Fotó: Látó/Facebook
Lezárult vasárnap a Látó című folyóirat hatodik alkalommal megrendezett írótábora, amelynek harmadszorra adott otthont a nyárádszentmártoni Lovasfogadó. A négynapos esemény Erdély (és részben Magyarország) íróinak, költőinek immár hagyományos találkozóhelye, ahol sokan már régi ismerősként, barátként üdvözlik egymást.
2022. július 31., 21:272022. július 31., 21:27
Az együtt töltött négy nap a műhelymunkákon kívül alkalmat nyújtott a kikapcsolódásra és a feloldódásra is a részvevők számára a saját maguk által teremtett barátságos közegben. A rendezvényen jelen voltak a Látó körébe tartozó tapasztalt szerzők, akik mentori tanácsokkal igyekeztek ellátni a táborba érkezőket. Az összejövetel vezérfonala a falu és a város reprezentációja és elbeszélhetősége volt a kortárs magyar erdélyi irodalomban.
A beszélgetések során kiderült, hogy a pályatársak követik egymás tevékenységét és alaposan meg is vitatják, mi történt az irodalmi közéletben, amióta utoljára találkoztak. „Természetesen olvassuk egymás írásait. Eléggé kicsi a szakma, különösen itt, Erdélyben, úgyhogy ha mi nem olvassuk egymás alkotásait, akkor kitől várhatjuk el ugyanezt?” – fejtette ki az egyik résztvevő, Fischer Botond.
Fotó: Látó/Facebook
Nagyon jellemző, hogy a pályatársak műveiről markáns véleménnyel bírnak, talán ez szükséges is ahhoz, hogy saját elképzeléseiket, irányelveiket képviselni tudják. A tábor programjával kapcsolatban így nyilatkozott a fiatal író: „Voltak kerekasztal-beszélgetések, ahol közösen gondolkoztunk írásainkról és a továbbhaladási irányokról, illetve más pályatársak könyveiből olvastunk fel. Ezeken kívül pedig kötetlenül beszélgettünk egymással, és persze a szórakozás sem maradt el.”
A beszélgetésekből kiderült, hogy a nyárádmenti faluba érkezett alkotóknak – csakúgy, mint másoknak – számos egyéb hobbijuk és érdeklődési területük van, amelyek átbeszélése ilyenkor terítékre kerül. Nem egy közülük más szakmát vagy tanulmányokat is folytat, amelyek valamiképpen kapcsolódnak az irodalomhoz. Mint ahogyan kapcsolódnak az irodalom különböző szereplői is egymáshoz: ugyanahhoz a társasághoz tartozik a lapszerkesztő, a költő, az író, a kritikus.
A közös pályához való tartozás és a hasonló irányú gondolkodás megmutatkozott a találkozás során. A tábor résztvevői onnan folytatták beszélgetéseiket és barátságukat, ahol legutóbb abbahagyták. Az első pillanattól szót találtak egymással és bőven volt mit megvitatniuk: beszélgettek egymás életéről, a világ történéseiről, zenéről, sportról és minderről érdemben véleményt is formáltak. Elvégre a világra és egymás gondjaira érzékeny, nyitott, gondolkodó emberek az írók, akik bizony adott esetben kénytelenek az élet más területein is elhelyezkedni. Mindeközben megfigyeléseiket, belső képeiket, érzéseiket hagyják felszínre törni, amikor papírt és tollat ragadnak.
Fotó: Látó/Facebook
A tábor végén Szabó Róbert Csaba, a Látó szerkesztője, a rendezvény egyik szervezője arról nyilatkozott lapunknak, hogy a korábbi táborok tapasztalatai sokat segítettek az idei megszervezésében. A szervezők szerint ez volt a leglazább, legkötetlenebb és legpihentetőbb tábor. „A csapatunk magja már egy összeszokott társaság, amely nagyon odafigyel egymásra. Ez meglátszott akár a felolvasások, akár mosogatás közben is. A tábor célja nem elsősorban az írás, de született néhány nagyon értékes szöveg, mely valószínűleg meg fog jelenni a folyóiratban. Emellett minden évben a többi csapattag tudta nélkül kiosztjuk a feladatot valakinek, hogy megírja a tábor titkos naplóját, melyet az utolsó napon felolvas. Ezt a feladatot idén Fischer Botond kapta, majd szembesítette szerzeményével a többieket” – mondta el Szabó Róbert Csaba.
Fotó: Látó/Facebook
A marosvásárhelyi író, szerkesztő ugyanakkor hozzátette: a fiatal, valamint a tapasztaltabb írók, költők közös jelenlétének nem a mentori szerep volt az elsődleges célja, hanem az elmúlt időszak, az elmúlt év közös értékelése, hiszen egy esztendő alatt rengeteg esemény történik az erdélyi magyar alkotói közösségben.
Lukácsi Lóránt
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.
Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.
Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.
Gazdag programkínálattal ünnepli a színház világnapját pénteken, március 27-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház.
A Kolozsvári Magyar Operában koncertszínházzal, a magyarországi közmédián portréfilmmel, tematikus műsorokkal tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája új programsorozatot indít útjára idén. Az Olvasatórium kritikusi kerekasztal első eseményét március 26-án, csütörtökön 19 órától tartják.
Szatmárnémetiben rendez Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki a Harag György Társulattal állítja színpadra Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő című műve alapján készülő előadást.
A mérai magyar, román és cigány tánchagyományt is színpadra állítja a Cifra lelkek forrásvize című előadás, amely ugyanakkor tiszteleg minden egykori adatközlő, zenész, táncos és énekes előtt, akik a régió kulturális örökségét formálták.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!