Kocsis Tünde
Fotó: Biró István
Iskolásoknak és felnőtteknek is szervez edukatív különóra-sorozatot a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A program keretében a résztvevők a színházzal való kapcsolatukat mélyíthetik, ugyanakkor az előadások kapcsán felmerülő, őket érintő, önismereti kérdéseket boncolgathatják. Igazi értékek, elfogadás, énközpontúság, csapatszellem, az információk kezelése – ilyen és ehhez hasonló témákat járnak körül a játékalapú színházi különórákon – mondta el a Krónikának Kocsis Tünde drámapedagógus, a csoport vezetője.
2019. március 09., 08:462019. március 09., 08:46
2019. március 09., 08:552019. március 09., 08:55
– Eszik vagy isszák? címmel nemcsak diákoknak, de felnőtteknek is szervez edukatív programot a Kolozsvári Állami Magyar Színház. Tulajdonképpen mi a célja a színházi különóra-sorozatnak?
– A cél, hogy lehetőséget teremtsünk arra, hogy a nézők egy-egy előadás kapcsán saját gondolataikkal és érzéseikkel többet foglalkozzanak. Ezt csoportos, játékos keretek közt, élményszerűen tartjuk, nem kimondottan beszélgetésekkel, hanem szerepjátékokkal, különféle irányított, ugyanakkor szabad módon. Egyfajta biztonságos keretet teremtünk arra, hogy a nézők, miután megnézik az előadást, a saját érzéseikkel és meglátásaikkal foglalkozzanak.
– Az is a szerepe a programnak, hogy közelítse a nézőt a színházhoz, vagy a színházat a nézőhöz? Esetleg abban is segít, hogy a közönség más módon is közelítsen a színházhoz, mintha csak beül a nézőtérre, és megnéz egy produkciót?
– A program révén aktiváljuk a nézők élete és a színházi előadás közti kapcsolódásokat. Például azt járjuk körül, hogy személyesen mi érintette meg a nézőt egy előadásból, vagy kiemelünk egy-egy témát, és megnézzük, ez miként van jelen a résztvevők életében. Ugyanakkor ki is próbáljuk különböző játékokon keresztül, hogy miként lehetne továbbgondolni egy bizonyos helyzetet, vagy hogy egy adott helyzetre hogyan reagálna az ember, az neki miért jó, vagy miért rossz.
– A néző és színház közti interaktivitásról szólva: az arról érkező visszajelzéseket, hogy a közönség miként közelít egy-egy előadáshoz érzelmi vagy intellektuális szinten, valamilyen formában figyelembe veszi-e a színház, például műsorpolitikája alakításakor?
– Általános következtetéseket nem szeretünk levonni a reakciókról, a színház műsorpolitikájára nem fogunk hatni ezzel a programmal. Viszont a visszajelzéseket számon tartjuk, például a diákok számára szervezett edukatív különórákról közöltük is a résztvevők véleményét. A visszajelzéseket esetleg név nélkül akár promóciós szándékkal, akár más módon felhasználjuk.
Ha a foglalkozásokon azt látjuk, hogy a néző számára valami nagyon zavaró egy produkcióban, meg tudjuk vizsgálni, hogy miért zavaró. Önismereti hozadéka van a programnak, ugyanakkor az ismerkedés, a jó hangulat is fontos. Megalapozzuk és elmélyítjük a színház és néző viszonyát, időben is „megnyújtuk” a színházi élményt: előtte is, utána is foglalkozunk a benyomásokkal. Játékosan tesszük ezt: nem fogalmazunk meg senki helyett semmit, se nagy igazságokat nem mondunk, de megteremtjük azt a biztonságos közeget, ahol mindenki saját magának meg tud fogalmazni dolgokat, ha akar.
A színház önmagában is érdekes, de a program elmélyítheti a színház világával való kapcsolatot
Fotó: Biró István
– Kolozsvári diákok már több éve bekapcsolódnak a programba. A nekik szervezett különórákon milyen témák merülnek fel egy-egy színházi előadás kapcsán?
– 2015 szeptemberében indult a projekt középiskolásokkal. Korábban behívtuk a gyerekeket a színházba, most pedig ellátogatunk a kolozsvári magyar iskolákba a programmal. A diákoknak csak az előadást kell megnézniük, a különóra az iskolában zajlik. Egyelőre magyar iskolákban, de tervezzük, hogy román csoportot is indítunk. A pedagógusok szoktak jelentkezni a programra, elemisekkel is foglalkoztunk a Légy jó mindhalálig című előadás kapcsán, 5–8 osztályosokkal az Úrhatnám polgár vagy a Homemade című előadásból kiindulva. Osztályfőnöki órán felmerülő témákat társítottunk a program keretében minden előadáshoz, megesik, hogy egy előadáshoz legalább hat, hét témát is kínálunk. Például Az úrhatnám polgár című előadás kapcsán felmerülő, megtárgyalandó címszavak: rákeresni, böngészni, képben lenni – hogyan kezeljük az információkat?, Befolyásolható vagyok?, Énközpontúság és csapatszellem, Milyennek látom magam, és milyennek látnak engem?, Kivel beszéljem meg – kommunikációs korlátokról és lehetőségekről, Értékes vagyok? – az igazi értékekről.
Például a Légy jó mindhalálig című előadás kapcsán egy nyolcadikos osztály osztályfőnöke azt mondta, hogy az ő diákjai szoronganak, és szeretné, ha ezzel a témával foglalkoznánk.
– Mi a legfontosabb különbség a felnőtteknek és a gyerekeknek, fiataloknak szóló edukatív különóra-sorozat között?
– A módszerek hasonlóak, játékalapúak. Nagy különbség azért nincs, mert a felnőttek is ugyanúgy játszanak és megnyílnak, mint a gyerekek, felszabadulnak. A diákok számára azért meglepő, mert iskolai keretek közt találkoznak a programmal, hiszen a mai iskolarendszerben hiánycikk, hogy hasonló kérdésekkel foglalkozzanak, holott lenne igény rá.
Aki egyáltalán nem ismer olyan csoportmódszereket, mint például a pszichodráma, bibliodráma, azoknak is meglepő lehet, de tulajdonképpen bárkinek. Általában a felnőttekben van egyfajta gát, hogy vajon mi fog történni a foglalkozásokon. A kicsik és a nagyok esetében is érvényes, hogy
Nem lehet elrontani, nem lehet hibázni. Innentől felszabadulnak a résztvevők, mert az élet megannyi területén ott vannak az elvárások, a szerepek, itt pedig olyan közeget próbálunk teremteni, ahol elengedhetik magukat. A játékok, amiket ajánlunk, azok se kötelezőek, ha valaki azt mondja, hogy neki épp nincs kedve bekapcsolódni, akkor az is belefér.
A várható és váratlan témája
A Kolozsvári Állami Magyar Színház Eszik vagy isszák? című edukatív színházi különóra-sorozatának tavaszi időszakra kínált csomagja a várható és váratlan, valamint a hiszékenység és nagyravágyás témáját járja körül. A felnőtteknek szóló foglalkozás március 19-én indul, a szervezők várják a jelentkezőket. A felnőttcsomag két előadás − A velencei kalmár (március 22.) és az Úrhatnám polgár (április 12.) − köré szerveződik. A velencei kalmár című előadás kapcsán a várható-váratlan témapárossal dolgozik majd a csoport. Milyen hatással vannak ránk a váratlan események, és a várhatóak, ha nem éppen úgy alakulnak, mint terveztük? − ilyen és hasonló kérdések mentén játszanak és ismerkednek a résztvevők a március 19-én, kedden 18 órától tartandó felkészítőn, valamint március 28-án, szerdán 18 órától a feldolgozó foglalkozáson. Csoportvezetők: Kasza Izabella pszichoterapeuta és Kocsis Tünde drámapedagógus. Részletek a színház honlapján találhatók.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Kolozsvári Magyar Operában koncertszínházzal, a magyarországi közmédián portréfilmmel, tematikus műsorokkal tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája új programsorozatot indít útjára idén. Az Olvasatórium kritikusi kerekasztal első eseményét március 26-án, csütörtökön 19 órától tartják.
Szatmárnémetiben rendez Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki a Harag György Társulattal állítja színpadra Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő című műve alapján készülő előadást.
A mérai magyar, román és cigány tánchagyományt is színpadra állítja a Cifra lelkek forrásvize című előadás, amely ugyanakkor tiszteleg minden egykori adatközlő, zenész, táncos és énekes előtt, akik a régió kulturális örökségét formálták.
Dede Franciska, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) kutatója tart előadást Kolozsváron arról, hogy milyen képek jelentek meg szobabelsőkről a 19-20. század fordulóján a nyomtatott lapokban.
Könyvbemutatóra hívják a közönséget március 23-án 18 órától a Kriza János Néprajzi Társaság kolozsvári székházába.
Hogyan hat a vizuális kommunikációra a mesterséges intelligencia (MI/AI)? Elveszi-e a reklámgrafikusok munkáját? Balázs Zoltán egyetemi adjunktussal, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) művészeti tanszékének vezetőjével jártuk körül a témát.
Elhunyt Halász Péter magyarországi néprajzkutató, a csángómagyarság kutatója, akinek csütörtökön nyílt meg életmű-kiállítása Csíkszeredában.
A millenniumi ünnepségek képzőművészeti jelentőségét és a nagybányai művésztelep megalakításának 130. évfordulóját mutatja be a Magyar Nemzeti Galériában nyílt két kamaratárlat
Az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb és legrejtélyesebb történelmi műtárgya, a 23 karátos aranyból készült „hősi sisak” szerepel az Artmark aukciósház március 31-i történelmi árverésének kínálatában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!