Hatvankilenc szerzõ tollából, gondolataiból mai erdélyi létünk keresztmetszete rajzolódik ki térben és idõben egyaránt, hiszen a székelyföldiek mellett belsõ-erdélyi, partiumi, illetve magyarországi szerzõk hozzák a culoeur local-t, a sajátos életérzést. És mert legalább három nemzedék szólal meg, arról is képet kapunk, miként éli meg ittlétét, mi foglalkoztatja leginkább mondjuk az elsõ Forrás-nemzedék képviselõjét, és mi az Elõretolt Helyõrségét. Egyszóval a mai erdélyi irodalmi életet és létet a maga valóságában mutatják be a laza, humoros, olykor kegyetlen öniróniával fûszerezett történetek és a társadalom- és önvizsgálatot, a közösségi sors komorabb elemzését, a gyötrõ önvívódást vagy a nosztalgiázó visszaemlékezéseket elénk táró írások. Ezek képezik a kötet törzsanyagát, de mivel e nélkül nem lenne évkönyv, a felvezetõ kalendárium minden hónapjára erdélyi költõk egy-egy korábbi verse mellé székelyföldi templomok, templombelsõk fényképei láthatók. A kötet „beszegéseként\" pedig a magyar irodalomból merített keresztrejtvények nyújtanak másfajta kikapcsolódást, vagy gerjesztenek kedvet az olvasáshoz. Ezzel az évkönyvvel és Erdélyrõl nyújtott képpel kíván ünnepelni a tizedik évét megért Székelyföld. Ferenczes István költõ, fõszerkesztõ elõszavát idézve „nem csinnadrattával, felhajtással, fergeteges bulikkal, hanem csendben, egy kicsit magunkba nézõn, elmerengõn…\" És akkor nem szabad elmennünk amellett sem, hogy Erdélyben ma ez az évkönyv az egyetlen irodalmi almanach, amellyel a szerzõk és szerkesztõk – megint Ferenczes Istvánt idézve – „mindenfajta messianisztikus bûvöletek, kényszer alatti küldetéstudat, ide-oda való elkötelezettség, hangzatos kinyilatkozás nélkül egyfajta szellemi autonómiát\" próbáltak megteremteni. Egyszer majd kiderül, hogy sikeres volt-e a vállalkozás, de tény, hogy az elsõ lépést a Székelyföld megtette. Választ is adva egyben arra a gyötrõ kétségre: van-e irodalom, könyv, érték ebben a mai furcsa világban? Az Évkönyv tanúsítja: van. És haza lehet vinni. Karácsonyi ajándékként, és egyáltalán.
Biztonságban őrizné, szakszerűen feltárná és a kortárs, helyi zenei élet számára elérhetővé tenné az Erdélyben egykor működő zeneszerzők, művészek megvalósításait a frissen megalakult Erdélyi Zeneszerzők Archívuma. Sófalvi Emese muzikológussal beszéltünk.
Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.
Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.
Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.
Gazdag programkínálattal ünnepli a színház világnapját pénteken, március 27-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház.
A Kolozsvári Magyar Operában koncertszínházzal, a magyarországi közmédián portréfilmmel, tematikus műsorokkal tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája új programsorozatot indít útjára idén. Az Olvasatórium kritikusi kerekasztal első eseményét március 26-án, csütörtökön 19 órától tartják.
Szatmárnémetiben rendez Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki a Harag György Társulattal állítja színpadra Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő című műve alapján készülő előadást.