Elhunyt Faludy György

A költőt az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti. „Faludy György halálával nemcsak a magyar irodalom, hanem a magyar közélet is szegényebb lett ” – írta Gyurcsány Ferenc kormányfő megemlékezésében. „Kivételes sorsú, kivételes tehetségű művész volt, akinek az élettörténete megannyi ponton kapcsolódik össze a 20. század zaklatott magyar történelmével, és aki nélkül a 20. századi magyar költészet történetét lehetetlenség volna megírni” – áll a miniszterelnök közleményében. A költőfejedelmet az Erdélyi Magyar Írók Ligája is saját halottjának tekinti, hiszen az utóbbi évtizedben baráti körének java része erdélyi volt, az általa alapított Faludy-díjat évek óta ifjú erdélyi poéták nyerték el. Aktív tagja volt ugyanakkor az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ,és főmunkatársa az Erdélyben megjelenő Irodalmi Jelennek. Faludy György szellemiségére, meghatározó egyéniségére kortársai, pályatársai, a magyarországi írószövetségek vezetői is emlékeztek a hétvégén.
Faludy György 1910. szeptember 22-én született Budapesten. 1938-ban a nácizmus elől Franciaországba emigrált, onnan Marokkóba menekült. 1941-ben áthajózott az Egyesült Államokba. A II. világháború után hazatért Magyarországra, ahol 1950 és 1953 között a recski munkatábor foglya lett. Az ötvenhatos forradalom leverése után Londonban, Firenzében, Máltán, majd 1966-tól húsz éven át Torontóban élt és dolgozott. Faludy György első versei a harmincas évek elején jelentek meg a Független Szemlében és a Magyar Hírlapban. 1937-ben kiadott Villon-ballada-átköltései a konzervatív kritikusok körében botrányt okoztak, ám csakhamar kultuszkönyv lett belőle. 1957 és 1961 között a párizsi Irodalmi Újságot szerkesztette. Munkatársa volt a chicagói Szivárvány, a Látóhatár–Új Látóhatár szerkesztőségének, a bécsi Magyar Híradónak, az amerikai emigráns Népszavának, a Haifai Szemlének. Legjelentősebb művei: Õszi harmat után, Emlékkönyv a rőt Bizáncról, Pokolbéli víg napjaim, Rotterdami Erasmus, Levelek az utókorhoz, Börtönversek, Dobos az éjszakában, Jegyzetek a kor margójára, Vitorlán Kekovába.
Faludy Györgyöt 1991-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével, 1993-ban Budapest Főváros Díszpolgára címmel, 1994-ben Kossuth-díjjal, 1998-ban Pulitzer-emlékdíjjal, 2000-ben Aranytollal tüntették ki.
„Nagyon megdöbbentett Faludy halála, hiszen talán ő volt az utolsó a magyar irodalomban, akit ifjúkorunk óta személyesen ismertem” – mondta Fejtő Ferenc Párizsban élő történész, kritikus, esszéista, akit budapesti tartózkodása során ért Faludy György halálhíre. A 97 éves Fejtő Ferenc arra emlékezett, hogy ő maga annak idején az elsők között gratulálhatott Faludynak a Villon-fordításokért, s fiatal kritikusként elismerte költői kvalitásait egy 1937-ben kiadott antológia előszavában. „Sokszor találkoztunk és vitatkoztunk, s annak idején igyekeztem őt akkori legjobb barátommal, József Attilával összebékíteni, más felfogásuk volt ugyanis a fordításról. József Attila jónak találta Faludy verseit, de ezek közé sorolta a Villon-fordításokat is, nem pedig a Villon-költemények visszaadásának. Faludy azzal védekezett, hogy ő elsősorban Villon szelleméhez akar hű maradni. Hogy ebben az igyekezetben saját személyiségéből többet adott bele, az más kérdés. Faludy szerint Villon nem utasította volna el az ő fordításait” – emlékezett a költőre Fejtő.
„Hogy ez a csúf rendszerváltás hogyan szabdalta fel az irodalmi frontokat, az ma már engem nem érdekel” – szögezte le Gyurkovics Tibor író, a Magyar Írók Egyesületének elnöke. Költői nyelvhasználata „fanyar, pikáns, szeszes, erős” volt. „Azon ritka magyar poéták közé tartozott, aki bátor volt, ha kellett, az igazságtalanságig bátor” – hangsúlyozta. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke szerint nagy személyiség és nagy költő ment el, akit sokáig fogunk gyászolni és hiányolni: „Életműve megmarad nekünk, de helyettesíteni nem tudja őt.”
Orbán János Dénes, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnöke megemlékezésében ezt írta a költőfejedelemről: „Nem hittük el, hogy valaha is meg fog halni. Élete folyamán több mint harmincszor volt a halál közvetlen közelében, de – olykor csodával határos módon – életben maradt, míg nemzedékek sorai haltak ki mellőle. Mindvégig habzsolta az életet, kilencvenöt éves korában is vígan ivott és dohányzott, és persze brillírozott a közönségtalálkozókon. A halálról nem írt, nem beszélt, évekre előre tervezett – sosem láttunk még ilyen élni akarást.” Az E-MIL elnöke emlékeztetett ara, hogy Faludy György 2000-ben, kilencven éves korában látogatott el először Erdélybe, és azóta valahányszor csak módja volt rá, visszatért ide. Krónika