Fürdők katonáknak – padlófűtéssel

A visszavonuló római légió az időszámításunk szerinti 168-ban épített erődítményt 271-ben hagyta el. A felszínre került fürdők hatalmasak, hiszen volt olyan időszak, mikor ötezer római katona állomásozott Torda, illetve akkori nevén Potaissa mellett.
A régészek szerint az V. Macedonica légió Torda melletti székhelye a régió egyik legnagyobb katonai központja volt. „Teljes feltárása az eddigi ütemben még kétszáz évet vehet igénybe” – jegyezte meg humorosan lapunknak Mihai Bãrbulescu régész, az ásatási munkálatok vezetője. Az egyelőre csak részben feltárt medencék annak a katonai állomásnak a maradványai közé tartoznak, amelyet időszámításunk szerint 170-ben épített a jelenlegi Torda helyén levő Potaissa város mellé az V. macedón légió Marcus Aurelius római császár idején. A Torda délnyugati részén fekvő dombon, közvetlenül a város utolsó házai mögött található épületmaradványok feltárásához 1971-ben kezdtek hozzá.
„A 23 hektáros telep legfontosabb épülete a parancsnokság volt, ez egyhektáros területen fekszik” – magyarázta Mihai Bãrbulescu, aki egy részben megmaradt falon állva meséli, miből állhatott az egykori kasztrum. Bãrbulescu – aki egyben az Országos Régészeti Bizottság elnöke – azt állítja: a parancsnokság és az utóbbi években feltárt fedett fürdőmedencék maradványai az egyik legnagyobb épületegyüttes abból az időből. Úgy véli, a munka előrehaladtával újabb medencékre bukkanhatnak. „A fedett fürdők hatalmasak, néhány terem alapterülete eléri a 150 négyzetmétert – mondja a régész – azért ilyen nagyok, mivel ötezer itt állomásozó római katonának itt kellett tisztálkodnia.” A medencéket és a mellettük levő helyiségeket külön fűtési rendszerrel látták el. Míg a tartályok vizét kazánokkal melegítették, egyes helyiségek fűtését dupla padlóval oldották meg – derült ki az ásatások során. A cölöpökre helyezett kőlapok alatt a kemencékből áramlott a meleg levegő, és egyenletes hőmérsékletet biztosított a termekben. A vizet a telephelyen kívülről vezették a katonai táborba, ennek a csőrendszernek a maradványai ma is megtalálhatók. A fűtött termeknek boltíves tetejük volt, amely vízhatlan anyagból, mész, homok és téglatörmelék keverékéből készült. A fürdők mellett 1800 négyzetméteres sportaréna fekszik, ahol a katonák gyakorlatoztak. A 90 méter hosszú és 20 méter széles építmény északi irányból védte a medencéket és más zárt helyiségeket a hidegtől. A régészek eddig alig háromhektárnyi terület feltárását fejezték be. „A munkálatok gyorsasága többnyire az erre szánt összeg nagyságától függ, de az elmúlt években a kulturális minisztérium mindig megadta az ásatáshoz szükséges pénzt. Persze egy régész mindig több pénzt akar, mint amennyit kap a munkájához. Ugyanakkor nem lehet egy teljes évet végigdolgozni, az időjárási körülmények is közbeszólnak” – mondja Bãrbulescu, majd viccesen hozzáteszi: az unokáinak is lesz még munkája a Torda melletti lelőhelyen.
Az archeológusok feltételezése szerint a föld alatt még rejtőznie kell egy katonai kórház maradványainak, fegyverjavító műhelyeknek és élelmiszerraktáraknak. Ezenkívül több nagyobb helyiség is feltárásra vár, amelyek a kisegítőcsapatoknak – főleg a lovasságnak – adtak helyet szükség esetén.
Mihai Bãrbulescu tájékoztatása szerint a légió i. sz. 271-es visszavonulása után vándor népek laktak a környéken, ugyanis feltártak itt egy ötödik századi germánok által épített lakhelyet is. Az épületekkel kapcsolatosan úgy véli: „a legtovább valószínűleg a hatalmas fürdőmedencék épülete állott, vélhetően a középkorig. De feljegyzésekből és irodalmi alkotásokból arra következtetünk, hogy az utolsó épület a 18. századig maradt fenn.” Kelemen Tamás