Janovics, azaz egy feledésbe merülő kolozsvári magyar történet színpadi feltámasztása

A színészként, színházigazgatóként, filmrendezőként, forgatókönyvíróként, filmproducerként, az erdélyi magyar kultúra megkerülhetetlen személyiségeként számon tartott,

A rendező Vecsei H. Miklós és Németh Nikolett dramaturgokkal, valamint a kolozsvári társulat színészeivel együtt teremtette meg a teljes mértékben eredeti előadást, amelynek szövege és vonalvezetése főként a Janovics fennmaradt naplójában szereplő visszaemlékezésekből tevődik össze. Ifj. Vidnyánszky Attila immár harmadszor rendezett a kincses városban: a Rómeó és Júlia után a Bartók Béla és Kodály Zoltán életéből inspirálódott, Ifjú barbárok című, jelenleg is a repertoáron szereplő előadással

A Janovics bevallottan az Ifjú barbárok egyfajta folytatásaként készült, és az új produkció arra enged következtetni, hogy lesz egy harmadik része is – ami az előadásban tett explicit utalás szerint Ady Endréről szólna majd. De nemcsak a „folytatásos” volta miatt különleges a Janovics, hanem egy sor más ok miatt is. Ott van rögtön a témaválasztás: ifj. Vidnyánszky Attila bátran dönt, amikor lendületesen „leporolja” a nagy formátumú, Kolozsváron alkotó színházi és filmes alkotó, színházigazgató alakját, megidézi a már-már elfeledett, holott kivételes, minden új felé nyitott munkásságát, heroikus küzdelmét a kolozsvári magyar színházért. Megidézi azokat az embert próbáló időket,

1918-ban ugyanis színházigazgatóként felszólítják, hogy tegye le az esküt az új román hatalomra, majd később arra, hogy adja át a Hunyadi téri (ma Avram Iancu) színházépületet. És ő egyiket se hajlandó azonnal teljesíteni, így feszült lesz a viszonya az új hatalommal, 1919-től pedig mindennapos küzdelemmé válik számára a kolozsvári magyar társulat fenntartása.

A rendező azt vallja, alkotótársaival együtt igyekeztek a történelmi tényekre alapozni, azt kutatni, hogy miért volt ennyire eltűnve vagy eltüntetve Janoviccsal kapcsolatban sok minden, valamint a történelmi trauma, amit még nem dolgozott fel a magyar közösség. „Janovics fontossága megkérdőjelezhetetlen és túlmutat a meglévő konfliktuson, hasonlóan Bartókhoz és Kodályhoz.

„Többet, mást szeretnék, mint egy színházi előadás” – mondja ifj. Vidnyánszky Attila. A produkciót látva úgy tűnik, ez sikerül is neki és alkotótársainak: ehhez hozzájárul az egészen példátlan témafelvetés, Janovics alakjának ily módon való (újra) beemelése a köztudatba, a teljesen eredeti szöveganyag, a kivétel nélkül nagyszerű színészi alakítások, a játékos és kreatív improvizációs munka. De ezen túlmenően az is különlegessé teszi az előadást, ahogyan a film, a szalagra rögzítés, a filmművészet és színház viszonya megjelenik.

A múlt és a jelen, a történelem ködébe vesző, „akkori jelen”, a filmezés által megörökített „örök jelen”, valamint a „jelen pillanat jelene” között állandó az átjárás, a történések közelednek, távolodnak, a nézőpontok és szemszögek ily módon egyszer közelítenek, máskor távolítanak – ez a fajta dinamika pedig folytonos az előadásban. Különlegessé teszi a Janovicsot az is, ahogyan a színészi játék, az improvizáció hangsúlyt kap. Amint ifj. Vidnyánszky Attila deklaratíve kijelentette a bemutató beharangozóján, ő nem a rendező-, hanem inkább a színészközpontú színházat részesíti előnyben – és ez világosan érzékelhető ebben a produkcióban is, akárcsak az Ifjú barbárokban.

Ugyanakkor a bemutatón hagyott némi kívánnivalót maga után a hangminőség: bár viszonylag kicsi a stúdiótér, egyes szövegrészeket nem lehetett világosan érteni, és a néző azon kapta magát, hogy a színpad felső felén követhető angol és román nyelvű felirathoz kell „fordulnia segítségért” – ami természetesen akadályozza a befogadást.

Ahogyan a múlt, a történelem és a jelen összeszövődik, ahogyan a fényképen megörökített, ily módon időtlenné váló pillanat, valamint a fénykép színpadi fölmutatásának múlékony, az emlékezetben mégis megmaradó pillanata egyszerre érvényesül, az mindenképpen egyfajta „feltámadásnak” tűnik.

Janovics direktor úr szerepében Bács Miklós lép színpadra, Méry bácsi, házi tűzoltó: Bíró József, Bürger Antal, öltöztető szabó: Kardos M. Róbert, Poór Lili: Albert Csilla, valamint Tőtszegi Zsuzsa, Bodolai Balázs, Imre Éva, Váta Lóránd, Pánczél Lilla, Daradics Hannah, Gedő Zsolt, Kiss Tamás, András Gedeon, Farkas Loránd. A díszlettervező Csíki Csaba, jelmeztervező Cs. Kiss Zsuzsanna, zene: Mester Dávid, koreográfus Berecz István, rendezőasszisztens Dávid Helga, előadásvezető Albert Enikő, a dramaturg Németh Nikolett.

A Janovics című előadást legközelebb október 7-én, majd 9-én és 26-án is láthatja a kolozsvári közönség, az Ifjú barbárokat pedig október 25-én.

korábban írtuk

Janovics Jenő ma is lelket önthetne a magyar színjátszásba – Ismét Kolozsvárt rendezett ifj. Vidnyánszky Attila

Olyan gazdag Janovics Jenő életműve – amelynek nagyon is be kellene kerülnie a köztudatba –, hogy nemcsak színházi előadásnak, hanem filmnek is kellene születnie róla.