Gróh Gáspár irodalomtörténész, kritikus mérnöki precizitással és szenvedélyes elkötelezettséggel ismertette az író életpályájának főbb állomásait
Fotó: Oláh Eszter
A Kolozsvári Magyar Napok keretében a száz éve született Mészöly Miklósról is megemlékeztek szerdán. A kiállítással és filmvetítéssel egybekötött eseményen az írói életpályát Gróh Gáspár irodalomtörténész ismertette.
2021. augusztus 19., 12:142021. augusztus 19., 12:14
2021. augusztus 22., 18:142021. augusztus 22., 18:14
Miközben a sajtó a világ aktuális történéseitől hangos, létezik egy csendesebb háttértartalom is, amelyet nem érdemes szem elől téveszteni: 2021 olyan jelentős magyar írók-költőkhöz köthető centenárium, mint Pilinszky János (1921–1981) vagy Mészöly Miklós (1921–2001), kiknek külön-külön érvényes életpályája a barátság szálán futott egybe. Szerdán, a Kolozsvári Magyar Napok keretében Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusán egy beszélgetéssel és filmvetítéssel egybekötött kiállításon a száz éve született Mészöly Miklósra emlékeztek.
A néhány tablóból álló kiállítás megálmodója a beszélgetést vezető Gróh Gáspár irodalomtörténész, kritikus, aki mérnöki precizitással és szenvedélyes elkötelezettséggel ismertette az író életpályájának főbb állomásait a közönséggel. A mészölyi életműben otthonosan mozgó Gróh Gáspár, a centenáriumi kiállításra készülve, élete során immár harmadszor rágta át magát a jelentős alkotáshozamon: első ízben az egyetemi évek alatt, majd az író halálakor, végül pedig a megemlékező ünnepségre készülve. A huszonöt évente újraolvasott alkotások kapcsán elmondta,
Szerinte az író olyan világlátással és sokrétű mondanivalóval rendelkezett, amelyből bármikor lehet újat meríteni. A kiállítás tervezése kapcsán az irodalomtörténész elmondta: „az volt a vágyam, hogy meg tudjak mutatni belőle egy könnyebben megfogható folytonosságot, ami segíthet abban, hogy eljussunk a bizonyos mészölyi örvényhez, hogy aztán belemerítkezhessünk. Meg kell tanulnunk Mészölyül”.
Fotó: Oláh Eszter
Fontosnak tartott említést tenni arról, hogy az író eredendő közege a magyar kisváros, amelyről – belterjes, provinciális jellege miatt – manapság lenézően szokás vélekedni. Hozzátette viszont, hogy alkotásaiban az író a mikroközösség egy másik, nem annyira ismert vetületére világít rá, egyszersmind bizonyítva annak értékeit.
A kisvárosi e kettős jellegét megragadva az irodalomtörténész beemelte előadásába a Kolozsvárra jellemző műveltségmodellt is, amelyből Kuncz Aladár, Dsida Jenő és Cs. Szabó László munkássága is táplálkozott, és amely egyben számos művelődéstörténész kutatásának is táptalajául szolgál a mai napig. Megtudhattuk azt is, hogy Mészöly életművéből szinte teljesen hiányzik a nagyváros élménye: „a sajátos mészölyi kisvárosiasság megy egy nagyvárosba ágyazott történetben is megőrzésre kerül” – tette hozzá a kritikus.
Ehelyett az író műveiben jelentős szerepet kap a természetbe ágyazottság és a természet élménye, közelsége. Gyermekkorának nagy részét ugyanis a Duna menti ártéri erdőkben bolyongva töltötte, amely nemcsak kozmikus élményt jelentett számára, hanem egyszerre határozta meg az emberhez való viszonyát is, azt, amiként a mindenkori emberre tekint. Nem meglepő módon, az átható természeti élményekből, az író az ember parányiságát vélte felfedezni.
A természet számára egyszerre kozmikus és hétköznapian emberi, hiszen ebben cseperedett fel. A műveiben részletes pontossággal ábrázolt természeti és vidéki képekben Gróh Gáspár szerint Mészöly személyisége is tetten érhető, hiszen íróként egyszerre van jelen abban a közegben, amelyről is, de leírásaival ugyanakkor máshová is tekint: egyszersmind a mindenséget szemléli. Ez a jellemvonás az íróról készült képeken – melyeket a kiállításon megtekinthettünk – is visszaköszön. Rendszerint nem az adott közeg tárgyait vagy személyeit szemléli, hanem messzebbre néz és messzebbre is lát.
vélekedik az irodalomtörténész. Amellett, hogy az írásaiban megjelenik a társadalmi közeg, amelyet ő íróként nagyon pontosan lát és ábrázol, fellelhető egy mögöttes, messzebbre nyúló tartalom és összefüggés is. Gróh Gáspár fontosnak tartott rávilágítani erre az összetettségre, amely az író egyedi képessége: úgy van körön kívül, hogy közben benne is van. Az írónak egyébként ez alapélménye, amely alapjaiban határozza meg írói működését és a valóságábrázolás hogyanját.
„Azt gondolom, hogy Mészölynek kiemelten kell megbecsülnünk és keresnünk a magyarság élményét, ami nem egy nemzeti bezárkózottságot jelent, hanem egy olyan közép-európaiságot és olyan történelemélményt, amiben sok minden más is benne van, sőt évszázadok és évezredek kultúrája rögzül” – világított rá a történész.
Fotó: Oláh Eszter
Az előadás során szó esett Mészöly Miklós kolozsvári származású feleségéről, Polcz Alaine-ről is, aki által az író olyan impulzusokat kapott, amelyek az erdélyi régió megismerésére ösztönözték. Történt ez a ’60-as évek derekán, amikor Magyarországon is az ’56 utáni elnemzetlenítő fősodor uralkodott, és Trianonról szó sem eshetett. A történész szerint azonban az író ezt a tilalmat könnyűszerrel vette semmibe és olyan természetességgel dolgozta fel a témát, hogy az a hatalomnak nem szúrt szemet.
Az íróról nyújtott átfogó előadást követően a közönség a Magasiskola című 1970-es filmet tekinthette meg, amely Mészöly Miklós 1967-es kisregényén alapul. A film 1970-ben a cannes-i filmfesztivál zsűri díját is elnyerte.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Bukaresti Liszt Intézet idén immár 22. alkalommal rendezte meg a Magyar Zene Fesztivált, amely különleges találkozási pont a magyar zeneművészet és a román közönség számára.
A magyar irodalom közösségformáló szerepéről, az erdélyi kulturális örökség megőrzéséről és a múltfeltárás fontosságáról is szó esett a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány kolozsvári díjátadó gáláján.
A főként befogadó színházként működő, de azért évente egy-két saját produkciót is bemutató kamaraszínház összesen tíz nagyszínpadi és nyolc stúdióelőadást kínál a bérleteseknek: már a jövő héten egyet-egyet.
A rossz emlékű Funar-korszakot és egy közismert hollywoodi filmes figurát idéz meg ironokusan a kolozsvbári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idei plakátja.
Pongrác, Szervác és Bonifác napjaihoz – május 12., 13. és 14. – a magyar néphagyományban számos időjárással kapcsolatos megfigyelés és hiedelem kapcsolódik.
Roman Gutek lengyel forgalmazó, producer és jelentős filmszemlék szervezője kapja elsőként az idén létrehozott Janovics Jenő-díjat a kolozsvári Transilvania nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF).
A 2026 májusára tervezett, VI. UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja idén elmarad – jelentette be hétfőn a Facebook-oldalán a Csíki Játékszín.
Nemes László Árva című játékfilmjét is vetítik a június 12. és 21. között tartandó kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF). Az alkotást az amerikai Film Independenttel kötött partnerség keretében mutatják be.
Barátom, a vámpír – ez a címe a családi előadásnak, amelyet a Csiky Gergely Állami Magyar Színház a magyarországi MárkusZínház független bábos műhelyével együtt mutat be.
„Kérem, szánjanak több pénzt a kultúrára!” – zárta rövid köszönőbeszédét Tompa Eszter, aki a 20. alkalommal megszervezett gálán átvette élete első Gopo-díját, a Kontinental '25 című alkotás főszerepéért.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!