalommal megrendezett kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) közönségdíját a szombat este megtartott díjátadón.

Magyar film nyerte a TIFF közönségdíját, spanyol-francia mozi a legjobb alkotás
Hirdetés
Hirdetés