
2010. november 18., 09:352010. november 18., 09:35
– A filmfesztivál kategóriáinak egyike a korrupciót járja körül. Korrumpálva érezte magát a fesztivál művészeti igazgatójaként?
– A korrupciónak sok formája létezik. A korrupció az egyénből indul, igen pici döntésekben, vagy éppen ezek hiányában mutatkozik meg az életben. A korrupt emberre jellemző, hogy nem érez bűntudatot. Minden attól függ, hogy hol húzod meg a határokat. Ami ezt a fesztivált illeti, ismertem a korábbi helyzetet, és kijelöltem saját határaimat, de igazából nem szembesültem még olyan helyzettel, amelyben korrumpálva éreztem volna magam. Szabadon hozok döntéseket a saját feladatkörömben, az akarom, hogy sikeres legyen a fesztivál. A filmek révén el szeretném vezetni a közönséget bizonyos helyekre, hogy olyan dolgokat fedezzenek fel, amelyeket talán nem is szándékoztak.
– Miért választotta ezt a témát, miért érdekli önt a korrupció?
– A korrupció egyfajta alvilág, árnyékbirodalom, nem tudni, mennyi látszik ki a jéghegy csúcsából, ezért igen nehéz a valóságot látni. Szlovákiában engem főleg az lepett meg, hogy a korrupció eléggé nyilvánvaló jelenség, amit az emberek majdnem természetesként kezelnek, akárcsak Romániában. Nem mintha Franciaországban nem lenne korrupció, de mintha jobban sikerülne a színlelés, jobban el lenne rejtve elegáns formákba vagy jogszabályokba. Érdekes lehetőségnek látom a filmkészítésben, hogy az alkotások láthatóvá tegyék, megmagyarázzák a társadalmi valóságot. Másrészt meglehetősen kevés filmet láttam magáról a korrupcióról – a korrupt rendszerről sokkal több film szól, ha kitágítjuk a definíciót, rengeteg ilyen jellegű alkotást lehet találni –, amit én akartam, sokkal szűkebb értelmezésben, ahhoz már három éve keresem a filmeket. A keresés során találtam 40–50 filmet, ezek közül végül tíz került be A gonosz jól alszik című szekcióba.
| Politikai tanulmányokból és szociológiából mesterizett, 1999-től a francia filmes magazin, a Positif munkatársa. 2001-ben megalapította a Nisi Masa (European Network of Young Cinema) – elnevezésű fiatal filmesek európai hálózatát, amelynek keretében filmes műhelyeket, forgatókönyvíró-pályázatokat, filmes eseményeket szerveznek. Darras négy éven keresztül a cannes-i filmfesztivállal párhuzamosan zajló Semaine de la Critique-válogatás programigazgatójaként dolgozott, 2009-től pedig a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál művészeti igazgatója. |
– Lát-e valamiféle, akár trendnek is nevezhető közös jellemzőt a fesztiválon bemutatott filmek között?
– Igen, az idei filmfesztiválokon sok film szólt a családról és családi problémákról. Szerettem volna egy külön kategóriában bemutatni a fesztiválon az elvesztett szülőkről szóló filmeket, mert ez igen gyakori téma, de aztán arra gondoltam, hogy ez túl depreszszív lenne. A versenyprogramba is sok családi történet került, de azt nem lehet igazából trendnek nevezni, mert a legtöbb elsőfilmes alkotó a családról készít filmet. Kezd újból központba kerülni a természet. Például Constantin Popescu A fiatal harcos portréja (Portretul luptătorului la tinereţe) című filmjében is hangsúlyosan jelen van. Világszerte igen jellemző, hogy vidékről nagyvárosokba költöznek az emberek. Filmekben pedig gyakran előfordul, hogy a szereplők problémáik megoldásához kiköltöznek falura, így sokszor tematizálódik a filmekben a természet. Például a magyar filmre, Mundruczó Kornél Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv című alkotására is jellemző ez, hiszen az apa, akinek bűntudata van, amiért elhagyta fiát, megpróbálja helyrehozni korábbi tévedését, és a film végén mindketten elmennek az Alpokba.
– Ön 2009-től a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál művészeti igazgatója. Mi változott „mandátuma” alatt?
– Ami szerintem pozitív változás tavalyhoz képest, az a filmek feliratozása – tavaly szinkronfordítással hidaltuk át a nyelvi akadályokat –, de a feliratozást sokkal jobb megoldásnak látom, és azt is, ha a közönség megváltoztatja mentalitását ilyen szempontból. Kerekasztal-beszélgetéseket is szerveztünk, ugyanakkor idén több filmes szakembert hívtunk meg a világ minden tájáról, és szisztematikusabb a fesztivál felépítése.
– Milyen szempontok szerint válogatta ki a filmeket?
– Elsősorban azokat a filmeket választom ki, amelyek igazán nagy hatással vannak rám, vagy megrázó élményt nyújtanak, de az idei szelekcióra ez talán annyira nem jellemző. Olyan filmeket válogattam a fesztivál programjába, amelyek felkeltik az érdeklődést, kíváncsivá teszik az embert, ugyanakkor segítik a világ megismerését és jobb megértését, új nézőpontot, valami érdekeset hoznak. Azért is kerültek be a fesztiválprogramba például a szaúd-arábiai rövidfilmek, mert egyre gyakrabban beszélünk a közel-keleti ügyekről, de nem ismerjük az ottani helyzetet. Ugyanakkor arra is törekszem, hogy megmutassam a filmek sokszínűségét. Nem igazán lehet valamire specializálódni, a válogatás nem is tükrözheti, hogy mit szeretek a filmekben, hiszen nem magamnak válogatom az alkotásokat, hanem a közönségnek.
– Mit tűzött ki célul az elkövetkezendő évekre nézve?
– A legnehezebb talán meggyőzni a szlovák filmeseket, hogy részt vegyenek a fesztiválon, mert eléggé konzervatívak. Nemrég egy beszélgetés során felmerült, hogy mennyire fontos a filmfesztiválok közötti szolidaritás. Kezd körvonalazódni jövőre egy közös szekció, amelyet együtt szervezünk több európai filmfesztivállal. Szomorúan veszem tudomásul, és butaságnak tartom, hogy a kis filmfesztiválok mondhatni verekednek egymás közt. Ehelyett inkább együttműködésre lenne szükség, arra, hogy megosszák a tapasztalatokat egymással.
Szerző: Plájás Erzsébet
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.