Elhunyt Popper Péter pszichológus, író

Popper Péter, akinek fő kutatási területe a pszichoterápia, a társadalmi beilleszkedési zavarok és a valláspszichológia volt, Budapesten született 1933. november 19-én. Egyetemi tanulmányait az ELTÉ-n és a Lenin Intézetben végezte.

1957-60 között a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadójaként, majd 1958-60 között a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusaként dolgozott. 1960-tól 1963-ig az ELTE Jogtudományi Karán büntetőjogi tanszékén aspiráns volt. 1963-67 között a Budapesti Orvostudományi Egyetem I. Sz. Gyermekklinika pszichológiai osztályának tudományos munkatársa, 1967-80 között főmunkatársa volt.

1980-1992 között a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE) dolgozott, ő vezette az orvospszichológiai oktatási csoportot, dolgozott klinikai gyermekpszichológusként, majd pszichoterapeutaként. 1980 és 1984 között a SOTE docense, 1984-től 1992-ig egyetemi tanára volt.
Popper Péter 1974-90 között a Magyar Pszichológiai Szemle főszerkesztője volt. Tagja volt az MTA Pszichológiai Bizottságának, valamint az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága pszichológiai szakbizottságának. 1989-91 között a Népjóléti Minisztérium Klinikai Pszichológiai Kollégiumának elnöke volt. Amikor 1992-ben nyugdíjba vonult, lemondott minden hazai közéleti funkciójáról.

1992-94 között az izraeli Bar-Ilan Egyetem vendégprofesszora volt. 1994-ben tért haza, és 1996-ig a miniszterelnök személyes tanácsadója volt. Az ELTE-n, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Rabbiképzőben és a MÚOSZ Újságíró Iskoláján tanított. 1986-1994 között a Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság Végrehajtó Bizottsági tagja volt.

A pszichológiai tudományok kandidátusa tudományos fokozatot 1969-ben szerezte meg. 2006-ban Demény Pál-emlékéremmel tüntették ki.

Utolsó előtti könyve, a Hordaléktalajon című kötet tavalyi bemutatásakor Popper Péter felidézte, hogy eredetileg szépírónak indult, de 48 éves koráig eltiltotta magát a publikálástól, és csak az asztalfióknak dolgozott. Az egyetem után Pető András mozgásterapeuta mellett dolgozott asszisztensként.

A Hordaléktalajon című kötetet, amelybe verseket, színdarabokat, novellákat és naplójegyzeteket gyűjtött össze az elmúlt évtizedekből, Popper Péter szerint az a felismerés hozta létre, hogy rádöbbent: pszichológiai karrierjének a csúcsára ért. „Észrevettem, hogy jó pszichológus vagyok, de jobb már nem leszek. Kerestem, hol lehetne tovább lépni, még egy kis pluszt kicsikarni magamból. Elkezdtem ambícióval írni” – mesélte az író. Az általa írt számos szakkönyv ellenére úgy érezte, a „pszichológia tolvajnyelvén” bizonyos témákról nem lehet beszélni - ezért fordult a szépirodalom felé.