Jadviga estéje

Závada Pál önmagáról,munkásságáról, műveinek születésérőlvallott: szlovák nemzetiségű családban, amagyarországi Tótkomlóson született,gyermekkorának meghatározó szerepe volt életére.Elsőgenerációs értelmiségikéntelőször ki akart törni a szülőföldjéről,tanult, olvasott, ám később visszatért, ésmunkáinak, írásainak témáit aszülővárosa életéből merítette.
Kulákprés címűszociográfiai kötete 1986-ban jelent meg, nagy sikertaratott. Szülővárosának monografikus feldolgozásaazóta több kiadást megért, annak ellenére,hogy első megjelenése után a kéziratok eltűnteka kiadóból. Závada szerint az újraírásbővítésre is alkalmat adott, így az 1991-eskiadásba már közel 150 fénykép isbelekerült az 1945–1956 közötti Tótkomlóstbemutató kötetbe. Az író úgy véli,el kellett mennie szülővárosából ahhoz,hogy azt a világnak később megmutathassa. „Haszlovákul tanultam volna, valószínűleg nemkerültem volna kapcsolatba a magyar irodalommal, és nemtudtam volna megmutatni a világnak a kisebbségi léttitkait. Nem tartom bűnnek, ha valaki a szülőföldjételhagyja, mert szerintem a nemzeti vonzalmakat sokszor ígylehet hathatósan képviselni” – mondta el Závada,hozzátéve, a Jadviga párnája címűnaplóregényének cselekményét,szereplőit is szülőföldjéről, az elmagyarosodotttótok lakta település életéről,lakóiról mintázta. A regény alapjábanvéve fikció, ám a szerző sok megtörténteseményt is beleépített, amelyek emlékeibenvagy éppen a helybéliektől kapott naplókbólmaradtak fenn. Szintén Tótkomlósrólhozott emberi sorstörténetet dolgozott fel legújabbművében, A fényképész utókoracímű regényében is, ennek alapötletéta falu központjában készült csoportképbőlmerítette.
A Törzsasztal beszélgetéseinekszövege a Várad következő számában ésannak honlapján is olvasható lesz. MárciusbanSpiró György írót, irodalomtörténészt,áprilisban Vámos Miklós írótlátják vendégül a szervezők.