Elhunyt az „új regény” megalapozója

és pályafutását agrármérnökként több akkori francia gyarmaton kezdte (előbb a francia statisztikai hivatal alkalmazta, majd több évet töltött Afrikában és az Antillákon a déligyümölcsök kutatóintézetének munkatársaként). 1955-ben vállalt először „irodalmi foglalkozást”: akkor lett a Les Éditions de Minuit kiadó irodalmi vezetője (az intézmény korábban a társadalmi, utóbb elsősorban a művészeti progresszió mellett kötelezte el magát).
Első nagy regénye, az 1953-ban megjelent A radírok – amely forradalmasította a regény műfaját – azonnal elhozta számára a világhírnevet. Esszéivel az „új regény” elméletének egyik kidolgozója volt; az írás hagyományos elbeszélésmódját vitatta, és azáltal okozott botrányt, hogy aprólékosan leírta a tárgyakat és szándékosan kifelejtette könyvéből az élőlényeket. Tárgyiasult világából nem az ember hiányzik, csak a metafizika, tárgy és ember új kapcsolatát az objektív és szubjektív realizmus eszközeivel ragadja meg.
Ezt a fajta látásmódot ültette át a filmművészetbe is, amikor 1960-ban Alain Resnais francia filmrendező, a Nouvelle vague (Új hullám) egyik mestere felkérte Tavaly Marienbadban című filmje forgatókönyvének megírására. A film 1961-ben elnyerte a Velencei Filmfesztivál fődíját, az Aranyoroszlánt. Később Robbe-Grillet maga is rendezett filmeket. Az ötvenes és hatvanas években a párizsi Les Éditions de Minuit kiadó egyik legfőbb szerzője volt, 1972 és 1997 között az Egyesült Államok több egyetemén tanított.
Alain Robbe-Grillet-t 2004-ben beválasztották a Francia Akadémia „halhatatlanjai” közé. Ez azonban papíron maradt, mert nem volt hajlandó megjelenni az akadémia kupolájában rendezett ünnepélyes eseményen a hagyományos zöld öltözékben, karddal a kezében, s beszédét sem volt hajlandó előzetesen elolvastatni a testülettel, hanem rögtönözni akart.
Legutolsó műve tavaly jelent meg, Szentimentális regény címmel.