Hat kiadványt ismertettek a Koinónia Könyvkiadó ünnepi rendezvényén

A könyvbemutatón kicsik és nagyok egyaránt találtak kedvükre valót, a felnőtteknek szóló könyvek bemutatása alatt a gyerekeket diafilmvetítéssel szórakoztatták.

A rendezvényen Zágoni Balázs kiadóigazgató köszöntötte a vendégeket, aki a saját új könyvét is bemutatta a jelenlévőknek. Az est első részében három, gyerekeknek szánt kötetet mutattak be: Balázs Imre József Hanna-hinta, Demény Péter Ágóbágó naplója című gyerekverseskötetét, valamint Zágoni Balázs Barni és a lányok című mesekönyvét.

A szerzők fontosnak tartották kiemelni, hogy ők nemcsak gyerekeknek, hanem gyerekekről és gyerekekkel írnak, ahol a vers koprodukció, a gyerekekkel való beszélgetések eredménye. „Nem kell semmilyen művésztől elvárni, hogy nyakkendős legyen és mindig kezitcsókolomot köszönjön. Nem jó, ha egy művész túl normális” – fogalmazta meg Demény Péter.

A könyvek is ezt a szemléletet tükrözik: bemutatják a gyerekek sajátos világérzékelését, amely olykor mulatságos, olykor bolondos, de mindannyiszor őszinte. A szerzők kiemelték az illusztrátorok munkájának fontosságát is, akik még élvezetesebbé, színesebbé tették a könyveket. A résztvevők örömére mindhárman felolvasták saját alkotásaik néhány darabját.

A felnőtteknek szóló könyvekről folyó beszélgetést Varga Réka szerkesztő vezette, aki először a Kincses Képeskönyv-sorozat Visegrádot bemutató darabjának rajzolóját és szerkesztőjét szólaltatta meg. Jánosi Andrea a rajzolás és tervezés nehézségeiről beszélt, a könyv összeállításának folyamatáról, míg Zágoni Balázs, a sorozat szerkesztője ígéretet tett a sorozat folytatására, bár bevallotta, még nem tudni, melyik lesz a következő bemutatandó város.

Zakariás Erzsébet a moldvai csángó népmese-összeállításáról beszélt, címe Hol vót, hol nem vót. A neves kutatók gyűjtötte mesékből 111-et választott ki, látott el a szakma képviselői számára is értékes jegyzetekkel. A szerkesztő azt is elmondta, hogy a mesék többsége még a Grimm-mesék előtti időkből származik, amikor ezeket még főként felnőttek felnőtteknek mesélték.

A szövegek olvasását megnehezíti a fonetikus átírás, ám ez teszi különlegessé, a néprajzkutatók számára fontos szakmai kiadvánnyá a gyűjteményt. A könyvet a szerkesztő lánya, Salat-Zakariás Csaga látta el illusztrációkkal, sajátos, modern formavilággal gazdagítva az archaikus szövegeket tartalmazó kiadványt. A hallgatóság Zakariás Erzsébet felolvasásában hallhatta a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack Benedek Elek-mese egy rövidebb, csángó változatát.

Az utolsó bemutatott könyv Mihail Sebastian Naplója volt, amelyről fordítója, Vallasek Júlia beszélt. A felmerült kérdésre, miszerint miért lehet fontos egy ilyen mű lefordítása és megjelentetése, azt válaszolta: a napló sajátos látleletet kínál az adott korszakról (1936–1944), egy olyan bukaresti író szemével láttatva a történéseket, aki passzív szemlélőként, és nem szenvedő alanyként érzékelte a világháború borzalmait.

A könyvek bemutatása után a szervezők teremavatásra invitálták a résztvevőket. A Könyvtér név önmagáért beszél: a könyvek vásárlásán kívül a terem lehetőséget kínál olvasásra, teázásra, játszóházak szervezésére. Legközelebb december 18–19-én lesz nyitva, főként a gyerekek számára, de a Könyvtér már a Koinónia Karácsony lezárásakor is betöltötte funkcióját: olyan tér volt, ahol az olvasók  könyveket lapozhattak és kötetlen beszélgetéseket folytathattak azok szerzőivel.

Szerző: Daniel Rita