Családregény egy letűnt korról

Az előadáson jelen volt a szerző, a könyv illusztrátora Balázs Ernő, a beszélgetést pedig Szabó Csaba tévés újságíró vezette, aki a Fehér Holló sorozat alapítójaként holló vá avatta Balázs Ernőt, megköszönve neki a „baráti alapon” elkészített illusztrációkat.

Lőwy Dániel könyve a marosvásárhelyi “virágárús grófnéként” ismert Teleki Gemma fiáról, Teleki Károlyról mesél, aki gyerekkorát a Maros megyei sáromberki kastélyban töltötte, majd Magyarországon, Ausztriában, végül pedig Amerikában telepedett meg, ahol neves űrhajózási szakember lett. A vegyészkutató, egyetemi tanár, helytörténész, közíró Lőwy 2001-ben telepedett le Washingtonban, ahol rövidesen a Magyar Klub tagja lett, itt ismerkedett meg Teleki Károly gróffal, aki a klub tanácsadói feladatait látta el. Ismerve a Teleki család történetét, arra gondolt, hogy a klub egyik előadásának témája maga a gróf élete lehetne, viszont az idősödő Károly egészségi állapota ezt nem tette lehetővé, így otthoni beszélgetésekre hívta meg Lőwyt. A mélyinterjú, amelyet nehezen begyűjtött dokumentumok támasztanak alá, arra éleződött ki, hogy bemutassa egy olyan arisztokrata gyerekkorát, aki egy kastély, a régi arisztokrácia szokásai szerint nevelkedett.

„Dani ül egy sarokban és kérdezget, beszélget a gróffal, és közben Teleki Kati közbeszól” – ecsetelte a könyv hangulatát Szabó Csaba. A könyv betekintést ad az egykori uradalom életébe, hogyan zajlottak a fogadások, hogyan szórakoztak az urak, milyen személyzet járt egy ilyen kastélyhoz, hogyan zajlott a gyerekek taníttatása és mindezekre hogyan emlékszik az idős Teleki, aki a Teleki Károlyok közül, a református ág harmadik Károlya volt. Ő volt az a Károlyka aki 14 éves koráig a sáromberki kastélyban és a család más kastélyaiban-udvarházaiban nevelkedett. A gróf józan emlékezetének köszönhetően elevenedik meg az olvasó előtt az az „egyszer volt, hol nem volt” meseszerű világ, ahol a gyerekeket még a házitanítok, fräulein-ok, mademoiselle-ek nevelték; a ház személyzete inasokból, szobalányokból, főszakácsból, kenyérsütőnőből, favágókból, béresekből, kocsisokból, molnárokból állt, ahova a mulatságokra az urak giggel, félfedelű vagy Esterházy-kocsival jártak. „Nem utolsósorban elismeréssel tartozunk az író valós érdeklődésének illetve nagyszerű kérdezési stílusának, aki az interjúkból egy családregényt, beszélgetőkönyvet varázsolt. Daninak van tolla!” – jegyezte meg a moderátor.

Oroszhegyi Tünde