Harag György újító szellemében

– Milyen szempontok szerint választották ki az emléknapok előadásait?
– Olyan magas színvonalú előadásokat hívtunk meg, amelyek a Harag Györgyre jellemző újító szellem jegyében fogantak. Természetesen szem előtt tartottunk más szempontokat is, például azt, hogy legyen az emléknapokon olyan társulat is – a kolozsvárin kívül –, amelynél Harag György rendezett. Ilyen az újvidéki színház, amely Harag egyik legkedveltebb műhelye volt. Úgy érzem, hogy a romániai évad és az elmúlt két-három év legérdekesebb előadásaiból sikerült néhányat meghívni. Természetesen a névsor így sem teljes, hiszen adott pénzügyi keretek közé kellett illeszkednünk. Ez a romániai fesztiválok közül a legalacsonyabb költségvetésű rendezvény, amelyen tizenegy előadást láthat a közönség. Az állami támogatású színházak produkciói mellett olyan alternatív rendezvény is, mint Bicskei István estje a Tranzit Házban, ami azért is jelentős, mert Bicskei – aki a franciaországi Jel Színház társulatának alapítója – Harag egyik fő színésze volt.
– Tavaly kétszeres Harag-évforduló volt. Miért maradt el akkor az ünnepség?
– 2005-ben szerettük volna megrendezni a Harag György-emléknapokat, amikor Harag nyolcvanadik életévét töltötte volna, és amikor 20 éve távozott közülünk. Az évfordulóra való tekintettel mi pontos időben szerettük volna megtartani az emléknapokat, sajnos, anyagi szempontból teljességgel lehetetlenné vált: az elmúlt év természeti katasztrófái és gazdasági nehézségei úgy alakították, hogy sem a román, sem a magyar művelődési minisztérium nem tudta folyósítani a szükséges támogatást. Ezúttal a célegyenesben kaptuk meg a végleges összeget, és felfokozott tempójú készülődés zajlik, mert nem tudtunk időben hozzálátni a szervezéshez. Éjt nappallá téve dolgozik egy csapat immár néhány hete. A 2000-es Harag György-emléknapokat öt-hat hónappal előbb kezdtük szervezni.
– Bár rövidebb idő alatt készítették elő, időben hosszabb lesz a rendevény. Miben különbözik az első Harag-fesztiváltól?
– Tíz nap alatt tizenegy előadást lehet látni, akkor november 4–11. között egy hétig tartott a rendezvénysorozat. Ami kevesebb az idén, az a Harag György-előadás, hiszen a felvételek javát már 2000-ben levetítettük. Most azokat az előadásokat láthatjuk, amelyek nem kerültek akkor sorra. Többek között a korszakalkotó, 1973-as marosvásárhelyi Szerelem című produkcióról van szó, Barta Lajos művéről. Ez Harag pályáján és az erdélyi magyar színháztörténetben is fontos fordulatot jelentett, egy stiláris változás előszelét hozta. Továbbá két, újvidéki Csehov-előadás töredékét, a Három nővért és a Cseresznyéskertet vetítjük. Ezek után beszélgetést tartunk az illető produkciók résztvevőivel, és elemzőkkel, akik a Harag-életművet ismerik. Abban is különbözik az idei az első Harag-napoktól, hogy most a nagyszínpadi előadások lesznek túlsúlyban. Hat nagyszínpadi előadást láthat a közönség, a bukaresti Odeon színház Dorian Gray arcképe című előadását, a Godot-ra várva sepsiszentgyörgyi és nagyszebeni előadását, az újvidéki Pogánytáncot – Brian Friel darabját és a Pantagruel sógornőjét, ezt a nagyszabású koprodukciót, ami most ért haza Bogotából.
– Tizenegy előadás, ebből kettő Godot-ra várva...
– Nem véletlen egybeesésről van szó, sőt még három Godot-t is szívesen meghívtam volna. Ebben az évben, amikor olyan szellemi óriások évfordulóit ünnepeljük, mint Mozart vagy Bartók, Samuel Beckett születésének századik évfordulójára is emlékezünk. Beckett megkerülhetetlen szerző, nemcsak mint a 20. század egyik legnagyobb drámaírója, hanem mint az ezredforduló, ennek az apokaliptikus időnek egyik legnagyobb költője. Ami összeköti Harag Györggyel, az a kíméletlen pontosság, amellyel megfogalmazta a műveit.
– Elképzelhető, hogy a Harag György-emléknapok idővel a kolozsvári magyar színház rendszeresen működő fesztiváljává bővül?
– Állandó jelleggel fesztivált szervezni nagyon nehéz folyamatos támogatás hiányában. Jó lenne, ha a hivatalos fórumokon kívül akadna még támogató, egy jól működő bank vagy magánvállalat, amely hajlandó lenne finanszírozni a rendezvényeinket. Amire most összpontosítunk, egy másik fesztivál: 2007 végén lesz a színház fennállásának 215. évfordulója, amelyet nagyszabású rendezvénnyel kívánunk megünnepelni. Jövőre esedékes a színház belépése is az Európai Színházi Unióba, és akkor majd vállalnunk kell az unió fesztiváljának megrendezését. Ehhez megfelelő technikai körülmények is kellenek, és nemcsak a nemzeti színházzal, de az egész várossal való együttműködésre lesz szükség. Remélem, Kolozsvár büszke lesz arra, hogy vendégül láthatja az Európai Színházi Unió fesztiválját.