Egy nap a romagyilkosságok idején

„Arról, hogy meghalunk. De tényleg” – válaszolja a kislány. Gyöngyi nem jön zavarba a mikrofontól, mégis csak tőszavakban válaszol. Közben filmbeli barátnőjével, Papp Évivel játszik, éppúgy, mintha igazából testvérek volnának.

Az eső éppen megakasztotta a forgatást, a stáb egy sátor alá húzódva várja, hogy folytathassa a munkát. Igaz, már délelőtt is forró teával tartották a lelket a statisztákban, akikkel egy tavi jelenetet vettek fel Csemő határában. A fiúk-lányok a környéken laknak, és mint mondják, örömmel jelentkeztek a forgatásra. „Hideg a víz, persze, de meg lehet szokni” – mondja az egyikük.

A tizenkét éves Sárkány Lajos Rió, a film másik főszereplője már száraz ruhában nézi az előkészületeket. Fliegauf Benedek egy Szolnok melletti telepen talált rá. Az iskolájából többen is jelentkeztek a szerepre, de végül ő bizonyult a legalkalmasabbnak. Kedvenc filmjének a Hawaii Five-O című sorozatot tartja. Rió élvezi, hogy körülötte sürög-forog mindenki, sőt azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy később is színészkedjen. Hallott a romagyilkosságokról, ám azt mondja, ott ahol él, csak kisebb bunyók vannak, és azok is inkább az iskolai nézeteltérések rendezéséről szólnak. „Otthon csak annyit mondtak, viselkedjek rendesen” – mondja vigyorogva.

Fliegauf Benedek a sátor alatt egy matracon fekszik, egykedvűen nézi az esőt. „Most egy júliusi napsütötte jelenetet kellene felvenni, érthető, hogy egy kicsit frusztrált a stáb. Engem nem zavar” – mondja, majd hozzáteszi, hogy eddig szerencséjük volt az idővel. „Romos házaknál forgattunk, ami nagyon jó volt, mert elkezdtem végre érezni a közeget” – idézi fel. A szereplőválogatást összekötötték a helyszínkereséssel, bejárták az ország válságövezeteit. Végül a Csemő melletti telepített erdők sajátos hangulata fogta meg és a homokos talaj. Az anyukát játszó Toldi Katira Csobánkán bukkantak rá, Körmendi Gyöngyire Ózd mellett, Papp Évire Ukrajnában.

Húsz napot forgatnak, plusz van két nap ráadás. „Készítünk egy gyors, durva vágást, hogy lássuk, hol van szükség az arányok módosítására. Erre kellenek a plusz napok” – magyarázza a rendező, hozzátéve, hogy kézikamerával dolgoznak, mert az „közel enged az emberhez”, szinte már a szereplők bőrébe bújhat a néző. „Zaklatott képi világot képzeltünk el Lovasi Zoltánnal, az operatőrrel” – árulja el Fliegauf Benedek. A sztoriról azonban szűkszavúan nyilatkozik. „A családtagok egy napját rögzítjük. Az anya dolgozni indul, a kamaszlány iskolába, a fiú, aki pedig nagy-nagy iskolakerülő, mindenféle kalandokba bonyolódik. Aztán eljön az este, amikor megint találkoznak” – részletezi a rendező.

Az idilli tavi jelenetek az ellenpontot képviselik majd a filmben. A cselekmény ugyanis a romagyilkosságok idején játszódik, mindenki úgy tudja, veszélyben az élete. „Nem tényfeltáró filmet forgatunk, hanem fikciót. A szereplőknek azt a félelmet kell újra felidézniük, amit akkor, amikor a gyilkosságok történtek, amúgy is átéltek” – magyarázza. Amikor arról kérdezzük, hogyan fogadták a stábot a helyiek, Fliegauf azt mondja: vegyesen. Volt, aki ellenségesen, mások szégyellték a nyomort, és voltak olyanok is, aki szeretettel fogadták őket.

A Szállnak a varjak munkacímen futó produkció eredetileg 192 millió forintból forgott volna, ám a Magyar Mozgókép Közalapítvány pénzeinek zárolásával, majd a szervezet megszüntetésével a film költségvetése összeomlott. Jelenleg kevesebb mint a feléből, mintegy 90 millió forintból dolgozhatnak. Ebben már benne van az a 70 ezer euró is, amit az Eurimages-tól, az Európa Tanács filmalapjától kaptak. „Rengeteg helyről szedtük össze a pénzt, most egy francia–német–magyar koprodukcióról beszélünk. Ez a film jól leírja a magyar művészfilm-finanszírozás helyzetét. Mécs Mónika producer munkája nélkül nem hiszem, hogy összejött volna a film” – fogalmaz Fliegauf Benedek, aki szerint télre, körülbelül januárra végeznek majd az utómunkákkal.