Felszabadító, gyógyító spirituális élmény a tánc – Kádár Elemér koreográfus, néptáncoktató a „legősibb nyelvről”

„Ma sokan azt hiszik, a tánc a szórakozás eszköze, vagy ami még rosszabb: a szórakoztatásé. És ilyenképpen ebben a világjárványos, gazdasági válságos, otthonainkba húzódva a jövő miatt aggódó időkben azt gondoljuk, ebben a táncnak nincs helye, nincs szerepe. Pedig mindannyian ismerjük a görög Zorbász történetét, a tánc szerepét az ő életében, sőt vannak, akik ismerik Nietzsche ide vonatkozó szavait is: „csak a táncban tudom a legmagasztosabb dolgokat mintázni” – fejtette ki a táncpedagógus. Mint fogalmazott,

„ A tánc, mint nyelv, természetesen monológra is alkalmas. Mintsem egy gyóntatószékben térdelve, vagy egy rendelői heverőn beszélnék, hanyatt fekve a mennyezetre bámulván, magamat keresvén, hangosan gondolkozván, inkább táncolok. Mint egy szibériai, vagy indián sámán, mint egy táltos. Ha egyedül, hát egyedül. Isten látja, s ha jól csinálom, együtt táncol velem. És már nem is vagyok egyedül”– tette hozzá Kádár Elemér.

A tánc könnyeddé teszi a lelket

A koreográfus kifejtette, meglátása szerint a tánc által olyan spirituális élmény érhető el, ami felszabadít, meggyógyít. „Szent Ágoston ezt mondja és én vallom, tanúsítom, hogy igaz:

Április 29-én emlékeznek meg a tánc világnapjáról, amelyet Jean-Georges Noverre, francia balett-táncos születésnapjához köthetően 1982 óta ezen a napon ünnepelnek szerte a világon. A tánc világnapja alkalmából a Nemzetközi Színházi Intézet üzenetét évente más-más személy fogalmazza meg. Idén Gregory Vuyani Maqoma dél-afrikai táncművész, színész, koreográfus és táncpedagógus osztotta meg gondolatait.

Üzenetében saját táncélményéről vall, amelyet a kihívás és küzdelem fogalompárosában ragad meg, és arra buzdít, hogy a tánc segítségével – most inkább, mint valaha – az emberiességre, összefogásra emlékeztessük a világot. „Minden egyes nap olyan új kihívást jelent, amivel meg kell küzdenem, és csakis a tánc segítségével tudok értelmet adni a világnak. Elképzelhetetlen tragédiákat élünk meg, olyan időszakot, amit legjobban poszthumán korszakként tudnék leírni. Ezért most még sokkal inkább, mint valaha, a tánccal arra kell emlékeztetnünk a világot, hogy létezik még az emberiesség. A cél ezért az, hogy a tánc legyőzhetetlen és oszthatatlan hidrafejjé változzon. Most már csak az kell, hogy még többet táncoljunk!” – szól a dél-afrikai táncművész üzenete.