Kincsek a templombástyában

Az ötletgazda és alapító Bálinth Zoltán, a falu szülötte. Annak idején saját magát és a közösséget egyszerre ajándékozta meg, amikor húszéves születésnapján felavatta a múzeumot az unitárius vártemplom bástyájában. A fiatalember egyedül gyűjtötte össze a kincseket, a félhomályos bástyában öntött kályhák, vasalók, mezőgazdasági szerszámok, szövőszék, nagybőgő, tulipános láda, varrottasok és régi írásos dokumentumok várják, hogy újra megcsodálják, körüljárják és kézbe vegyék őket az érdeklődők. A gyűjtemény büszkesége egy 1782-ben kiadott Biblia, és az 1741-ből való Nádudvari Péter Uramnak Predikatzioi című patinás kötet, amit Bethlen Kata adatott ki.

Bálinth Zoltán kiállításának tárgyai többnyire Árkosról és a környékéről kerültek a múzeumba. „Volt, amit ingyen adtak, de sok tárgyat a saját pénzemből vásároltam meg. A faluban tudják, hogy minden régi tárgyi emlékre összekuporgatom a pénzt, mégis előfordul, hogy inkább a régiségkereskedőnek adják a jobb ár reményében. Akkor a szentgyörgyi kereskedő szól nekem, és én visszavásárolom. Azt akarom, hogy itt maradjon a faluban” – meséli Zoltán.

A fiatal múzeumalapító a csernátoni Haszmann Pál Néprajzi Múzeum tevékenységéből inspirálódott. Miután Árkoson összegyűjtött néhány régi tárgyat, elvitte a csernátoni múzeumba, ahol Haszmann Pál helytörténésztől, gyűjtőtől elleste, hogy kell megtisztítani a régiségeket, meghatározni a korukat, a tájegységet, ahol készültek. Két-három év után már Árkoson, a szülői ház nyári konyhájában és a padláson sorakoztak a régiségek. Amikor Székely János, az árkosi unitárius lelkész 1998 tavaszán fölvetette, hogy jó lenne múzeumot létrehozni a faluban, Bálinth Zoltánnak már számottevő gyűjteménye volt. A vártemplom bástyájában barátaival kitakarította és kimeszelte a két kis szobát, ahol hamarosan az ünnepélyes, hivatalos megnyitót is megtartották. Azóta minden évben megnyitnak néhány időszakos és tematikus kiállítást is: kályhákat, hímes tojást, a mindennapi munka szerszámait mutatja be a tájmúzeum. A gyűjtemény rég kinőtte a bástyát, már közel hatezer tárgy szerepel leltáron. Bálinth Zoltán arról álmodik, hogy egyszer felépül az árkosi múzeum épülete, aminek „az egész világ a csodájára jár”.

K. Zs.

Lovagi torna Szentgyörgyön

Tőrrel, karddal, csillogó páncélban rontottak egymásra a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum arénájában – a hátsó udvaron – a kisújszállási Szabad Lovagok Rendjének vitézei. A hétvégén tartott ütközet és harci bemutató díszes középkori ruhájukban csöndben drukkoló udvarhölgyek, szájtátva figyelő felnőttek és gyerekek füzérében zajlott. Utóbbiak között akkor hágott tetőfokára a lelkesedés, mikor a harci bemutató szünetében maguk is kipróbálhatták a kelevézdobást, az íjazást, a közelharcot, magukra ölthették a vérteket és sisakokat. A rendhagyó történelemóra porondmestere, Pádár Gyula Vince, a magyarországi hagyományőrző csoport vezetője szerint a jövőben még több lovaggal, dobosokkal és ágyúkkal térnének vissza, hogy újabb bemutatót tartsanak a szentgyörgyi csatamezőn.