Karády Katalinra emlékeznek Csíkszeredában és Szentgyörgyön

A rendezvény Csíkszeredában, a Hunyadi László kamarateremben szerdán 18 órától, Sepsiszentgyörgyön pedig a Háromszék Táncstúdióban pénteken 17 órától várja a közönséget. A Karádyról szóló kötet szerzője Péter Zsolt fiatal színháztörténész, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa.

„Elérkezett az ideje annak, hogy színháztörténeti források segítségével megrajzoljuk Karády Katalin félbetört pályaképét, és rekonstruáljuk életrajzát. Nem kezdtünk újabb oknyomozásba s elméleti fejtegetésbe – ehelyett a rendelkezésre álló ismeretanyagot összegeztük. A gazdagon illusztrált kiadvány különlegessége, hogy QR-kód segítségével a díva máig kiadatlan felvételeit is letöltheti az olvasó” – írja Péter Zsolt. A rendezvény keretében a két helyszínen Márdírosz Ágnes, a Csíki Játékszín, illetve Damokos Albu Annamária, a szentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze énekli a díva halhatatlan dalait.

Karády Katalin többször megpróbálkozott a színészmesterség elsajátításával, de nem volt elég kitartó. Egy véletlen találkozás döntötte el sorsát. Egyed Zoltán hírlapíró bemutatta a színházi szakma elismert pedagógusainak, és beindította a sztárcsináló gépezetet. Üstökösszerű felemelkedését azonban mégsem a színpad, hanem a film hozta meg. Zilahy Lajos Halálos tavasz című filmregényében Ralben Edit szerepét alakította, és ezzel beírta magát a magyar filmtörténetbe. Karády bálvánnyá vált, s az önálló, vonzerejével és eszével is érvényesülő nő lett az uralkodó a magyar filmgyártásban.

A filmvígjátékok helyett Magyarországon is megjelent a „film noir”, amelynek Karády lett a legnagyobb sztárja. Kedvenc viseletével, a nadrágkosztümmel és angol kosztümmel nemcsak divatot teremtett, de elhitette a nézőkkel, hogy a férfias határozottság és az izgató nőiség megfér egy testben. A kiélezett politikai helyzetben közel került a katonai elithez: Ujszászy István, a magyar kémelhárítás főnöke jegyezte el 1942-ben. Karády kapcsolatai révén mindent megtett az üldözöttek megmentéséért.

A filmsztárt, akit a Gestapo börtöne sem tört meg, a kommunizmus osztályharca végül legyűrte. A háborút követő operettszínházisikerek múltán személyét egyre inkább háttérbe szorították. A filmgyártás már rég nem számolt vele, utolsó menedéke a koncertpódium és a hanglemez maradt. Amikor műsora partizánindulókra és orosz propagandadalokra korlátozódott, feladta, és 1951-ben elhagyta Magyarországot. Közel negyven emigrációban töltött év után New Yorkban érte a halál.