A Napfénynek viszont már az alapkonfliktusa is a lehető legvalószínűtlenebb. A sztori szerint a nem olyan távoli jövőben haldokolni kezd a Nap, ezért a Földről egy űrhajót indítanak központi csillagunk felé, amely jókora atomtöltetet visz magával, hogy a Nap belsejébe juttatva újra beindítsa a magfúziót. Az űrhajó azonban eltűnik, ezért néhány év múlva egy másik, hasonló feladattal megbízott legénység indul útnak. Mármost azt elég korán megtanítják az iskolákban is, hogy a Nap még legalább négymilliárd évig köszöni szépen, jól van, ezért meglehetősen nevetséges a „halál” időpontjának előrehozatala. Szintén bosszantó, hogy a Nap közelében is ugyanolyan virgoncan mozognak az űrhajósok, fittyet hányva a Nap tömegéből fakadó gravitációs körülményeknek és az iszonyatos hőségnek.
Mindezektől eltekintve, a film legalább az elején érdekes, mivel meglehetősen hosszú ideig nyugodt, csöndes mederben zajlik a történet, az első néhány jelenet határozottan a 2001 Űrodüsszeiát idézi. A legénység összetétele – a nyolcfős társaságban mindenféle náció képviselteti magát – szintén a hatvanas évek klasszikus tudományos-fantasztikus történeteire emlékeztet.
Abban is a klasszikus sci-fi nyomdokait követi, hogy néhány morális kérdést is fölvet. Amikor rábukkannak a korábban indult űrhajóra, egy baleset folytán megsérül az oxigéntermelő rendszer, és kiderül, hogy veszélyben a küldetés, a legénység tagjainak el kell dönteniük, kitől szabaduljanak meg, hogy legalább az odaúton kitartson a levegő, és megmenthessék az emberiséget. Ugyanakkor túlságosan mélyre nem ás az emberi természet bugyraiban, így aztán a film vége igencsak öszszeférceltre sikeredett. A kérdésre, hogy vajon jogában áll-e az embernek beavatkozni a természet törvényeibe, és a saját megmenekülése érdekében meghosszabbítani központi csillagának élettartamát, egyszerű a válasz: naná, hogy, aki pedig másképp gondolja, az minimum őrült.
Mindezek nyomán – bár erénye a filmnek, hogy nem követi túlzott hűséggel a hollywoodi hőskultusz ösvényeit – a Napfény nem tekinthető többnek, mint az utóbbi évek annyi más sci-fije: érdekes ötleten alapuló, de alaposan elrontott alkotás.
Napfény (Sunshine). Angol sci-fi thriller, 2007, 107 perc. Rendezte: Danny Boyle. Szereplők: Chris Evans, Cillian Murphy, Rose Byrne, Michelle Yeoh. Írta: Alex Garland. Kép: Alwin H. Kuchler. Zene: Karl Hyde. Értékelés az 1–5-ös skálán: 2. n
Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.
A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.
Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
A díszünnepségen jelen lesznek többek között a román királyi család tagjai, valamint a román és magyar kormány képviselői.
Immár 11. alkalommal szervezik meg a zsidó kulturális napokat Kolozsváron, a november 2. és 5. közt tartandó rendezvénysorozatra a szervezők a zsidó kultúra barátait várják Erdély kincses városába.
Életének 71. évében, október 26-án elhunyt Gyöngyössy János székelyföldi történeti grafikus, illusztrátor.
Ady szerelmei – több nő egy részben címmel érkezik budapesti vendégelőadás az Aradi Kamaraszínházba.