Háborúban nincs happy end

Ám miként lehetne másként bemutatni egy maroknyi, ostromgyűrű szorításában vergődő nő életét, és megkerülhetőek-e a végletes helyzetekben felmerülő kérdések? Milyen szavakkal lehet illetni az anyát, aki undorodva tekint csecsemőjére, mert férje alkoholmámorban, mocskosan, vérszagúan, rövid ideig tartó „szabadsága” alatt tette magáévá hitvesét? Megróható-e az asszony, aki a vérfürdő elől a tébolyba menekül, és éjszaka megdézsmálja az amúgy is szűkös élelmiszer-tartalékot? Elítélhető-e az öregasszony, aki korát, félszegségét és siketségét kihasználva viszályt szít fiatalabb társai körében? Milyen büntetést érdemel a fiatal nő, aki az éj leple alatt kiszökik a városból, és ellenséges katonákkal hentereg a parton? Hát az, aki férje több hónapos távolléte miatt túlcsorduló ösztrogéntermelését egy 13 éves fiúgyermek megerőszakolásával vezeti le? Büntethető-e a katona – egyébként ő is nő –, aki fegyverrel kényszeríti védtelen, civil társait a takarításra? És végül, mit tehet az a 13 éves fiúgyermek, aki ártatlanul csöppent bele a borzalmakba, és atrocitások szenvedő résztvevője, alanya lesz? Mi mást, mint hogy igyekszik hasznossá tenni magát. Szandrosz (Antal D. Csaba) vizet hord rendületlenül, miközben helikopterek köröznek a város fölött, és csak a becsapódó lövedékek velőtrázó süvítése hallatszik. Számára a játék, a munka jelent menekvést, a környezetében élő nők közül pedig ki-ki más utat választ. Hekabe (Bartha Boróka) intrikát sző, manipulálni próbálja a többieket; Helena (Bándi Johanna) félvállról veszi a helyzetet; Andromakhe (Bálint Éva) igyekszik mindenből hasznot húzni; Polüxeine (Boros Mária) olykor a békebíró, máskor a ravaszkodó szerepében tetszeleg; Kaszszandra (Szalma Hajnalka) csendesen megbolondul; Pentheszilea (Szabó Eduárd), a katonanő pedig a háború borzalmai közepette sem tudja levetkőzni anyáskodó empátiáját.
A közönség pedig mindvégig részese az eseményeknek, hiszen a nézőteret Csíki Csaba díszlettervező beépítette a díszletbe, kihasználva a színpad olyan rejtegetni való – máskor háttérfüggönnyel takart – részleteit, mint például a helyenként megbomlott fűtésvezeték. A kétórás, megszakítás nélküli előadás alatt pillanatnyi ideje sincs a nézőnek felszusszanni. Mi több, a végén, amikor kiderül, hogy vége a háborúnak, akkor sem lélegezhet fel a néző, hiszen egy eltévedt golyó az egyetlen férfi túlélő mellkasába fúródik. Meghal Szandrosz, a gyerek, de meghal az egyetlen férfi is, aki talán gátat vethetne a mérhetetlen pusztításnak. Háborúban nincs happy end, összegezhetünk, hiszen eléggé közeliek a ruandai és szerbiai tömegsírok.