Egy műfaj nyomában

A fődíjas Poros öltöny főhőse Frici, a cigányzenész. Hogyan talált rá?

Hat-hét éve találkoztam vele először, és már akkor láttam, hogy érdemes lenne őt megmutatni a vásznon. Hosszas előmunkálatok után végül másfél év alatt elkészült a film.

Egyetért Sára Sándor javaslatával, hogy inkább fiatalokkal kapcsolatos filmeket kellene forgatni a krízishelyzeteket, a cigányokat és az intézeti életet bemutató művek helyett?

Rögtön az jutott eszembe, hogy az én filmem is cigánytéma, és fődíjas lett. Sára Sándornak igaza van, de az ilyen filmtervekre könnyebb pénzt szerezni, és ez nagyban befolyásolja a témaválasztást. A pályázatoknál sokkal többet nyom a latba, ha a film társadalmi problémákra reflektál, vagy a cigánykultúrába enged betekintést. Aki a saját korosztályáról akar filmet készíteni, nehezen talál támogatókra. Nekem is van egy filmtervem egy néprajz szakos diákról, aki az egyetemi évei végén jár. Az ő államvizsga-dolgozata kapcsán készítenék egy filmet, de már másfél éve hiába próbálok pénzt szerezni rá.

Milyen indoklással utasították el a tervet?

Általában nem indokolják meg. De mondhatják, hogy a forgatókönyv rossz, vagy a téma érdektelen.

Más filmtervei is vannak?

Egy kisjátékfilm- és öt-hat dokumentumfilm-tervem van, amivel Magyarországon pályázok, mert Romániában esélyem sincs nyerni. Itt öt film készül évente, de más típusúak, mint a magyar dokumentumfilmek. Ilyen típusú filmekkel, mint amilyeneket én készítek, Romániában nem foglalkoznak. Más a koncepciójuk, ez abból is adódik, hogy Romániában nem létezett dokumentumfilm, mert a kommunizmus idején csak annak engedélyezték a kamera használatát, aki játékfilmet forgatott, vagy a televíziónál dolgozott. Nálunk csak a forradalom után kezdtek többnyire a televízió műsorába szánt oknyomozó vagy szociális témájú dokumentumfilmeket forgatni. Magyarországon viszont a Balázs Béla Stúdió arról híres, hogy a filmek még akkor is elkészülhettek, ha utána nem láthatta őket senki, így legalább megmaradt a filmkészítés hagyománya.