Élményt jelentő Erdővidéki Közművelődési Napok

„A Kájoni Consort Régizene-együttest mindig jó volt hallgatni, mindig élményt jelentett velük együtt zenélni és énekelni. Mert igen magas színvonalon művelik ezt a ritkaszép muzsikát. Ne hagyják abba, folytassák” – ezekkel a szavakkal méltatta a fennállásának huszadik évfordulóján az Erdővidék Kultúrájáért Díjjal kitüntetett, főleg reneszánsz és barokk muzsikát játszó-éneklő baróti társulatot Deák Endre, a nagykárolyi Collegium régizene-együttes vezetője.

Az alkalomra zsúfolásig megtelt baróti református templomban olyan szakmabeli együttesek tették patinásabbá a XVI. Erdővidéki Közművelődési Napok záróakkordját, mint a sepsiszentgyörgyi Codex, a nagykárolyi Collegium, az utánpótlást jelentő baróti Gyöngyharmat, illetve az ünnepelt Kájoni Consort régizene-együttesek. De az idei Erdővidéki Közművelődési Napok nem csak az elmúlt négy-öt évszázad zenei emlékeiről, hanem a majdnem minden kulturális igényt kielégíteni igyekvő törekvésről is szólt. A Bibliáról nyílt kiállítást Berszán István középajtai református lelkész azzal ajánlotta a közönség figyelmébe, hogy a középkori és későbbi fordításoktól a 19–20. században napvilágot látott változatokig valamennyinek az a lényege, hogy az emberek nyelvén szóljanak, és érthetőek legyenek.

Az idei napok könyves kínálatához tartozott Kisgyörgy Zoltán újságíró, geológus háromszéki vármaradványait és túraajánlatait sorjázó Háromszéki vártúra kalauz, illetve Antal Jeno baróti nyugalmazott vadászmester hiteles kalandokat összegző Vadászemlékeim című kötete. Nagybaczoni Molnár Ferenc budapesti kutató Erdővidék, tábornokok földje című munkája kapcsán a szerző megjegyezte, hogy a lakosság számához viszonyítva egyetlen magyar régió sem adott annyi – szám szerint kilenc – tábornokot, mint a parányi, alig több mint 25 ezer lakost számláló Erdővidék.

Bemutatták lapunk munkatársa, Benkő Levente és Papp Annamária Magyar fogolysors a második világháborúban című munkáját is, amelynek kapcsán elhangzott: a történetkutatásban soha nincs lezárt fejezet, ráadásul romániai magyar szempontból még mindig igen sok a feltáratlan fehér folt. Csikány Tamás budapesti történész kollégáival tartott kisbaconi és olaszteleki, hadtörténeti témájú előadásaik kapcsán elmondta: „Láttam, hogy a gyermekek egy idő után unják a szöveget, tehát odaadtam nekik egy negyvenötös revolvert, hadd nézzék. Azonnal felcsillant a szemük, élénkebb lett a figyelem és az előadás egyaránt. Élmény ilyen közönségnek előadni”.