Háborús propagandahős kalózcsizmában

Joe Johnston rendező – aki a fantasztikus kalandfilmek specialistájának tekinthető, hiszen az Indiana Jonestól a Drágám, a kölykök összementeken át a Jurassic Parkig számos film stáblistáján megtalálható a neve, sőt egy, az Amerika Kapitányhoz hasonlóan egy másik, szintén a nácik ellen harcoló szuperhősről szóló filmet, a Rocketeert is leforgatta – a jól ismert történetet meséli el Amerika Kapitány életre hívásáról, beleágyazva a képregényből is ismert kerettörténetbe, amely szerint a szuperhős a második világháború végén az északi sarkkör környékén lezuhan repülőgépével, és évtizedekre jégbe fagy.

A film a szuperhős megtalálásával kezdődik, majd az intrót követően azonnal 1942-ben találjuk magunkat, amikor az Egyesült Államok már belépett a háborúba. Egy New York-i srác, Steve Rogers szintén szeretne önkéntesként a demokráciáért harcolni, azonban vézna testalkata és számos betegsége miatt alkalmatlanná nyilvánítják. Bátorsága azonban fölkelti egy Németországból Amerikába emigrált tudós figyelmét, aki bevonja őt egy titkos programba: az általa feltalált szérum segítségével alaposan felturbózza a nyüzüge Steve-et, aki immár igazi „árja” tökéletes emberként, dagadó izmokkal indít harcot a Harmadik Birodalom, jobban mondva annak okkult tudományokkal foglalkozó tisztje, a Hidra néven ismert különleges egység parancsnoka, Johann Schmidt, azaz a Vörös Koponya ellen.

A film egyik erénye, hogy Johnston a lehetőségekhez mérten igyekezett a lehető legemberközelibbé tenni a főhős alakját. Így elmaradt a harsány jelmez, amelynek szerves része egy vörös kalózcsizma is – ez a ruha csak az elején szerepel, amikor Amerika Kapitány még csak propagandahősi szerepkört tölt be –, helyette a főszereplő jórészt hagyományos egyenruhát visel, de a védjegyévé vált pajzs azért természetesen nem maradhat el. A történetnek – szuperhősképregény-adaptációról lévén szó – szerves részét képezik a látványelemek is, és meg kell hagyni, hogy a dizájn- és a vizuáliseffekt-stáb kitűnő munkát végzett. A Hidra birtokában lévő fegyverarzenál miatt akár steam punk filmnek is tekinthetjük az Amerika Kapitányt, a futurisztikus harckocsik, repülők és ágyúk igazi csemegét jelentenek az anakronisztikus elemek vegyítésére épülő műfaj kedvelői számára.

Persze a film története nem merül alá filozófiai mélységekbe – Marvel-féle képregény-adaptációról van szó, amely az amerikai álmot és értékeket megtestesítő, háborús időkben kitalált figuráról szól, ezért ilyesmit nem is nagyon lehet elvárni. Ennek ellenére sikerült néhol kimondottan sötét hangulatú történetté varázsolni a mozit, különösen a Vörös Koponyát és csapatát felvonultató részekben. Az atmoszférateremtéshez a képi világ is sikeresen hozzájárul – a második világháború idején játszódó epizódok színvilága valóban a 40-es években készült színes filmeket idézi.

Megszokhattuk már, hogy az utóbbi időkben készült Marvel-adaptációk stáblistáján igazi szupersztárok – és egyben kiemelkedő tehetségű művészek – neve bukkan fel, gondoljunk csak arra, hogy a Thort Kenneth Branagh rendezte, egyik főszereplője pedig Sir Anthony Hopkins. Az Amerika Kapitányban a Mátrix Smith ügynökeként megismert Hugo Weaving alkot emlékezeteset a Vörös Koponya szerepében – igaz, amíg a saját arcával játszik, addig lényegesen jobb, mint maszkban. Tommy Lee Jones is egész jó Amerika Kapitány felettese, a morózus tiszt szerepében, a főszerepet játszó Chris Evans pedig azt hozza, amit egy másik képregény-adaptációban, a Fantasztikus Négyes Fáklyájaként már megtett: eljátssza egy álruhás szuperhős nem túl árnyalt karakterét.

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger. Amerikai sci-fi akciófilm, 125 perc, 2011). Rendezte: Joe Johnston. Producer: Kevin Feige. Szereplők: Chris Evans, Hugo Weaving, Tommy Lee Jones, Hayley Atwell, Dominic Cooper, Sebastian Stan, Natalie Dormer. Írta: Christopher Marcus, Stephen McFeely. Kép: Shelly Johnson. Zene: Alan Silvestri. Értékelés az 1–10-es skálán: 8