Nemesasszonyból nevelőnő, titkárnőből múzsa: hétköznapi emberek különös sorsa a temesvári kiállításon

A tegnap világa. A Bánság a 19–20. században című tárlat október 15-én nyílik meg a temesvári Mária Terézia-bástya B1-es tetőtéri kiállítóterében. A bánsági társadalmi trilógia zárórésze az 1800 és 1947 közötti időszakot idézi fel, különböző foglalkozású és társadalmi helyzetű emberek életútjain keresztül. A nemesi családokat, majd a polgárságot bemutató előző két kiállításról korábban a Krónika is beszámolt.

korábban írtuk

Megismertetik a Bánság felvirágoztatásában szerepet játszó nemesi családok történetét

Bánsági nemesi családoknak állít emléket az a kiállítás, amely Temesváron látható a Mária Terézia-bástyában. Marius Cornea, a kiállítás kurátora a Krónikának elmondta, a tárlaton ismertetett nemesi életutak a mai kor embere számára is hordoznak üzenetet.

A társadalmi piramis alapját mutatja be a kiállítás

A három tárlat sorrendjét a hajdani társadalom szerkezete határozta meg. Cornea elmondása szerint a 19. században a nemesség kulturális és életmódbeli mintát jelentett más rétegek számára is, ezért a sorozat első része a társadalmi piramis csúcsán álló családokat mutatta be.

„Idén azokkal foglalkozunk, akik nem voltak sem nemesek, sem polgárok, mert ők alkották ennek a piramisnak az alapját” – fogalmazott. A záró tárlat szereplői ugyanakkor igen változatos körből kerülnek ki:

A trilógiát a közös földrajzi tér és az időbeli keret fogja össze. A nemesi családokról szóló első kiállítás 1779-től indult, amikor a Bánságot visszacsatolták a Magyar Királysághoz; a polgárságról és a szélesebb társadalmi rétegekről szóló tárlatok kezdőpontja 1800. A záróév mindhárom esetben 1947: Mihály király kényszerű lemondása és a köztársaság kikiáltása a sorozatban egy történelmi korszak végét jelöli.

Olga fiatal nőként báró Hatvany Pál magántitkárnőjeként dolgozott a temesvári ILSA textilgyárban. Munkája révén a báró családjával több európai országba is eljutott, az utazások pedig lehetőséget adtak idegennyelv-tudásának bővítésére. A magyar mellett szerbül, németül és románul, továbbá franciául, olaszul és angolul is beszélt.

A művészethez maga is alkotói érdeklődéssel közeledett: a temesvári képzőművészeti élet meghatározó alakja, Podlipny Gyula grafikus és festő tanítványaként tanult rajzot az 1925-ben Kolozsváron alapított, majd 1933-ban Temesvárra áthelyezett képzőművészeti iskolában. Szépsége és személyisége több alkotót megihletett, így tanítványként és modellként egyaránt kapcsolódott a város művészeti életéhez. Otthonát festők, költők és műgyűjtők látogatták; baráti köréhez tartozott

• Szőnyi István temesvári festő, valamint
• Franyó Zoltán és
• Endre Károly költő, műfordító is.

A róla készült festmények, grafikák és szoborportrék ezeknek a művészi kapcsolatoknak az emlékét őrzik.

Olga történetének háború utáni folytatása a korábbi életforma megszűnését is érzékelteti: az államosítás az ő életében is törést jelentett. A gyár tulajdonviszonyainak megváltozásával megszűnt a báró mellett betöltött titkárnői állása, és egy ideig az üzemcsarnokban kellett dolgoznia.

A hagyaték átadásakor a névhasználatra is külön felhívták a múzeum munkatársainak figyelmét: a kurátor elmondása szerint azt kérték, hogy Olga nevét az általa használt formában, Szuitsként tüntessék fel.

Az olvasmányélmények nyomán idén nyáron Kassán felkereste az író emlékhelyét, valamint gyermek- és fiatalkorának helyszíneit, illetve Pozsonyba és Budapestre is ellátogatott. Ugyancsak inspirációt jelentettek számára Szabó István magyar rendező filmjei is, mint mondta, különösen nagy hatást gyakorolt rá a Redl ezredes és A napfény íze című alkotás. Mindkét alkotás a történelmi változásoknak kiszolgáltatott ember sorsát követi nyomon, feltárva, miként formálják az életútját a társadalmi elvárások, a hatalmi viszonyok és az önazonosság megőrzésének dilemmái.

Az irodalmi művek és filmek mellett a bánsági emberek személyes visszaemlékezései segítették az egykori életkörülmények és társadalmi kapcsolatok feltárását. Elmondta, különösen sokat merített annak a szóbeli történeti és kulturális antropológiai kutatócsoportnak a munkájából, amelyet Smaranda Vultur irodalomkritikus, a kulturális antropológia és az emlékezet kutatója, a Temesvári Nyugati Egyetem egykori oktatója hozott létre 1998-ban a Harmadik Európa Alapítvány keretében.

Arra a kérdésünkre, hogy nehezebb-e egy földműves vagy varrónő életét rekonstruálni, mint egy nemesi család történetét, a muzeológus elmondta: a kutatás során ugyanazokra a forrástípusokra támaszkodott, a családi albumok, fényképek, iratok és interjúk ezekben az esetekben is lehetővé tették az életutak feltárását.

„Kurátorként a történetmesélés nézőpontjának kiválasztását találom igazán izgalmasnak. Azt mérlegeltem, mely történetek és tárgyak révén alakítható ki olyan elbeszélő szál, amely összekapcsolja a vallási, nyelvi és társadalmi szempontból is sokféle ember sorsát” – fogalmazott.

Erzsébet később visszatért Soborsinba. Petru Groza dévai ügyvéd gyermekeinek nevelőnőjeként is dolgozott, majd idegen nyelveket tanított a környék családjainak. Lányával, Fiamettával szegényes bérelt szobában élt, a helybeliek mégis grófnőnek nevezték, holott kisnemesi családból származott, grófi címe nem volt. Írói álmokat is dédelgetett, trilógiát szeretett volna írni az első világháború előtti Európa általa jól ismert társadalmi rétegeiről: a nemességről, a polgárságról és a sokaságról.

– mondta a muzeológus.

Hozzátette, azt szeretné, hogy a látogatók az egyéni sorsokon keresztül a Bánság különböző nemzetiségű, nyelvű és felekezetű közösségeinek kapcsolatait is mélyebben megértsék. Mint fogalmazott, ez a „nap mint nap megélt valóság” még az 1970-es és 1980-as évek Temesvárján is természetes volt: egyetlen villamosút során még egyaránt hallani lehetett román, magyar, német és szerb beszédet.

A trilógiát lezáró tárlat 2027. január 31-éig látogatható a temesvári Mária Terézia-bástyában.

korábban írtuk

Egy eltűnt világ albuma: a bánsági polgárság modernkori történetét bemutató tárlat nyílik Temesváron

A Bánság polgári világát idézi meg a pénteken nyíló temesvári kiállítás, amely fotók, bútorok, ruhák és relikviák révén mutatja be a térség meghatározó családjait, köztük a Pogány és Kimmel famíliát. A megnyitó díszvendége a 90 éves Pogány András lesz.