
Fotó: Krónika
– Önt megírt és színre vitt drámáinak köszönhetően kiemelkedő Csehov-szakértőnek tartják. Pedig „ismeretségük” az orosz szerzővel nem indult szokványosan…
– Korábban nem akartam Csehovot rendezni, mert darabjainak olvasása olyan örömet szerzett, amit ritkán közelítettek meg a különböző színházi előadások. A többségük csalódás volt, én meg nem akartam ezek számát szaporítani. El is határoztam, hogy soha nem fogok Csehov-színdarabot rendezni.
– Miért vállalta el a Sirály sepsiszentgyörgyi vendégrendezését?
– Bocsárdi László, a Tamási Áron Színház rendező-igazgatója kérdezte meg, hogy nem lenne kedvem itt egy Csehov-drámát színre vinni. Éppen akkor nagyon kedvező tapasztalatom volt a főiskolán, ahol egy évig tanítottam Csehovot a másodéves színinövendékeknek. Így éppen jókor jött a felkérés, és elvállaltam, hogy megrendezem a Sirályt Szentgyörgyön. Elsősorban arra voltam kíváncsi, meddig lehet a csehovi antiszínházat elvinni. Hogy egy nem létező történetet, alig létező konfliktusokat, rengeteg párbeszédes helyzetet meddig lehet érdeklődéssel kitölteni a színpadon. Csehovnál két ember beszélget öt percen át – és ugyanolyan érdekfeszítőnek kell lennie, mintha végig valami csihi-puhi lenne a színpadon. A kísérletre nem volt nehéz rávenni az itteni társulatot.
– Október közepére tervezik a bemutatót, alakul-e már az előadás végleges formája?
– Csehov annyira mély és gazdag, hogy mindig úgy érzem, ha egy mondat mögé odaképzelek további két-három jelentést, akkor is marad még rejtett üzenet. Éppen az árnyalt színpadi nyelv az oka, hogy lassan haladunk. De volt már egy összpróbánk, az első, a hosszabb felvonás fantasztikusan összeállt, pontosan az a Csehov-világ bontakozott ki, amiért én annyira szeretem a drámaköltőt: a rengeteg elrontott, darabokra hullott élet mögött akarat és jó szándék húzódik meg. Tele vagyok bizakodással, mert ezt gyönyörűen játsszák el a színészek.
– Rendezőként a személyiségek kibontására törekszik, ebben az előadásban kire figyel fokozottan?
– Az előző budapesti rendezésem, A szerelmes hal egy Csehov-novellákból összeálló előadás volt. Ekkor jöttem rá arra, hogy tulajdonképpen a Sirály is harminc darab kisnovella sorozata, ahol minden alak főszereplője a saját maga történetének. A próbák is ebben a koncepcióban zajlanak: minden színész főszereplő abban az öt percben, amikor neki van jelenete. Ettől hihetetlenül felragyogott belülről a darab.
– Járt valamilyen többletélménnyel a mostani rendezés?
– Engem úgy tartanak számon, mint aki ért Csehovhoz. A próbákon mégis egy olyan új világ jelent meg, ami meglepett. Új dimenziók kerültek elő az általam ismerteken belül, és ez nagyon izgalmas. Arra gondolok, hogy van hat ember a színen, valaki mond egy szöveget, és a többiek reakciói ezt mennyire át tudják színezni, milyen plasztikussá tudják tenni. Ennek olyan színházi következményei vannak, amelyek engem nagyon lelkessé tettek.
B. B.
Megismétlődik A csoda – a felújított előadást mutatják be
A csoda című felújított előadás bemutatójára várja a közönséget a Tamási Áron Színház szeptember 12-én és 13-án. A Tamási Áron Énekes madár című színjátékából készült darabot öt évvel ezelőtt játszotta a társulat, az akkori évad legnagyobb szakmai és közönségsikernek örvendő, meghatározó jelentőségű produkciójaként. Bocsárdi László rendezésében A csoda számos hazai és külföldi fesztiváldíjat kapott.
Hétvégén új szereposztással és néhány lényeges koncepcióbeli változással mutatják be ismét Szentgyörgyön a felújított előadást – tudtuk meg Bocsárdi Lászlótól. A rendező szerint ez egyben izgalmas alkalom arra is, hogy közönség és alkotó egyaránt érzékelje az időhöz való viszonyát: a darabot már nem lehet ugyanúgy megközelíteni, színre vinni, mint öt évvel ezelőtt. A Bocsárdi által újragondolt előadás megváltozott koreográfiájú és dinamikájú jeleneteiben felerősödött a tragikum, az új változat erőteljesebben fókuszál Tamási Áron személyére, az ő üzenetét teszi egyértelművé. Az „Én a babámtól jövök, akit igazán szeretek, ha tetszik, ha nem” Tamási-mondattal záruló előadás a végszóhoz hasonlóan szervesebbé, tömörebbé is vált.
A csodában két új szereplő, Gajzágó Zsuzsa és Molnár Gizella lép színpadra. A Köménynét, Móka anyját játszó Molnár Gizella lapunknak elmondta, nehéz feladat fiatalként az idős asszonyszerepet eljátszani, de a súlyosan realista lírai szöveget nem lehet stilizálni. Gajzágó Zsuzsa játékára elmondása szerint hatással volt Péter Hilda korábbi alakítása, és bár nehéz átvenni egy szerepet, ha a hatások összehangolódnak a színész személyiségével, akkor elhelyezkedik, kiforr az új figura.
A csoda főbb szerepeiben Nemes Levente, D. Albu Annamária, Gajzágó Zsuzsa, Kicsid Gizella, Pálffy Tibor, Váta Loránd, Nagy Alfréd, Molnár Gizella, Pál-Ferenczi Gyöngyi lép színpadra. Az előadás dramaturgja Sebestyén Rita Júlia és Czegő Csongor, a díszleteket és jelmezeket Bartha József tervezte, a koreográfia és a zenei anyag Könczei Árpádé és a Dresch Quartetté.
A Miniallűrök (2021) és a Lélekporc (2023) után TEjben, jajban, világvégÉN címmel jelent meg az UNITER- és Jászai Mari-díjas színművész legújabb verseskötete, aminek az „ősbemutatóját” Aradon tartották.
Napjaink zajos világában különösen fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban találkozzanak a komolyzenével. A LurkOpera játékos foglalkozásai során az opera nemcsak élmény, hanem eszköz a koncentráció, kreativitás és érzelmi intelligencia fejlesztésére.
Ismét adventi turnéra indul a Kaláka. A népszerű zenekar december 4-én a budapesti Deák Ferenc téri evangélikus templomban kezdi a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című műsorsorozatát, és 21-én este Óbudán zárja.
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.