HIRDETÉS

Feldereng a csoda, amit színháznak hívnak: Erdélyben is megünneplik a színházi világnapot

Kiss Judit 2018. március 23., 16:59 utolsó módosítás: 2018. március 23., 17:10
HIRDETÉS

Kulisszalátogatásokkal, koncertekkel, nyílt próbával ünneplik az erdélyi magyar teátrumok a hétvégén és jövő hét elején a színházi világnapot. A világot jelentő deszkákon való jelenlétről a világnap apropóján a Kolozsvári Állami Magyar Színház három művésze, Dimény Áron, Molnár Levente és Varga Csilla nyilatkozott a Krónikának.

Kulisszalátogatás Kolozsváron a színházi világnapon Fotó: Biró István

Több erdélyi városban, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is megünneplik a színházi világnapot a hétvégén és jövő jét elején, amelynek alkalmából a közönség koncerten, színházi vacsorán, kulisszalátogatáson, nyílt próbán, vetélkedőkön vehet részt, és szó lesz a mecenatúráról is.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház többnapos programsorozattal ünnepli a világnapot.

HIRDETÉS

Pénteken színházi vacsora lesz egyik kolozsvári étteremben, ahol a vendégek Laczó Júlia és a társulat tagjai által készített és felszolgált ételeket kóstolhatnak meg. Szombaton kulisszalátogatást szerveznek, közben a Szamos-parton asztalitenisz-bajnokságra várják az érdeklődőket, majd a Livingroom beszélgetéssorozat huszadik kiadásának vendége Viola Gábor színművész lesz, akivel kollégája, Bodolai Balázs beszélget.

Az est zárásaként újabb párbajkoncert következik, amelyen a kolozsvári Loose Neckties Society együttes a székelyudvarhelyi Actor’s Dzsem Session színészzenekart látja vendégül.

A kolozsvári színházterem kulisszatitkai Fotó: Biró István

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata ünnepi rendezvényt tart kedden a színházi világnap alkalmából a Kultúrpalotában. Az eseményen Keresztes Attila művészeti igazgató tolmácsolja Simon McBurney 2018-as színházi világnapi üzenetét, Boros Csaba zeneszerző saját zongoraszerzeményeiből ad elő, Varga Balázs színművész Kovács András Ferenc-verset mond, majd beszélgetés lesz a mecenatúráról, a kultúra támogatási lehetőségeiről.

A Csíki Játékszín is megemlékezik minden évben a világnapról. Kedden 18 órára nyilvános próbára várja a színházszerető érdeklődőket a csíkszeredai társulat.

John Millington Synge ír drámaíró A nyugat hőse tragikomédiájának próbafolyamatába kapnak betekintést a színházba betérők. A próba elején elhangzik a színházi világnapi üzenet Kányádi Szilárd tolmácsolásában. Az est végén beszélgetésre várják az érdeklődőket a színház előcsarnokában kialakított kávézóba, ahol további meglepetésekkel készül a társulat.

A Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése 1961-ben döntött arról, hogy március 27-én ünneplik minden évben a színházi világnapot, amelynek célja felhívni a figyelmet a színházművészet fontosságára és egyúttal tisztelgés a színházi alkotók előtt.

A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a színház művészei és a közönség számára. 1962-ben, legelőször Jean Cocteau francia költő, író, festő, színész, zeneszerző és filmrendező szövege hangzott el több mint húsz ország színpadain.

Molnár Levente kolozsvári színművész Fotó: Biró István

Összhang és szerethető­ség - „A körülöttünk levő világ is mi vagyunk. Ahhoz, hogy szeretni tudjunk, képesnek kell lennünk szeretni és elfogadni önmagunkat. A gondolataink, a döntéseink, a cselekedeteink, valamint azok összhangja kell hogy szerethető legyen. Ez érvényes az egyénre is, a közösségre is. Kevés jobb helyszínt ismerek ennek felmérésére, illetve megélésére, mint a színház” – válaszolta megkeresésünkre Molnár Levente, akitől azt kérdeztük, véleménye szerint miként teheti manapság szerethetőbbé a körülöttünk lévő világot a színház világteremtő ereje.

 

Dimény Áron kolozsvári színművész Fotó: Biró István

A többi lárifári – színházról 2018-ban - Elmesélek inkább egy történetet. Este előadás, Gorkij Éjjeli menedékhelye, mi az eredeti címen játsszuk: A mélyben. Megérkezem a parkolóba, mint rendesen, az előadás kezdése előtt másfél órával. Amikor kiszállok az autóból, odalép hozzám egy hölgy. Megszólít románul. Hogy szeretné megköszönni a munkánkat. Ma fogja sokadjára látni az előadást, magamban próbálok utánaszámolni, egyáltalán ment-e már annyiszor? Azt jelenti, szinte minden alkalommal itt volt. Azt mondja, azért, mert nagyon nehéz szakaszát éli az életének. Nem részletezi, nem is kérdezem. De akkor miért éppen A mélybent nézi meg újra meg újra? Ha jól értem, azért, mert így könnyebb megharcolnia, elviselnie a saját küzdelmeit. Gondolom, sokunknak vannak ilyen történetei. Sokat mesélhetnék a Homemade utáni beszélgetésekről, tekintetekről. A légy jó mindhaláligban az együtt éneklő gyerekekről, akik két perccel korábban az öltözőben, a folyosókon még türelmet próbáló kis- (vagy már nem is kis) ördögök, mégis, ahogy a finálé megszólal, feldereng bennük valami csoda, valami remény, s a teremben ülők arcán tükröződik egy pillanatra. Az ilyen pillanatokban hiszek. Hogy vannak találkozások, és ami sokszor nem tűnik többnek, mint lehetőleg tisztességgel elvégzett munkának, valakit mégis megszólít. Csak elmondásból, legendaként tudom, de igaz lehet: az egyik legkiválóbb magyar színésznőt megkérték egyszer, mondja el, milyennek látja a mögötte álló elképesztő karriert. Azt válaszolta, hogy talán volt 2-3 este, amit tökéletesnek érzett, aztán még néhány pillanat, amikor közel járt a tökéleteshez. A többi: munka. Vagy ugyanez, máshol, másként, de mégis kísértetiesen hasonlóan, Görgei Artúrtól: „Nem volt énbennem semmi katonai zseni. Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tartottam a katonáim között, ez az egész, és a fickók derekasan viselték m aguka t néhányszor. A többi lárifári.” Dimény Áron

Varga Csilla kolozsvári színművész Fotó: Biró István


„Már annak is örülök, ha a színház felé megyek a buszon” - „Pont nehéz’’ – ahogy a hároméves kislányom mondaná – beszélni nekem a színházról. Miért is? Mert nincs új a nap alatt, hiszen már majdnem minden elhangzott róla, ami csak lehet, mert lenyúztak róla már annyi bőrt, kapott hideget-meleget, hogy aztán a művészetek királyává koronázzák, vagy éppenséggel mellőzzék, mert nem tartják újnak vagy rosszul mondva, divatosnak. Van itt baj. De van jó is. Mert én szeretem a színházat, és szeretek játszani, hála legyen az Istennek, ebben nagy örömöm van. Ha csak a színház felé megy a buszom, már annak is örülök, és még jobb, ha a nézőknek tetszett, amit csináltam. És ami a legjobb, amikor a színpadon egy igazi csapat kovácsolódik össze, sok jó emberrel, és nézőként sok-sok jó ember ezt megnézheti. No és tetszik nekik. Láttak valamit, ami nem hagyta őket hidegen. És ez jó. Nagyon jó! És a műszaki fiúk fütyörészve bontják le a díszletet, mert érzik, hogy valami történ t ma is. A csoda. A színház. Boldog színházi világnapot!  Varga Csilla

 

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS