
Fotó: Ifj. Haáz Sándor
2008. május 26., 00:002008. május 26., 00:00
A fődíjas Poros öltöny főhőse Frici, a cigányzenész. Hogyan talált rá?
Hat-hét éve találkoztam vele először, és már akkor láttam, hogy érdemes lenne őt megmutatni a vásznon. Hosszas előmunkálatok után végül másfél év alatt elkészült a film.
Egyetért Sára Sándor javaslatával, hogy inkább fiatalokkal kapcsolatos filmeket kellene forgatni a krízishelyzeteket, a cigányokat és az intézeti életet bemutató művek helyett?
Rögtön az jutott eszembe, hogy az én filmem is cigánytéma, és fődíjas lett. Sára Sándornak igaza van, de az ilyen filmtervekre könnyebb pénzt szerezni, és ez nagyban befolyásolja a témaválasztást. A pályázatoknál sokkal többet nyom a latba, ha a film társadalmi problémákra reflektál, vagy a cigánykultúrába enged betekintést. Aki a saját korosztályáról akar filmet készíteni, nehezen talál támogatókra. Nekem is van egy filmtervem egy néprajz szakos diákról, aki az egyetemi évei végén jár. Az ő államvizsga-dolgozata kapcsán készítenék egy filmet, de már másfél éve hiába próbálok pénzt szerezni rá.
Milyen indoklással utasították el a tervet?
Általában nem indokolják meg. De mondhatják, hogy a forgatókönyv rossz, vagy a téma érdektelen.
Más filmtervei is vannak?
Egy kisjátékfilm- és öt-hat dokumentumfilm-tervem van, amivel Magyarországon pályázok, mert Romániában esélyem sincs nyerni. Itt öt film készül évente, de más típusúak, mint a magyar dokumentumfilmek. Ilyen típusú filmekkel, mint amilyeneket én készítek, Romániában nem foglalkoznak. Más a koncepciójuk, ez abból is adódik, hogy Romániában nem létezett dokumentumfilm, mert a kommunizmus idején csak annak engedélyezték a kamera használatát, aki játékfilmet forgatott, vagy a televíziónál dolgozott. Nálunk csak a forradalom után kezdtek többnyire a televízió műsorába szánt oknyomozó vagy szociális témájú dokumentumfilmeket forgatni. Magyarországon viszont a Balázs Béla Stúdió arról híres, hogy a filmek még akkor is elkészülhettek, ha utána nem láthatta őket senki, így legalább megmaradt a filmkészítés hagyománya.
A Miniallűrök (2021) és a Lélekporc (2023) után TEjben, jajban, világvégÉN címmel jelent meg az UNITER- és Jászai Mari-díjas színművész legújabb verseskötete, aminek az „ősbemutatóját” Aradon tartották.
Napjaink zajos világában különösen fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban találkozzanak a komolyzenével. A LurkOpera játékos foglalkozásai során az opera nemcsak élmény, hanem eszköz a koncentráció, kreativitás és érzelmi intelligencia fejlesztésére.
Ismét adventi turnéra indul a Kaláka. A népszerű zenekar december 4-én a budapesti Deák Ferenc téri evangélikus templomban kezdi a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című műsorsorozatát, és 21-én este Óbudán zárja.
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.