Játékosan közelíteni a színházat a nézőhöz – edukatív különóra-sorozatot szerveznek a kolozsvári állami színházban

Kiss Judit 2019. március 09., 08:46 utolsó módosítás: 2019. március 09., 08:55

Iskolásoknak és felnőtteknek is szervez edukatív különóra-sorozatot a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A program keretében a résztvevők a színházzal való kapcsolatukat mélyíthetik, ugyanakkor az előadások kapcsán felmerülő, őket érintő, önismereti  kérdéseket boncolgathatják. Igazi értékek, elfogadás, énközpontúság, csapatszellem, az információk kezelése – ilyen és ehhez hasonló témákat járnak körül a játékalapú színházi különórákon – mondta el a Krónikának Kocsis Tünde drámapedagógus, a csoport vezetője.

Kocsis Tünde Fotó: Biró István

– Eszik vagy isszák? címmel nemcsak diákoknak, de felnőtteknek is szervez edukatív programot a Kolozsvári Állami Magyar Színház. Tulajdonképpen mi a célja a színházi különóra-sorozatnak?

– A cél, hogy lehetőséget teremtsünk arra, hogy a nézők egy-egy előadás kapcsán saját gondolataikkal és érzéseikkel többet foglalkozzanak. Ezt csoportos, játékos keretek közt, élményszerűen tartjuk, nem kimondottan beszélgetésekkel, hanem szerepjátékokkal, különféle irányított, ugyanakkor szabad módon. Egyfajta biztonságos keretet teremtünk arra, hogy a nézők, miután megnézik az előadást, a saját érzéseikkel és meglátásaikkal foglalkozzanak.

– Az is a szerepe a programnak, hogy közelítse a nézőt a színházhoz, vagy a színházat a nézőhöz? Esetleg abban is segít, hogy a közönség más módon is közelítsen a színházhoz, mintha csak beül a nézőtérre, és megnéz egy produkciót?

– A program révén aktiváljuk a nézők élete és a színházi előadás közti kapcsolódásokat. Például azt járjuk körül, hogy személyesen mi érintette meg a nézőt egy előadásból, vagy kiemelünk egy-egy témát, és megnézzük, ez miként van jelen a résztvevők életében. Ugyanakkor ki is próbáljuk különböző játékokon keresztül, hogy miként lehetne továbbgondolni egy bizonyos helyzetet, vagy hogy egy adott helyzetre hogyan reagálna az ember, az neki miért jó, vagy miért rossz.

–  A néző és színház közti interaktivitásról szólva: az arról érkező visszajelzéseket, hogy a közönség miként közelít egy-egy előadáshoz érzelmi vagy intellektuális szinten, valamilyen formában figyelembe veszi-e a színház, például műsorpolitikája alakításakor?

– Általános következtetéseket nem szeretünk levonni a reakciókról, a színház műsorpolitikájára nem fogunk hatni ezzel a programmal. Viszont a visszajelzéseket számon tartjuk, például a diákok számára szervezett edukatív különórákról közöltük is a résztvevők véleményét. A visszajelzéseket esetleg név nélkül akár promóciós szándékkal, akár más módon felhasználjuk.

Ha a nézőnek nem tetszik valami egy előadásban, akkor mi nem magyarázkodunk, nem próbáljuk meggyőzni, hogy jó az előadás, hanem elfogadjuk álláspontját, érzéseit, gondolatait, mert ezek az ő világából jönnek, hitelesek és felülírhatatlanok.

Ha a foglalkozásokon azt látjuk, hogy a néző számára valami nagyon zavaró egy produkcióban, meg tudjuk vizsgálni, hogy miért zavaró. Önismereti hozadéka van a programnak, ugyanakkor az ismerkedés, a jó hangulat is fontos. Megalapozzuk és elmélyítjük a színház és néző viszonyát, időben is „megnyújtuk” a színházi élményt: előtte is, utána is foglalkozunk a benyomásokkal. Játékosan tesszük ezt: nem fogalmazunk meg senki helyett semmit, se nagy igazságokat nem mondunk, de megteremtjük azt a biztonságos közeget, ahol mindenki saját magának meg tud fogalmazni dolgokat, ha akar.

A színház önmagában is érdekes, de a program elmélyítheti a színház világával való kapcsolatot Fotó: Biró István

– Kolozsvári diákok már több éve bekapcsolódnak a programba. A nekik szervezett különórákon milyen témák merülnek fel egy-egy színházi előadás kapcsán?

– 2015 szeptemberében indult a projekt középiskolásokkal. Korábban behívtuk a gyerekeket a színházba, most pedig ellátogatunk a kolozsvári magyar iskolákba a programmal. A diákoknak csak az előadást kell megnézniük, a különóra az iskolában zajlik. Egyelőre magyar iskolákban, de tervezzük, hogy román csoportot is indítunk. A pedagógusok szoktak jelentkezni a programra, elemisekkel is foglalkoztunk a Légy jó mindhalálig című előadás kapcsán, 5–8 osztályosokkal az Úrhatnám polgár vagy a Homemade című előadásból kiindulva. Osztályfőnöki órán felmerülő témákat társítottunk a program keretében minden előadáshoz, megesik, hogy egy előadáshoz legalább hat, hét témát is kínálunk. Például Az úrhatnám polgár című előadás kapcsán felmerülő, megtárgyalandó címszavak: rákeresni, böngészni, képben lenni – hogyan kezeljük az információkat?, Befolyásolható vagyok?, Énközpontúság és csapatszellem, Milyennek látom magam, és milyennek látnak engem?, Kivel beszéljem meg – kommunikációs korlátokról és lehetőségekről, Értékes vagyok? – az igazi értékekről.

Ha a pedagógus lát egy előadást, és ismervén az osztályát, tudja, hogy a gyerekeket mi foglalkoztatja, mi zavarja, akkor ehhez a program keretében lehet közelíteni.

Például a Légy jó mindhalálig című előadás kapcsán egy nyolcadikos osztály osztályfőnöke azt mondta, hogy az ő diákjai szoronganak, és szeretné, ha ezzel a témával foglalkoznánk.

– Mi a legfontosabb különbség a felnőtteknek és a gyerekeknek, fiataloknak szóló edukatív különóra-sorozat között?

– A módszerek hasonlóak, játékalapúak. Nagy különbség azért nincs, mert a felnőttek is ugyanúgy játszanak és megnyílnak, mint a gyerekek, felszabadulnak. A diákok számára azért meglepő, mert iskolai keretek közt találkoznak a programmal, hiszen a mai iskolarendszerben hiánycikk, hogy hasonló kérdésekkel foglalkozzanak, holott lenne igény rá.

A felnőttek számára azért lehet különleges, mert a színház önmagában is érdekes, de a program elmélyítheti a színház világával való kapcsolatukat.

Aki egyáltalán nem ismer olyan csoportmódszereket, mint például a pszichodráma, bibliodráma, azoknak is meglepő lehet, de tulajdonképpen bárkinek. Általában a felnőttekben van egyfajta gát, hogy vajon mi fog történni a foglalkozásokon. A kicsik és a nagyok esetében is érvényes, hogy

a különórákon nem kell megfelelni, nincsenek elvárások, bármi, ami történik, improvizáció és úgy jó, ahogy történik.

Nem lehet elrontani, nem lehet hibázni. Innentől felszabadulnak a résztvevők, mert az élet megannyi területén ott vannak az elvárások, a szerepek, itt pedig olyan közeget próbálunk teremteni, ahol elengedhetik magukat. A játékok, amiket ajánlunk, azok se kötelezőek, ha valaki azt mondja, hogy neki épp nincs kedve bekapcsolódni, akkor az is belefér.

A várható és váratlan témája

A Kolozsvári Állami Magyar Színház Eszik vagy isszák? című edukatív színházi különóra-sorozatának tavaszi időszakra kínált csomagja a várható és váratlan, valamint a hiszékenység és nagyravágyás témáját járja körül. A felnőtteknek szóló foglalkozás március 19-én indul, a szervezők várják a jelentkezőket. A felnőttcsomag két előadás − A velencei kalmár (március 22.) és az Úrhatnám polgár (április 12.) − köré szerveződik. A velencei kalmár című előadás kapcsán a várható-váratlan témapárossal dolgozik majd a csoport. Milyen hatással vannak ránk a váratlan események, és a várhatóak, ha nem éppen úgy alakulnak, mint terveztük? − ilyen és hasonló kérdések mentén játszanak és ismerkednek a résztvevők a március 19-én, kedden 18 órától tartandó felkészítőn, valamint március 28-án, szerdán 18 órától a feldolgozó foglalkozáson. Csoportvezetők: Kasza Izabella pszichoterapeuta és Kocsis Tünde drámapedagógus. Részletek a színház honlapján találhatók.
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Hallgassa online rádióinkat